Abortusz vagy kisbaba egyedülálló anyaként? Nagyon félek!
Én vagyok,aki már elég sok kérdést feltett mostanában.
A párom nem akarja a becsúszott bébinket.Már túl vagyunk ezer beszélgetésen, szülőkkel családvédelmisekkel, már időpontot is kérhetnék abortuszra.
Ma döntenem kell!21 vagyok, párom 22.
Következő lehet: elvetetem a babát és megpróbáljuk a kapcsolatunkat folytatni, amiben én nem vagyok biztos, mert azután, hogy belekényszerít ebbe, amit nem akarok, és azt mondja, lelép, ha megtartom a babát, hogy bízzak meg benne?
Vagy elvetetem a babát és meg se próbálom vele a jövőt, hanem onnantól kezdve soha többé látni se akarom és egy lelki nyomorék leszek baba és pár nélkül, életcél nélkül.
A harmadik megoldás: megtartom a babát és a párom valószínűleg elhagy.A saját kis lakásomat,ahol most élünk kiadom, visszaköltözöm anyuékhoz, 2 év még hátra van a suliból addig ott élek a babával.Kb olyan 120 ezer lenne a jövedelmem innen onnan összeszámoltam.Aztán ha diplomám van önállósulok.Negyedik eshetőség, amire kevés esélyt látok,de ezt szeretném a legjobban, hogy a párom miután megtartom a babát, gondolkodik és pár hónap múlva rájön, hogy mégis akar engem a babával együtt.
Most azt mondja, hogy szeret engem nagyon, és mindenben támogatna az abortusz után, lelkileg testileg mindenhogy.De nem érett az apaságra és képtelen vállani.
Mit gondoltok?
Én is értelek. Te ebben hiszel, ezt gyakorlod. Én pedig abban, amit leírtam. Egy gyereket tervezni kell, olyan körülmények közé várni, amit megérdemel. És, ha Isten is úgy gondolja, hogy megérdemeljük, megadja nekünk ezt a csodát.
Nem bírtam volna elviselni, ha a párom elhagy, megszülöm a babát és évek múlva, ha megkérdezi, neki miért nincs apukája, azt kell válaszoljam, azért, mert nem akart téged, elhagyott, magára hagyott. Vannak dolgok, amik fájdalmasabbak még annál is, mintha nem adnak neked esélyt az életre...
válasza:Értelek...
Sajnos ez a meglátás a saját példádon alapul, írtad, hogy apa nélkül nőttél fel...
Szorítok neked, hogy jól alakuljon az életed, és találj egy olyan embert, akivel, és CSAK vele tudod elképzelni az életed, és boldogok legyetek!
Ha valamikor valamiben segíthetek, akkor írj prvit!
Üdv
köszönöm. de azért nagyon remélem, hogy soha többet ilyen típusú segítségre nem lesz szükségem...
még egy kérdés, az írtad a Biblia szerint élsz, és hiszel Istenben. akkor hiszel abban is, hogy meg kell tudni bocsátani stb. a párommal még mindig együtt vagyok, mert szeretem:( és nagyon támogat, mert most lelkileg elég padlón vagyok. sőt másfél év múlvára gyereket tervezünk azóta. csak bennem van akkor is, amit tett...ez megbocsátható szerinted?én úgy érzem, meg tudok neki bocsátani és emiatt bűntudatom van.
válasza: válasza:Nem ilyen típusú segítségre gondoltam, hanem bármilyenre. :)
Teljesen természetesnek látom, hogy megbocsátasz a párodnak. Engem nem lepett meg, mikor írtad, hogy együtt vagytok még... Az sem lehetetlen, hogy tényleg ő az igazi, és tényleg lesz közös gyermeketek. Nem ti lennétek az első ilyen pár, akiknek ab. után is összeforrt az életük, és úgy is maradt...
A szeretet indokolja a bocsánatot. Mivel szereted, megbocsátasz neki. Na, Isten ugyanilyen. :) Téged is szeret, ezért megbocsát. Ő olyan "apuka", aki mindig, minden körülmények között szeret...
Ne legyen bűntudatod, hogy megbocsátasz neki! A megbocsátásra való hajlandóság az egyik legfontosabb és persze legnehezebb erény. Inkább örülj neki, hogy képes vagy rá!
Van benned valamekkora harag vagy düh, amiért ilyet tett veled, de emelett szereted, ami tény, nem pedig akarom vagy nemakarom kérdése...
Ha úgy kell lennie, valami közbejön, vagy elmúlik a szerelem, vagy bármi, és szétmentek.
