Kétségbe esett "tini mami" vagyok. Mit tehetnék, ha a szüleim ellenem vannak?

Én jó ötletnek tartom, hogy nem tartod meg. Ez az egész csakis a te érdekedet szolgálja. Így legalább még van esélyed arra, hogy később jobb életed legyen, ha megtartanád egész életed a nélkülözésről és a gondokról szólna. Akárhány évesen is kemény dolog felnőtté és szülővé válni, de 16 évesen szerintem ezerszer keményebb.

Idővel majd kihevered.

Teljesen igazad van, csak próbáltam valamivel vígasztalni. Idővel majd biztosan beletörődik. Tudom, hogy nem fogja sohasem elfelejteni, de idővel biztosan túl fog lépni.

Nagyon sok ilyen fiatal lányról szóló kérdés van. Mindenkinek van véleménye, mindenki támad vagy tanácsod ad és felháborodik az ilyen lányok korán.

Nem is a korán van a hangsúly, hanem azon, hogy 16 évesen nem képes még eltartani egy másik gyereket. Lehet, hogy ő úgy érzi, meg tudna vele birkózni, de honnan is tudhatná ezt, amikor semmilyen felnőtt élet tapasztalata nincsen. Nem tudja milyen, amikor fizetni kell a számlákat és minden nap gondoskodni kell róla, hogy étel legyen és tisztaság, mindezt munkahely mellett. Nem tudja a hivatalos ügyek intézésének menetét, nincs tisztában a hivatali dolgokkal, hogy milyen jogok és kötelezettségek vannak...stb.

Egy iskolásnak még nem kell nyomtatványokat kitölteni, mindenféle hivatalokhoz küldeni, leveleket fogalmazni, nem kellett neki még sohasem mérlegelni..stb.

Ezek a tapasztalatok mind hiányoznak az életéből. Nem hiába van meg az életünk folyamán mindennek a maga ideje. Gyerekkor, tini kor, ifjú kor, felnőtt kor, idős kor és öreg kor. Egyenként mindet át kell élni, meg kell tapasztalni, kiélvezni vagy kibírni. Ez a lány azonnal átugrik kettőt.

Néhány év múlva rájön, hogy belefáradt, hiszen neki nem volt része gondtalan fiatal korban. Azonnal felnőtté kellett válnia. Fáradt lesz és fásult.

Persze nem biztos, hogy ez történne, ha megtartaná, olvasunk itt elég "happy end"-et, de nagy a valószínűsége.

Tudom, hogy már döntött, nem tartja meg, mégis nekem ezek a gondolataim és szerettem volna megosztani őket.

végül, hogy döntöttél?

(16 évesen én is hasonló helyzetben voltam, éjszakákon át sírtam,nem akartam megölni egy kisbabát.)