Babát várok, de magamra maradtam sok dologgal. Lelki támaszt várok, csak néhány jó szót. Másnak van ilyesmi tapasztalata? (Tudom, hogy nem egy sztenderd a mi ügyünk. Részletek lent)

Ahhoz, hogy tönkremenjen egy kapcsolat is két ember kell.

Ez lemaradt előző vagyok.

Én a másik oldalról írok:)

Orvos házaspár vagyunk, a férjem több évig titkos viszonyt folytatott egy asszisztensével( nálam fiatalabb és hát csinosabb is).

Amikor ez kiderült( nem a férjem vallott színt, de nem írnám le, hogyan, hosszabb sztori), kértem, hogy válasszon.

Elköltözött tőlünk.Van 4 gyermekünk, ebből 3 már felnőtt korú, ezután egyik sem akart találkozni az apjával, aki ezt az állapotot 2 hónapig bírta, majd kérte fogadjuk vissza. Megtettem, főleg a fiam miatt, aki lelkileg nem tudta feldolgozni, hogy az apja elhagyott bennünket.

Szeretem a férjem, de tisztában vagyok vele, hogy nem bízhatok a hűségében és hidd el nem egy leányálom így az életem.

Amikor megismerkedtünk egyetemisták voltunk, szerelmesek és jött egyik gyerek a másik után, már-már úgy tűnt, hogy az egész életem egy utópia, olyan tökéletes volt benne minden.

Aztán kiderült a férjem hűtlensége és egy világ omlott bennem össze. Nem a másik nőt hibáztatom, hanem a férjem természetét.Vannak férfiak akik nem tudnak monogám kapcsolatban élni bármennyire is szeretnének.

Az én férjem ezt már bevallotta, ilyen a Te szeretőd is.

Sosem bízhatsz meg benne!

Jó egészséget kívánok Nektek.

Szia!

19:45-ös vagyok! Nem kell kijavítanod csak mert egy szót rosszul írtam le ... Attól még nem vagyok buta ember. Egyébként pedig de, áttudom érezni amin keresztül mész mert én már leírtam korábban a történetemet és én is voltam ilyen helyzetben de még időben kiszálltam ... És bennem legalább volt szégyenérzet. Mert bármennyire is felháborodva kérdezed, hogy szégyellned kellene talán magad? Hát ez nem elég egyértelmű? Nem ... büszkének kellene rá lenned, hogy kikezdtél egy házas férfival. Na de mind1. Ahogyan írtam, Neked csak az a jó aki ezt pártolja aki meg elmondja a véleményét saját tapasztalata alapján az meg már egyből rossz ember ... Kissé elvakított a szerelem szerintem. de nem idegesítem magam mert nem tesz jót. Te tudod hogy mit csinálsz de azért lásd be, hogy nagyon sok mindenben nincs igazad és ne panaszkodj arról, hogy 11 évig árnyékban éltél. Te akartál így élni ... Egyébként én vagyok az a válaszoló aki írta h hasonló a sztorink de kiderült, hogy még is teljesen más ill. aki azt írta h mindenki megérdemli h boldog legyen! De elolvastam a további válaszokat és némelyiken teljesen ledöbbentem ... Mindenki magának választja az utat amin jár! Ezt Te is tudod!

Nehéz dolgod van! Ismerős a szitu. Nem akarok belemenni az én helyzetembe, mert hetekig itt kéne a gép előtt ülöm, hogy leírjam a sztorim. :)

Sajnos most semmi mást nem tehetsz, csak annyit, hogy vársz, és az idő majd megadja a kérdésekre a választ. Kis IDŐ múlva kiderül, hogy:

- milyen érzéseket vált majd ki belőle, hogy megszületett tőled a babája?

- vajon attól a perctől fogva rád is úgy tekint majd, mint egy családra?

- talán az a pillanat, amikor megpillantja a kisbabát, olyan erőt ad majd neki, hogy őszintén bevallja a nőnek, hogy van valakije, és itt az idő, hogy szétmenjenek.