Ítélkezni nem a te dolgod!! Még lehet, hogy bíró leszel valaha, de sosem belső, erkölcsi kérdésekben döntesz közvetlenül, hanem úgy, amint a törvény szava eléd adja...
Az erkölcsi kérdéseket hagyd Istenre! És csak szeresd a párodat, bár azt nyiltan kell(ene) tudnia, hogy te most konkrétan mit érzel... Remélem, tudja.
Az élet végén majd, amikor a valódi élet elkezdődik, mindenki megapja, ami jár neki. Persze abban a "vendégüllátásban" lesz jókora megbocsátás is, szó szerinti könyörület, szeretetből. :)
Egyébként is, meg fogja ő érteni, hogy mit tett. Mert előbb-utóbb lesz gyereke, akár tőled, akár nem, és fogja tudni, hogy milyen döntésbe hajszolt téged, talán elég lett volna csak az ő támogatása, és ezzel a dupla erővel most pocakot simizgetve várnátok a közös babát...
Ha figyelmesen jársz-kelsz, mindig minden kérdésedre választ kapsz az élet során. Ezt megfigyeltem már.
Amikor elveszítettem a terhesség 10. hetében a babámat, nem láttam el a szenvedéstől 2centit sem előre... Azóta eltelt 7 hónap, és folyamatosan jönnek a miért-re a válaszok...
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy hagyj időt magatoknak, és neked is meg fognak érkezni a várva-várt válaszok!
Akár együtt maradtok, akár nem, a megbocsátásod mindenképp mindkettőtök előnyére válik!
Bocs, hogy már megint kisregény lett... :)
Szép napot, és csak szeressétek egymást nagyon!!!
U.i.: Te már anya vagy, úgyhogy ezt üzenem: légy bátor, akárhogy is alakul!
Köszönöm megint.
Én is ezt a kérdést tettem fel neki, hogy mi fog változni másfél év múlva. Azt mondta, az, hogy akkor ő már másfél évvel többet dolgozott, nekem pedig lesz egy diplomám, ami tényleg nem elhanyagolható tény.
Én tudom, hogy szörnyen fájt neki is a döntés. És azóta megtudtam, amiben eddig csak reménykedtem, hogy kb 2% esély lett volna rá, hogy elhagy. Azért mondta ezt, mert ő sem tudta mit akar, mit érez, félt.
Azt mondja, nagy valószínűséggel nem lépett volna le. Hanem vállalja a gyerekét, akit még nem akar és dolgozik,mint az állat, aztán szépen belefásul ebbe és ha nem is most, de lehet 3 év múlva tényleg elhagy emiatt.
Bent volt velem végig a kórházban, remegett az idegtől és a szomorúságtól, minden rezdülésemre azonnal rohant. Nem rossz ember, szeret engem nagyon. Csak az a típus, aki szereti megtervezni előre a dolgokat, pláne egy ilyet, mint a gyerekvállalás.
Ez nem ilyen volt, hanem ÉN azt mondtam abbahagyom a tablettát, ő ezt nem akarta, de nem tehet ellene semmit. Én mondtam, hogy jó lesz a gumi, hogy nem kell túlparázni.Ő előre szólt, hogy úgy mondjam. Aztán igaza lett.
De most már tudatosan tervezzük a babát, nem cigizünk már, kevesebb alkoholt fogyasztunk és most én is durva edzésbe fogok kezdeni, meg egészségesen élni, hogy az egy év alatt a szervezetem készen álljon egy babára.
Ezért tudtam neki megbocsátani, mert látszott rajta, hogy mindent megtesz, hogy a bűnét megbocsássam. Mindig is mondja, hogy tudja, milyen szörnyűséget tett velem és az életetét ara teszi fel, hogy megbocsássam ezt. Tudja, hogy érzek. De úgy gondolja, ez vlt a kevésbé rossz megoldás.
Ha igazán egy jellemtelen férfi lenne, sztem akkor lelépett volna, amint a tesztet a kezébe nyomom. De nem, végigjárja velem a depresszió kálváriáját jelenleg és előtte a műtét borzlamait járta végig velem.
Köszönöm a jókívánságaitokat, remélem egy év pár hónap múlva ilyenkor már a pozitív tesztnek örülhetek és a párom is mosollyal fogja fogadni, nem pedig kétségbeesve.
válasza:Értem... akkor a párod igenis pontosan tud, érez mindent.
