Abortusz vagy kisbaba egyedülálló anyaként? Nagyon félek!
Én vagyok,aki már elég sok kérdést feltett mostanában.
A párom nem akarja a becsúszott bébinket.Már túl vagyunk ezer beszélgetésen, szülőkkel családvédelmisekkel, már időpontot is kérhetnék abortuszra.
Ma döntenem kell!21 vagyok, párom 22.
Következő lehet: elvetetem a babát és megpróbáljuk a kapcsolatunkat folytatni, amiben én nem vagyok biztos, mert azután, hogy belekényszerít ebbe, amit nem akarok, és azt mondja, lelép, ha megtartom a babát, hogy bízzak meg benne?
Vagy elvetetem a babát és meg se próbálom vele a jövőt, hanem onnantól kezdve soha többé látni se akarom és egy lelki nyomorék leszek baba és pár nélkül, életcél nélkül.
A harmadik megoldás: megtartom a babát és a párom valószínűleg elhagy.A saját kis lakásomat,ahol most élünk kiadom, visszaköltözöm anyuékhoz, 2 év még hátra van a suliból addig ott élek a babával.Kb olyan 120 ezer lenne a jövedelmem innen onnan összeszámoltam.Aztán ha diplomám van önállósulok.Negyedik eshetőség, amire kevés esélyt látok,de ezt szeretném a legjobban, hogy a párom miután megtartom a babát, gondolkodik és pár hónap múlva rájön, hogy mégis akar engem a babával együtt.
Most azt mondja, hogy szeret engem nagyon, és mindenben támogatna az abortusz után, lelkileg testileg mindenhogy.De nem érett az apaságra és képtelen vállani.
Mit gondoltok?
Nagyon köszönöm kedves az utolsó a szívtelenválaszodat.
Te biztosan jobban döntöttél volna és megszülted volna a babádat nyomorba, olyan világba, ahol senki nem látja őt szívesen.Sosem fogom elfelejteni ezt a terhességemet, de majd akkor fogok GYEREKET szülni, amikor mindent meg tudok neki adni.
És erős kifejezés azt mondani, hogy "ártatlan gyerek", mintha gyermekgyilkos lennék. Azért vegyél vissza!
Bár nem tagadom, hogy ő már egy élet kezdete volt, de magzat, NEM gyerek!!!És tudom, hogy működik egy abortusz és te, miután itt elolvastad, hogy mennyire fájt nekem ez a döntés és, hogy SENKI nem állt mellém, még leírod ezt, hát szégyelld el magad!Ha támogató, jó szavad nincs hozzám, belém rúgni miért kell?????
Elegem van a fanatikus abortuszellenzőkból, akik nem képesek belegondolni egy kicsit a másik helyzetébe és nem fogják fel, hogy nem mindenki kedvtelésből veteti el a babát.
Védekeztem, mégis megtörtént a dolog, mindenki magamra hagyott, nem volt más választásom és még egy ismeretlen, arcát persze nem vállaló valaki is belémrúg, mikor segítséget kértem!Hát milyen ember vagy?
Olvasd el, miket írtak az előtted szólók, akik nem neveznek gyilkosnak, még a műtét után is lelket próbálnak önteni belém és segíteni!Nekik van szivük!!!!
ŐK JÓ EMBEREK!
Te meg ideirogatsz hetekkel a dolog után, mikor épp azon vagyok, hogy túltegyem magam ezen a szörnyűségen!!!Van nekem elég lelkiismeretfurdalásom magamtól is, nem a te "kedves" kommentedtől fogom magam elszégyellni!Soha többé nem jövök fel erre az oldalra, mert tele van ilyen szívtelenekkel!
válasza:A magzat nem gyerek vagyis nem ember??? Na, azért te is gondolkozzál el, kedves kérdező! Akkor mitől van lelkifurdalásod?? Mert kidobtál egy sejtcsomót?? Azért igazán nem kéne...
Arra nem gondoltál még, hogy akik abortuszellenesek, azok hisznek Istenben? Számukra semmi sem lehetetlen, akár nyomorban és egyedül is megszülnék a _gyermeküket_... Inkább a világnézeteden csiszolgass egy kicsit...
Ezért van olyan sok rossz jogász... AZ erkölcstelenség, az ember eltárgyiasítása van ott minden "életvédelmi" törvényben... Ami elméletileg PÉLDA a buta kis lakosságnak...
