Babát várok, de magamra maradtam sok dologgal. Lelki támaszt várok, csak néhány jó szót. Másnak van ilyesmi tapasztalata? (Tudom, hogy nem egy sztenderd a mi ügyünk. Részletek lent)

Nem azon pörögtem be, hogy milyen élethelyzetben van, csupán a válaszolók reakcióin meg, hogy az idei írókat okolta azért, hogy majdnem beindult a szülése. Én is terhes vagyok mégsem fogom hagyni, hogy itt annyira felhúzzanak, hogy ilyen komoly probléma adódjon, de ha még is hagynám, magamra vetnék. Tehát csak nem vagyok olyan hisztis. Ha már itt tartunk, még is minősítettél valahogyan. De figyelj nekem tényleg nincs kedvem ilyen butaságokon vitatkozni, én tényleg úgy indultam neki, hogy segíteni szeretnék mint ahogyan minden más kérdésnél is. Ennyi az egész. Nem hisztiztem én ezen és nem is pörgött naphosszat ezen az agyam, hogy itt miket írnak. Addig foglalkoztam vele amíg ide feljöttem és elolvastam a válaszokat. Veled vagy a válaszaiddal meg abszolút nem volt semmi problémám.