Nem tudom,most mi ez a nagy sietség, csak szeretnék szólni, hogy nem azért "kell" hajtani a babára, mert most úgy érzitek, hogy közösen ugyan, de rossz döntést hoztatok!! És mihamarabb pótolni akarjátok őt, vagy ha nem is pótolni, de jóvátenni a döntést, hogy ti igenis vállaljátok, ha jön az a kisember...
Csak annak szülj, aki méltó rá! Még nem tudhatod, hogy a mostani párod az e. Épp most rontotta el az életed... _akár_!! Nem tény, de lehet! Kapálóztok ugyan kifelé a gödörből, de azt, hogy valóban összeilletek-e, és közös családot kellene alapítanotok, csakis az idő dönti el. Nem egy év, nem egy pár hónap... És nem azzal tesztek jót, ha beleugrotok egy ilyen érzelmi hullám tetejére, és nekivetitek magatoknak az első lehetőségek egyikének, hogy jóvátegyetek egy rossz döntést.
Annak a pasinak, akkor is éreznie kell, hogy szereted és megbocsátasz, ha pusztán csak vele vagy, és szó sincs a gyerekről. Ha újfent csak ez tart össze titeket, akkor ennek a kapcsolatnak nincs jövője!
Nem akartam elkeserítő lenni, csak így ismeretlenül néhány végletet írtam le neked, hogy ezt is gondold végig!
Most mégrosszabb neked, hogy tudod, valószínű vállalt volna téged a babával... Hát, ez az éretlenség. De biztosan ő is nagyon szenved, legalább annyira, mint te...
Nehéz ez... De az idő segíteni fog.
Mindenesetre ha most már baba nélkül vagytok, akkor hagyjátok a magatok kis zöld almáját megérni pirossá!!!
válasza:nem elhanyagolható tény egy diploma? azért rakd már egymás mellé a diploma és egy emberi élet szót! van diplomám, eddig egy munkahelyemen sem volt feltétel. Pedig jó munkám van.
Az emberek nagy része fel sem fogja mit tesz ilyenkor. Mondd csak, néztél te egyáltalán abortuszról képeket, videókat?
http://www.youtube.com/watch?v=x6ZrLNSYDpA
tekerj bele.
válasza:engem az háborít fel, hogy csak magadat siratod, a gyerekre meg nem is gondolsz.
nekem is volt abortuszom, és majd beledöglök, én sokkal nehezebb helyzetben voltam mint te, és nagyon megbántam hogy megtettem, bármennyire is nehéz volt a helyzetem. ha az ember akar, tud megoldást találni. most meg majd belepusztulok abba ami tettem. legalább éreznék benned egy kis megbánást. de sajnos nem látok benned semmit sem. örülj a diplomádnak, biztos boldoggá tesz. Majd magyarázkodj Istennek, hogy milyen fontos volt a diplom,. ja, és Szűz Mária sem véletlenül ontott véres könnyeket világszerte abban az évben amikor jóváhagyták az abortusztörvényt.
Legalább annyit tégy meg, hogy imádkozol más magzatokért.
én ezt teszem, talán vmennyit enyhül majd a gyötrődésem, bár azt még ezzel sem lehet eltörölni, igaz, nem is akarom, érezni akarom mindig amit tettem,. igy igaszságos. Megérdemeljük, hogy szenvedünk érte. Minimum ennyit tegyünk meg, ha már legyilkoltuk a saját gyerekünket, nem?
nem tudom, mi alapján mered ilyen szilárdan kijelenteni, hogy nem érzek bűntudatot...pár leírt kommentből, amiből se a hangsúly, se az érzelmek, se az ember nem jön át...
képzeld el nagyon is van bűntudatom, naponta többször gondolok arra, mit tettem és a szívem szakad meg a 8 hetes kis bébimért, aki miattam halt meg, mert nem voltam eég erős, ahhoz, hogy kiálljak érte.
és képzeld el azt is, hogy jogot tanulok, gyermekjogokra specializálódok, épp egy szexuálisan bántalmazott gyerekekkel foglalkozó szervezetnek segítek. az abortuszom óta több gyereknek segítettem. az életemet tettem arra, hogy megbocsássak magamnak, bár úgysem fogok és azzal, hogy más gyerekeknek segítek, jóvá tegyem a bűnöm.
na akkor ezek után ülj le egy sarkba, gondolkodj el azon, mit írtál, hogy van képed ítélkezni más felett. Istennel meg Máriával jössz??? Akkor tudnod kéne, mi az, hogy megbocsátás, és hogy nem törünk pálcát mások felett!én se ítéllek el téged, te se tedd ezt, mert nem kértem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!