Na, nem koptatom a billentyűzetet, csak azon dühödtem fel, hogy ha egyszer kiírsz egy ilyen kérdést, akkor vállald, hogy lesznek akár fele-fele arányban is, akik elítélnek téged a véleményükkel. Másképp nem tudnak, az nem az emberek dolga...
Ha te annyira minden követ megmozgattál volna, hogy legalább 1 !!!ember mellédálljon, akkor sorban mindenkinek írtál volna privit, vagy legalább visszakérdeztél volna a siránkozás helyett...
Nem egy atya lett volna Pesten, aki komplett házat ad neked babástól... Az egyháznak brutális mennyiségű tulajdona van, és emellett szívük is... Fel lehetett volna őket keresni. De még így is rászorulhatsz, ezért írom...
Tudom, hogy rossz olvasni, amit írok, de hidd el, nem utállak. Csak nem volt annyi kitartásod ebben az ügyben, mint a vizsgaidőszakban... És ez tény.
Figyelj, még az is lehet, hogy igazad van.
Lehet nem volt annyi kitartásom, és lehet bele kellett volna vágnom, egyedül, család nélkül, a párom nélkül, hogy aztán a gyerekem apa nélkül nőjön fel. Lehet meg kellett volna keresnem egy papot, aki majd ad nekem egy komplett házat(bocsi, de ezen nevetnem kellett, életemben nem hallottam még, hogy papok ingyen otthonokat osztogatnának egyedülálló terhes nőknek)
És persze vállaltam, hogy itt sokan elítélnek majd, sok ilyen választ is kaptam.
De megkérdezhetem, és őszintén érdekel a válaszod, nem vitatkozni akarok, hogy most miért írtad már ezt nekem?Tudod, hogy már megtettem, nem tudok rajta változtatni, akkor neked miért okoz örömöt, hogy írsz egy ilyen kommentet, amivel csak bántasz engem?Miért jó ez neked?
Amúgy hiszek Istenben, és nem azt mondtam, hogy az a 8 hetes kis magzat nem volt ember.De az volt, de akkor sem gondolom, hogy egyenlő vagyok egy gyerekgyilkossal vagy te így gondolod?
Lehet, hogy gyenge voltam és rosszul döntöttem. De én azt szeretném, hogy úgy szülessen majd gyerekem, hogy lesz neki apja, anyja, nagyszülei, nem nyomorba születik és megadhatok neki mindent.
Még egy kérdésem van, mert úgy látom, te az értelmesebbik abortuszellenzők közül vagy. Akárhányszor legyilkosoztak meg lekurv@ztak itt a fórumon, mindig megkérdeztem ezt, de sose jött rá válasz. Szerinted jobb megszülni ezt a babát, tudva, hogy valószínű nem lesz apja, mint elvetetni 8 hetes korában, amikor még nincs is tudata? Mert én apa nélkül nőttem fel, és megszakadt a szivem, ha rágondoltam, hogy megszülöm ezt a bébit, élünk a nyomorban ketten, szeretjük egymást, de a játszótéren egyrészt neki nincsenek olyan szép játékai, másrészt más gyerekek ott játszanak az apjukkal, ő meg majd megkérdezi, hogy neki miért nem lehet apukája, mint másnak? Én ezért vetettem végül el, mert úgy gondoltam az lett volna az önzőbb dolog, ha megszülöm MAGAM miatt és utána ez lett volna vele,amit lefestettem.
Szóval amikor írsz arról, hogy rossz jogász leszek, mert erkölcstelen vagyok, ebben nem értek egyet. Szerinted tényleg erkölcstelen vagyok? Én jót akartam ezzel a döntésemmel, tényleg!
Kérlek tényleg válaszolj a kérdéseimre, mert érdekel a véleményed.
válasza: válasza:Köszönöm a két utolsó válaszolónak a kedves szavakat, jólesik tudni, hogy vannak még jóemberek ezen az oldalon.
Látod nagy abortuszellenző, írsz egy gonoszkodó kommentet, de amikor higgadtan és szépen kérdezek valamit, arra már nem jön a válasz....ennyit erről meg az érveitekről.
válasza:Én vagyok, akit kérdeztél...
Nem jártam ezidáig az oldalon, így nem láttam, hogy választ vársz tőlem. (építkezünk...)
