Abortusz vagy kisbaba egyedülálló anyaként? Nagyon félek!
Én vagyok,aki már elég sok kérdést feltett mostanában.
A párom nem akarja a becsúszott bébinket.Már túl vagyunk ezer beszélgetésen, szülőkkel családvédelmisekkel, már időpontot is kérhetnék abortuszra.
Ma döntenem kell!21 vagyok, párom 22.
Következő lehet: elvetetem a babát és megpróbáljuk a kapcsolatunkat folytatni, amiben én nem vagyok biztos, mert azután, hogy belekényszerít ebbe, amit nem akarok, és azt mondja, lelép, ha megtartom a babát, hogy bízzak meg benne?
Vagy elvetetem a babát és meg se próbálom vele a jövőt, hanem onnantól kezdve soha többé látni se akarom és egy lelki nyomorék leszek baba és pár nélkül, életcél nélkül.
A harmadik megoldás: megtartom a babát és a párom valószínűleg elhagy.A saját kis lakásomat,ahol most élünk kiadom, visszaköltözöm anyuékhoz, 2 év még hátra van a suliból addig ott élek a babával.Kb olyan 120 ezer lenne a jövedelmem innen onnan összeszámoltam.Aztán ha diplomám van önállósulok.Negyedik eshetőség, amire kevés esélyt látok,de ezt szeretném a legjobban, hogy a párom miután megtartom a babát, gondolkodik és pár hónap múlva rájön, hogy mégis akar engem a babával együtt.
Most azt mondja, hogy szeret engem nagyon, és mindenben támogatna az abortusz után, lelkileg testileg mindenhogy.De nem érett az apaságra és képtelen vállani.
Mit gondoltok?
válasza:Sajnálom, hogy így döntöttél. Én vagyok az, akinek pénteken volt abortusza, de nekem beteg volt a baba.. :(
Tudom, min mész keresztül, ha bármiben tudok, írj privit nyugodtan.
És igen, találsz majd egy olyan férfit, akinek érdemes szülni. A mostani hapsit meg felejtsd el, nem állt ki melletted. Sosem lesz belőle férfi... :( Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.
Kitartás, gyógyulgass, lelkileg most nagyobb a seb...
válasza:Szia!
Sajnálom,hogy igy döntöttél!Tavaly én is pont 8 hetes voltam,amikor megtettem,de azóta is bánom a napot,hogy nem voltam erősebb és a férjem kényszerének engedtem!Én is gyilkosnak tartom magam emiatt és nincsen nap,hogy ne gondolnék az édes picike anngyalkámra!Most születne meg!Hát ennyit erről!Megvetem magam életem végéig!
Te talán átvészeled könnyebben,mert fiatal vagy és tanulsz majd,hogy lefoglald magad!
Kivánom,hogy sok sikerélményed legyen és szerezd meg a diplomádat!Baba nélkül biztos könnyebb lesz!
Kitartást a hosszú és nehéz életben!!
válasza:Köszönöm szépen!!!Nagyon jó emberek vagytok, pár másik kérdésemnél úgy elmondtak mindennek, nagyon rosszul esett:(
Viszont meglepően sok hit és erő van most bennem, pedig azt hittem sokkal jobban padlón leszek.
Alig várom, hogy újra elkezdődjön az egyetem, nagyon sokat fogok tanulni és jelentkezek gyakornoknak egy gyermekvédő civil szervezethez, családjogra és a gyermekek jogaira fogok specializálódni. Már régóta ezzel szeretnék foglalkozni, de most ez az "élmény" még erősebbé tette bennem az elhatározást. Az lesz a hivatásom, hogy megvédjek minden gyermeket és anyát az őket ért bármilyen sérelemtől. És mindent megteszek azért, hogy a jövőben születendő gyermekemnek mindent megadhassak, és ha mindez a célom sikerül, akkor talán majd megbocsátom magamnak,amit ma tettem.
Nektek is kitartást, emlékszem rád kedves válaszoló, már olvastam a beteg kislányodról!Őszintén sajnálom és nagyon remélem minél hamarabb életet adhatsz egy egészséges kisbabának!
