Akarom ezt a babát, de a szüleim nem? Késő az abortusz 11 hetesen?

Huhh, nehéz az anyukákkal szembe menni... Én is nagy harcokat vívtam 20 éves korom körül. De hiszek benne, hogy érdemes konforntálódni. Nem maradhatunk örökké a szülők "fennhatósága" alatt. Kell, hogy legyen önálló életünk, amit nem az ő véleményük irányít első sorban.

Saját tapasztalatom nincs, de baráti körben van, hogy a nagyszülő rendre megenyhül a baba megszületése után. (olyat is hallotam, h már a terhesség alatt).

Végül az anyagiak: Egy kisfiam van. Nagyon sok holmit kaptam barátoktól(babakocsi, bölcső, ruhák), úgyhogy fél éves koráig konkrétan max 20.000-t kölöttem rá, amire büszke vagyok. Mosható pelenkát használunk általában (mázlisták vagyunk, azt is kaptuk). Eldobhatót meg kaptunk ajándékba, úgyhogy sokáig nem kellett venni. A szoptatás ingyen van. Fél éves korig kevés ruhadarabbal is jól el lehet lenni. Aztán irány a kilós ruha :)

Sok erőt kívánok!

Szurkolok Nektek! Es gondolok Ratok! Biztosan kemeny, lesz, de edesanyad meg megvaltoztathatja a velemenyet, de egy babat akkor nem lehet a semmibol ujra eloteremteni.

Kitartast Neked!

Orsi

Érted és a babáért én is szurkolok, de javaslok valamit felnőtt fejjel: édesanyáddal EGYÜTT beszéljétek meg, ne ellene! MOndd el neki amiket ide nekünk leírtál!

Ne kövesd a sok nagyokos tanácsát, akik azt írták hogy anyukádnak semmi köze hozzá, meg ilyesmi, mert ilyeneket mondani állati ocsmány dolog lenne...ugyanis neked SZÜKSÉGED lesz a segítségére!! És ha bunkó leszel vele, meg "nemérdekelmitmondaszaztcsinálokamitakarok" módon viselkedsz, mint itt írta pár lány, akkor magad alatt fogod vágni a fát.....ne legyél bunkó anyukáddal, ne fogadd meg annak aki ezt tanácsolja! Igenis magad mellé kell anyudat állítanod, szép szavakkal, nem pedig magad ellen, nagylánykodással és sértődéssel....itt nincs helye a szájaskodásnak, mert ismétlem: szükséged lesz anyukádra..a segítségére, gondoskodására, szeretetére...ne haraggal várjátok ezt a babát! Igaz hogy 18 elmúltál, de ez nem felnőtt...a felnőtt az, aki megél egyedül is. Nem a 18. szülinappal leszel felnőtt, hanem ha megállsz a saját lábadon is. Addig anyukádra szorulsz, szükséged lesz rá!

Már tanácsolták itt ezt páran, de mintha senki nem fogná fel..pedig az egyik legértelmesebb tanács volt. Itt egy baba életéről van szó, nagylánykodással és bunkózással nem mennél semmire. Légy kedves, beszélj neki arról hogy milyen jó lesz egy kisbaba a házban és mennyire szeretni fogja a nagyiját. Ne fordítsd magad ellen!

Valakik írták, hogy muszáj szembemenni, meg önállónak lenni, stb. Tudod ez szép harcoskodó mondat, de amíg nem tudsz magad ura lenni, azaz SZÜKSÉGED van anyád pénzére, lakására, addig sajna kell a kompromisszum. POnt attól vagy felnőtt, ha ezt belátod. És attól maradsz ki tiniliba, ha nem látod be, hogy nem a 18. szülcsinapcsi tesz egy lányt érett nővé.

És azt is írták, hogy a szoptatás ingyen van. Ehhez azt tenném hozzá, hogy aki tud szoptatni, annak igen. Aki nem, annak a tápszer havi 10-12 ezer forint. És azt nem tudod a "kilósban" megvenni...

Még valami: oké, anyukád majd tuti megenyhül a baba láttán. EZ csodás, de ne a babádtól várd, hogy megenyhítse anyukádat, hanem Neked kell ezt a lépést megtenni. Ne egy még meg sem született lényre lőcsöld rá a békítőszerepet....neked kell itt most helytállnod. Különben is..........amíg megszületik, addig sem jó háborúban várni a kicsit.....

Szia! teljesen mind1, hogy hány hetes vagy! Ez egy invazív műtéti beavatkozás, s mint ilyennek ennek is vannak kockázatai... Az alap, hogy egész életedre fogamzásképtelenné válhatsz tehát SOHA TÖBBÉ NEM LEHET BABÁD. Szerintem elég nagy kockázat.

A másik része az ügynek, amire talán nem is gondoltál, hogy lelkileg nyomorodsz meg utána. Mert nem könnyű ám (akármennyire is annak tűnik) egy anyának feldolgoznia azt, hogy meggyilkolta a saját gyermekét. Csak azért tudom, mert "volt szerencsém" már beszélgetni nővel, aki megtette. Ez egy olyan teher ami egy egész életen át kísért...

Gondold meg jól, válaszd szét az önös érdekeket és azt, hogy legbelül mit érzel! Mérlegelj!

Nagyon nehéz a döntés, de, ha hagysz időt és teret magadnak arra, hogy megérjen benned a válasz jól fogsz dönteni...

A gyerek őszinte jóakarója.

d.p.

Szia!

Ezen az oldalon sok, hozzád hasonló helyzetben lévő anyuka (mert már az vagy, még ha csak pár centis is a babád:-)) kaphat lelki és természetbeni segítséget:

[link]

Drukkolok Nektek!

Egy egyéves tündérke anyukája

Kedves kérdező!

Lehet tudni hogy végülis hogyan döntöttél?Megtartottad a babádat?Sikerül anyukáddal megbeszélni a dolgokat?