De az is lehet, hogy ugyan így gyáva marad, és nem meri majd bevallani neki. Akkor is kiderül majd egyszer.

Később majd az is ki fog derülni valahogy, hogy született egy gyereke. Az igazság előbb, vagy utóbb utat tör magának. Mindegy, hogy fél év múlva, vagy 10 év múlva, de ki fog derülni. Ki tudja, hogy akkor még együtt lesztek-e, vagy hogy ugyan így fogod őt még szeretni. Mert a szerelem is elmúlik egyszer.

A lényeg, hogy ne attól várd a boldogságot, hogy majd akkor boldog leszel, ha ez a helyzet megoldódik. Próbáld inkább az apró örömöket élvezni, és nézz előre. És akkor nem leszel megkeseredett, hanem pozitív és boldog.

Tök jó helyzetben vagy, hogy anyagilag sem utalódsz rá! Ez ritka szerencse! Így akár minden nyáron elmehetsz a barátokkal és gyerekeddel majd felhőtlenül boldogan nyaralni, világot látni.

Aztán ki tudja, talán veletek lesz, talán nem. A lényeg, hogy akkor sem szabad elkeseredni, ha nem így alakul.

Egy csomó olyan nőt ismerek, akik már 35 felett vannak, de még nincs gyerekük, és úgy vannak vele, hogy valaki csak "csinálja fel" őket, hogy legyen már egy babájuk és aztán viszlát! :)

Na jó, ez azért kicsit nonszensz szerintem, de tényleg sok ilyen nő van. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy próbáld vagányan felfogni a dolgot, mert akkor te kevésbé mész rá idegileg.

Anyukám mindig azt tanította nekem, hogy a boldogságunk soha ne egy férfitól függjön. Hát ez tényleg nehéz, de ha kívülálló fejjel nézzük a dolgot, igaz tanács.

Nézzd csak meg, milyen rohadt bölcs dolgokat írok neked így kívülállóként, és az én életem ugyan ilyen kusza, mint a tiéd. :)

Amondó vagyok, hogy adj ennek a dolognak még egy kis időt, ha már ennyi idő eltelt, még egy kicsi már semmit nem számít. Aztán majd meglátod, hogy merre indul tovább a sorsod. Nélküle, vagy vele. Hamarosan ki kell derülnie!

Remélem tudtam bíztató szavakat írni! :)

Szia!

38 hetes kismami :)

Nagyon sok gondolat van, amit még tudnék írni, csak most nincs rá időm.

Fontos, hogy ne sírj sokat a helyzettől, még akkor sem, ha most a hormonok össze vannak kuszálódva benned, mert a magzat megérzi, hogy szomorú vagy.

Próbálj minél többet barátnőkkel, barátokkal lenni, addig sem sajnáltatod magad, hogy hogyan kerülhettél ilyen helyzetbe.

Jó sok hozzászólás érkezett...

Nem tudom és nem is akarom beleképzelni magam a helyzetedbe, de egy valamit azért tanácsolnék Neked így, a számtalan hozzászólás után!

Ne foglalkozz azzal, hogy kivülállók mit mondanak, mert beleőrülsz! Ez a Te életed! Neked kell élned és nem másnak...Csak Te tudhatod, hogy jól érzed-e így magad! Sem jobb, sem rosszabb nem vagy! Ember vagy, jó és rossz döntésekkel! És a problémáidat rajtad kivül senki nem fogja megoldani, csak Te magad! Ismeretlenül persze nagyon sokan, nagyon sok "okosat" tudnak mondani, aztán ki tudja ugye hogy mások hogyan élik az életüket közben...

Szóval amondó vagyok, hogy sz-rj le mindent, mert csak Te és persze a Babád vagytok fontosak magad számára! Gratulálok hozzá, és legyen boldog az életed/életetek bárhogyan is alakul! :)

szia,

mi újság?? mi volt tegnap d.u, találkoztatok??

puszi

Ági