Nagyon jó emberek vagytok és megérdemlitek mind, hogy babátok legyen, az abortusz ellenére is!
válasza: válasza:Egyáltalán nem vagy gyilkos!Nehéz és sok idő mire felfogod tudni dolgozni,de ne mondj ilyet magadról,mert nem vagy az!
Akik bántottak téged,szerintem azok közül is soknak volt abortusza csak nem merik bevallani és így vezetik le azt a "fájdalmat"van kit támadni bántani.
Nekem is volt19évesen abortuszom és én is elvetettem a babát,mivel még suliba jártam és muszály voltam befejezni,nehéz időszak volt nekem,mert az én párom sem volt hajlandó elfogadni a gyerekét.Nekem már csak édesapám él,és ő a kishugomat neveli mai napig egyedül,én se mehettem volna oda és nem is akartam plusz egy terhet rakni a vállára,hiába az ő unokája amit kaptam volna pénzt akkor arra sem lett volna elég hogy a havi pelenkát megvegyem neki.Szegénységeb meg hova szüljek??
Ugy terveztem ha nekem egyszer gyerekem születik akkor mindent megtudjak neki teremteni amit csak szeretne,pl ha bemegyünk egy boltba akkor megtetszik neki egy kismacko akkor ne azt mondjammár neki,hogy bocs de nincs rá pénz:S
Így én is ugy döntöttem,hogy nem tartom meg nagyon szenvedtem sőt kiis borultam,pszichiátriára bekellett feküdnöm ugy kikészültem lelkileg.:(
Azóta már elvégeztem az iskolákat amiket terveztem,hogymegcsinálom lettmunkahelyem új párkapcsolatom és 9hónapja született egy gyönyörű kislányom!
Bár még mindig sokszor gondolok a másik babámra.De a kislányom enyhitia bent lévő összes fájdalmamat.
Helyesen döntöttem,mehettünk volna a híd alá az biztos.
Végezd el a sulit,inditsd el a karriered és jöhetnek a gyerekek a család minden,meglátod neked is sikerülni fog!!Én tiszta szívből kívánom neked,hogy szép életed legyen sok pici gyermekkel:)és szerető férjel!!!!Minden jót és kitartás!!!az élet megy tovább,mert mennie kell
válasza:Szia!
Én azért remélem hogy a "párod" már elküldted jó messzire...
Köszönöm "pánikos barátnő", hgy írtál nekem!!Jól esnek a szavaid, vigyázni fogok nagyon magamra!Lehet majd írok neked, de inkább azon leszek, hogy minél hamarabb elfelejtsem ezt az egészet.
Nagyon jó volt olvasni az utolsó előtti válaszoló történetét.Látom, mások is kerültek már ilyen helyzetbe, mint én. Örülök, hogy neked is sikerült kikecmeregni belőle és már boldog anyuka vagy egy rendes férjjel és babával!Remélem pár éven belül én is elérem ezt.
A páromat nem küldtem el messzire, most megtérdepeltetem.Első lépésként végig kellett néznie, ahogy sokkot kaptam a műtét közben és utána. Azt akarom, hogy ne tudjon könnyedén átsiklani efelett, hogy örök életében égesse a szívét a lelkiismeretfurdalás emiatt. Azt mondogatta mindig, ez az egyszerűbb és könnyebb megoldás.Hát most meg fogja látni, hogy mit tett. Azt akarom, hogy megtanulja a leckét, ő is és a szülei is, akik szintén nem álltak mellém, pedig megtehették volna! Nem valószínű, hogy sokáig vele maradok vagy hogy tőle lesz majd valaha gyerekem. És tudom a bosszú szörnyű dolog, de amíg még együtt leszek vele, mindent meg fogok tenni, hogy ő és szülei is bánják a napot, amikor nem segítettek!
válasza:Nagyon helyes, én is ezt tenném!!!
Csak nehogy közben valahogy mégiscsak megbocsáss neki!!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!