Hogy miért írtam neked? Nem azért, hogy bántsalak. Azt hittem, ezt eléggé kifejeztem, de úgy látszik, akkor mégsem. A célom az volt, hogy egy kicsit elgondolkozz azon, amit írtam. Követtem a történetedet, ha csendesen is, és külön közelsz állsz hozzám szakmai dolgok miatt...
És ha már annyi megtörtént, hogy írtál nekem és választ vársz, akkor megérte az a komment...
A papok... naigen... sokaknak ismeretlen, amit írtam, mert az efféle segítségnyújtás csak is ismeretség és személyes kontaktus alapján megy, nyilván az egyház nem nővédelmi és stb központok létrehozására szakosodott.
DE jelenleg az ország 3 különböző megyéjében ismerek olyan családokat, van köztük 6 és 7 gyermekes család is, akiknek minden fitying nélkül támogatást nyújtottak... Tehát van ilyen.
És igen. Én azt mondom, csak azért, mert egyedül vagy, és apa nélkül nő majd fel, nem lett volna szabad elvetetned a babát. Én úgy gondolom, az az önzőség, ha azért, mert sajnáljuk, vagy azért, mert a saját életünk lebeg a szemünk előtt, nem adunk esélyt egy kis embernek az életre. Lehet, hogy kevesebb játéka lett volna, vagy a játszótéren furán nézett volna a többi apukás gyerekre, de éééés?? Ő ettől akkor már képtelen a normális emberi életre, te pedig képtelen vagy testi és lelki alapot adni neki ahhoz, hogy egy napon aztán elengedd? Nem azért érkezik hozzánk egy élet, mert mi akarjuk. Neki feladata lett volna...
Az, hogy valaki hisz Istenben, kevés. Én Isten üzenetének, a Bibliának minden betűjét hiszem, (emelett persze vallásom is van, nem önhatalmúlag értelmezem) és tapasztalom. "Mindenki csak akkora terhet, feladatot kap, amennyit elbír." Nekem nem kérdés, hogy a nagy semmiben állva, a nagy senkivel mellettem előre nézzek, és tudjam, én/mi ebből csak jól jöhetünk ki.
Sosem késő ezt megtapasztalnod. És ha sikerül, hihetetlen boldogságot fog hozni az életedbe.
Kívánom neked, hogy meglátsd ezt, és hogy tudj bocsánatot kérni, és kapj is!
Lehet,hogy igazad van. De lehet, hogy nem....
És ez rám is igaz. Én tiszteletben tartom az érveidet, de kérlek te is tartsd tiszteletben az enyémeket és ne gondold, hogy 100%ig neked van igazad. Ezt nem lehet tudni. Nem látsz bele az életembe, nem tudhatod részletekbe menően mi miért történik. Ennek a babának nem lett volna feladat, nem Isten miatt fogant meg, hanem az én hibámból.
És te azt mondod, így is megérte volna életet adni neki, apa nélkül, nem jó körülmények közé. Te ezt vallod, én azt vallom, hogy NEM, nem érte volna meg.
A következő kisbabámat tervezni fogom, boldogan fogom várni és mindent megfogok neki adni!
Lehet gyengeség, de nekem ne papok neveljék ingyen lakásban a gyerekemet, hanem én és az apja a saját pénzünkből!!!!Ez nekem fontos, és ez most nem így lett volna. Nem mondom, hogy 100%ig igazam van, lehet az élet majd téged igazol, de lehet engem. Ez nem most fog kiderülni.
Miért állok hozzád közel szakmailag?Ezt nem értem...
válasza:Igen... értelek. Nekem egy gyerme az élet olyan dimenziója, amihez nekem és az apjának elég kevés köze van. Én a gyermeket = életet ajándéknak tekintem, amit úgy gondolok, nincs jogom visszautasítani. Hiszen én is "csak"úgy kaptam, nem szólhattam bele, nem kérdezte senki, hogy meg akarok-e foganni vagy sem...
De ha te úgy gondolod, hogy attól, hogy benned fejlődik, már rendelkezhetsz is felette, akkor lelked rajta, a te dolgod. Én csak leírtam, amit gondolok, amiben hiszek, amit gyakorlok.
Ez a baj ma az emberekkel. Úgy gondolják, hogy a gyermeket _akarják_, _tervezik_, és az akkor az lesz. Hát, ez nem így van, és ha már igazolta az élet, akkor gondolj erre vissza...
...Jogász vagyok..., ennyi a "közelség".
Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!