Akarom ezt a babát, de a szüleim nem? Késő az abortusz 11 hetesen?

Lehet, hogy anyukád most haragszik, de mégis az unokája, általában megenyhülnek a szülők ilyen esetben. :-)

Az abortuszt én mindig ellenzem, de 11-12 hetesen pláne. Eddigre gyakorlatilag minden szerve kifejlődött, határozottan babaformája van, ha picike is, dobog a kis szíve, ugrál, játszik bent a méhedben, bár te még nem érzed, kortyolja a magzatvizet, érzi a fájdalmat is...

Ne tedd!

Amúgy pedig az abortusz testi szövődményei annál gyakoribbak, minél idősebb a baba, akit elvesznek. Nem olyan gyakori, de a pakliban benne van, hogy esetleg soha nem lehet többé gyereked. Ha ez lenne veled, anyukád vajon hogy számolna el a saját lelkiismeretével?

Egyébként ha akarod a babát, az életben nem fogod tudni elfelejteni, hogy megölted, egész életedre rányomja a bélyegét, soha nem fogsz magadnak - és anyukádnak!! - megbocsátani.

Szia!

Tapasztalt vagyok a témában: 20éves voltam amikor teherbe estem. Nagyon örültem neki de a kapcsolatom az akkori párommal nem volt stabil és a szüleim nagyon nem kedvelték. Ezért nem is mondtam el senkinek hogy babát várok. Nehéz volt a döntés, de én sem tartottam meg! NAGYON MEGBÁNTAM!!! Úgy érzem egész életemben kísérteni fog a bűntudat. Rengeteget sírtam és imádkoztam hogy legyen megoldás ami mindenkinek jó...

8hetes voltam mire minden elintéződött..nekem eléggé elhúzták...Nagyon fájt amikor láttam hogy már dobog a kis szíve. Azóta volt egy vetélésem és most 9hetes kismama vagyok de így is nagyon sok problémám van (nem kizárt hogy az abortusz miatt). Én azt javaslom hogy ne az édesanyád érdekeit nézd hanem a sajátodat!!! Ha pedig az anyukád nincs tisztában azzal hogy ez milyen következményekkel járhat...főleg 11hetesen...és igen: leszel már 12 is mire minden megvan!

Nem akarlak rábeszélni semmire...de ALAPOSAN GONDOLD MEG...mert LELKILEG OLYAN FÁJDALOM EZ AMIT KIHEVERNI SOHA NEM LEHET!!!

Most olvasom milyen dilemmában vagy!

Én is 19 évesen szültem. Életem legjobb döntése volt, habár a szüleimnek az elején egyáltalán nem tetszett a döntésem. Volt is emiatt vita.

Anyum mellettem állt a terhesség alatt, hát.. apuról kevésbé lehet elmondani.

De aztán amikor megszületett??!!!! Azt az örömöt nem lehet elmondani. Apum még a tériszonyát is legyőzte hogy üvegablakon keresztül (mert koraszülött lett) láthassa a pici unokáját, a mindenét.

Mindenük az unokájuk, élnek-halnak érte, bármi egy szavába kerül és a papáék már teljesítik is. Amikor pár hetes volt, a kiságyban aludt a szobámban nyitott ajtónál, mi anyuval a konyhában beszélgettünk, egyszer csak éktelen sípolást hallottunk egy perc alatt elöntött a forróság és levert a víz mert tudatosult bennem hogy a légzésfigyelő beriasztott. Már majdnem sötétült elöttem minden, kezdtem pánikolni úgy futottam be a szobába mint egy őrült és nem találtam a lánykám sehol... Hát hol volt? A papa annyit gyönyörködött benne hogy felvette a karjaiba egy kicsit babusgatni, átment vele másik szobába és elfelejtette kikapcsolni a légzésfigyelőt. :-) Húhhh!!!!!

Egyébként arra gondolj egy kicsit, hogy már dobog a kicsi szíve. Él, benned él, tőled függ az ő kicsi élete. Ő nem tehet arról hogy ott él benned, ő nem akarta, mégis ott van, nem tehet arról hogy a mamája még nem akarja. De a szülei igen! És ez a lényeg!!! Szeressétek és adjátok meg neki az esélyt az életre!

Ez az élet legnagyobb csodája! Ne dobd el magadtól!

11 éves kiskamasz anyukája

Egy barátnőm kb. 15 éve az Anyukájára hallgatott, nagyon befolyásolta Őt, és elvetette gyermekét. Azóta nyugtatókon él, SOHA NEM LESZ NORMÁLIS EMBER!! Előtte életvidám volt, azóta nem tud megynyugodi! Most, 42 évesen az Anyukájával, és testvérével és, soha nem lesz már családja.

Tanulni gyerek mellett is lehet, viszont ha lelkileg tönkreteszed magad, gyerek nélkül sem fogsz tudni szerintem.

Nagy érték, ha a párod is így áll hozzá, érett férfi ezek szerint!Eléggé nagy vagy ahhoz, hogy önállóan dönts, uis NEM ANYUKÁD MEGY TÖNKRE az abortusztól, hanem Te! Vigyázz magatokra, a cél nem szentesíti az eszközt!

Szeretettel minden jót kívánok!

Anyukád nem kényszeríthet semmire. Ne menj el vele a védőnőhöz (mármint az abortuszos bejelentéshez), ne írj alá semmit. Nem az ő bőrét viszi a vásárra, hanem a tiétekét! A gyermeked életét + a te testi-lelki-szellemi egészséged. Nem éri meg neked, hogy meghajolj az ő akarata előtt!! Te meg akarod tartani a babát, a párod is, nem is hezitáltok, ha emellett elvetetnéd, sajnos borítékolhatóak a lelki károk is (tehát depresszió, óriási bűntudat stb), mert eléggé kötődsz már a babádhoz.

Anyukád valószínűleg megenyhül majd, legkésőbb, ha a kezében tartja az unokáját. Ha meg nem, akkor kaptok más segítséget, hidd el! De többnyire azért megenyhülnek ilyenkor. Mi pl itt már nagyon sokan Veletek vagyunk, gondolunk Rátok, imádkozunk értetek.

Ha kiderül a baba neme, és lány lesz, kérlek írj nekem privit, mert küldök neked babaruhákat. Van pár, amit a lányom már kinőtt, és odaajándékoznám neked, hogy ennyivel is kisebb kiadás legyen a gyerekvállalás! Komolyan gondolom, nyugodtan keress majd meg!!!

A legvégső esetben, ha mégis úgy döntötök a pároddal (nem anyukáddal!!!), hogy nem tudnátok felnevelni, válasszátok az örökbeadást. Barátainknak így lehetett csak babája, nyílt örökbefogadással, nagy-nagy szeretetben nevelik immár fél éve a kisfiút, és a szülőanyától is békében, szeretettel vettek búcsút.