Hülye kérdések vs. Frappáns válaszok? Kismamák, meséljetek!

Az én kedvencemnek is a szoptatáshoz van köze:

- Na és szoptatod még?

- Nem, egyedül szopik...

- Erős a tejed?

- Eddig még nem hányt tüzet tőle...

Na és a Párom beszólása a 3. otthon töltött napon:

Nagyon fájt a feje, vett be gyógyszert. Én a szobában fejtem a melleimet.

Ő bejött s én megkérdeztem Tőle:

- Fejed? (mármint, hogy fáj-e még a feje)

- Áááá nem köszi, majd talán később, jó???

:)

Ez azóta szállóige nálunk :)

Kedves Utolsó!

Pénteken műtöttek, olyan jót röhögtem a kommenteden, hogy most mehetek vissza varratni a sebeimet! :D

Otp-ben álltam sorba, rózsaszín babakocsival, rózsaszín overálban a lányom. Egy néni megkérezte:

- Hogy hívják a kisfiút?

- Kázmér!- mondtam mosolyogva.

- Jaj de furcsa nevet választottak.

- Igen tudja engem is így hívnak. (akkor éppen a hátam közepéig értek a lokni fürtjeim, és magassarkúban voltam szoknyával).

Na akkor elkezdett körülöttünk mindenki nevetni, szegény néni, meg nem értette.

Mindkét kezén egy-egy plusz kisujjal született a lányunk, 10 hetes korában műtötték le neki. Addig viszont egyfolytában hallgattuk az okos kérdéseket ezzel kapcsolatban, pl:

- És hogyhogy ilyen lett...? (biztos kettővel többet lökött az apja)

- Más baja nincs? ( de, lézerszemet is növesztett úgyhogy csak kedvesen szólj hozzá...)

- Egyébként minden egyéb normális...? ( neeem, retardált hülye, mert ujjakért kétszer állt sorba de észért egyszer sem)

- Tudtátok előre hogy ilyen lesz? (persze, megrendeltük)

- Nem találod undorítónak? (de, vazzeee, ki is dobom az első kukába!!!!!!)

ja, meg volt egy viszatértő kedvencem: nagyon kicsi hasam volt (magas vagyok és kis súllyal is született, mikor azülni mentem az ügyeletes a kiskönyvemet is elkérte mert nem akarta elhinni hogy 36 hetes vagyok, ő max 6 hós várandósnak gondolt, szóval tényleg kicsi hasam volt), és ezen mindig mindenki elcsodálkozott. Milliószor megkérdezték:- És hány hetes vagy?

mire én : - x.

- TÉÉÉNYLEG? Sokkal kisebbnek látszik!

- Naná, mert mindig behúzom...

a férfiak és még nem szült nők rendre el is hitték :-)

Jókat nevettem a kommenteken.

Az én sztorim amikor megtudtam a terhességemet akkor szóltam a főnökömnek, hogy jön a baba erre ő megtartod? ( Nem csak poénból mondom el neki.)

Amióta megszületett az, hogy ha ő elkezd beszélgetni akkor azt mondják, hogy panaszkodjál. Kérdezem én miért kellene panaszkodnia, ha tisztába van téve tele a pocakja aludt?

Kislányomat boltban állunk sorban megérezi egy idős bácsi, hogy lány? Erre ő rögtön kapcsolt, hogy igen mert talpig rózsaszínben erre ő azt mondta, hát igen ez tipikusan férfi kérdés?

Amit én nem szeretek, hogy anyossék a nagyon fáradt a és nehezen akar elaludni fáj a hasad?

A válasz írója 91%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:03

Ez nagyon jóóó XD

A többiekén is sokat nevettem.

Nekem is van egy pár:

-Sokan tudták, hogy szeretnénk már babát és én hasra híztam (még nem voltam terhes). Állandóan kérdezgették : Mi lesz? Amikor már nagyon bosszantott azt válaszoltam: Ami innen kijön az barna lesz!

-Ismétellek titeket: mindenkit az érdekel fiú lesz e vagy lány és hogy szeretnénk e tudni vagy legyen meglepi.

-Ismerősömnek egy lánya van és egy fia. Kérdezgetik tőle, hogy mikor jön a harmadik, erre ő: Már van egy lányom és egy fiam, a harmadik mi legyen KISBAGOLY?!

Utolsó vagyok.

Még valami:

-Nem vagy kívánós? Meg ne kívánd! Egyél már belőle! és rád akarják tukmálni ha kell ha nem.

Lehet én vagyok különleges kismama de nem akarok mindent megenni amit meglátok!

engem is zavar az, hogy

" látják hogy kislányom van

de azért megkérdezik hogy : kisfiú?!

könyörgöm!!!!

fülbevaló, rózsaszín ruhácska kislányos arcocska pihés fürtök...

és akkor jönnek ezzel a lány/fiú dologgal..

Akkor még "csak" a két nagyobb gyerekem volt meg, a harmadikkal voltam éppen várandós. Állok a játszótéren a gyerekek mellett beszélgetek egy másik anyukával.

- Milyen érdekes, hogy a lányodnak sötét barna a haja, a fiad pedig vörös! (mondja az anyuka)

- Igen. A férjem barna, én pedig szőke, ez lett belőle. (válaszolom)

- Hány hónap a korkülönbség közöttük? (kérdezi a másik anyuka)

- 14 hónap (válaszolom én).

- És újra terhes vagy?

- Igen.

- És egy apától vannak?

Na erre már nem tudtam mást válaszolni:

- Á nem, megszültem a lányom és rá 4 hónapra más mással kavartam... Aztán megszültem a fiam és gyorsan kerestem egy másik pasit. De ez, azért most 9 hónappal később volt. Most pedig itt állok férfi nélkül. Nem ismersz egyet?

Egy másik sztori:

Öltöztetem át a gyerekeket a bölcsi átadójában. Már fél éve oda jártak (február volt), közös csoportba, az éppen öltözködő másik gyerekkel. Anyukája nagy hanggal:

- Jé te terhes vagy?

- Igen.

- Még idén szülsz?

- Hát tudod... Most február van, egy terhesség max. 9 hónapig tart. Talán belefér... (amúgy április elején szültem)