Kétségbe esett "tini mami" vagyok. Mit tehetnék, ha a szüleim ellenem vannak?

"őbenne 100%-osan megbízok, mivel én voltam az első tartós kapcsolata. Miattam még a bárátokat is háttérbe szorította"

Ne haragudj meg, nem a nyomorodat akarom növelni, de pont ezért nem fix pont ez a fiú. Előpször is: 6 hónap nem tartós kapcsolat. Másodszor pedig az első komolyabb lánnyal családot vállal, és a barátokat is elhagyja tizen-x évesen. Elég nagy esély van arra, hogy hamar megelégeli a dolgot, azt mondja, nem élte ki magát, neki ez még túl sok, és ő túl fiatal, és otthagy.

Szerintem a szüleid is ezt látják, ezért vannak összeomolva. nem ellened vannak, hanem pontosan hogy érted, ők felnőttek, és tudják, meilyen elképesztően nehéz élet előtt állsz így, és hogy mit vállalsz a nyakadba.

Aról sincs szó, hogy szégyellnének emiatt, csak extrém módon maguk alatt vannak, és ami azt illeti, megvan rá minden okuk.

Nem azt mondom, hogy vetesd el a babát, szó sincs erről. De mindenképpen fogadd el, hogy a szüleid többet tudnak erről a dologról, az életről, és hogy ők jót akarnak, nem csapnak be. Jó eséllyel ez a baba is az ő gondjuk lesz, hiszen nektek egyelőre se pénz, se otthon, aztán esetleg ittmaradhattok apa nélkül...

Hallgasd meg őket. Mondd meg, hogy megtartanád a babát, de figyelj a válaszukra és ne támadásként fogd fel. Ez a helyzet rémisztően nehéz nekik, és neked is az lesz, scak talán még nem látod.

Hát, a 16 év nagyon necces, érzelmileg valószínűleg még nem vagy érett egy gyerek felnevelésére.

A párod is gondolom hasonló korú,szóval gondolom nincs végzettsége, anélkül meg éjjel nappal dolgozva is max minimálbért kap, amiből nem éltek meg 3an.

Először is: napi nyolc órában max a párod tud egyelőre dolgozni, neked a gyerek mellett a helyed vagy két évig. Tehát ez a terv már kútba esett.

Másodszor pedig: addig ki van a gyerekkel? Ugy, hogy a szüleid nyakába akarnád varrni? Ezek után, nem értem, miért vagy kiakadva, hogy ők nem akarják... Felnevelték a sajátjukat, a tiédet neked kell! Biztosan szeretnék, nem erről van szó, de nem az ő gyerekük!

Van egy ismerősöm, 17 évesen esett teherbe, és elég soká derült ki, már majdnem 12 hetes volt akkor, nem volt sok gondolkodási idő, de nem akarta elvetetni. Összeveszett anyukájával annyira, hogy nem is beszéltek egymással, átköltözött a sráchoz. Csak töb hónap után békültek ki, mikor már szépen gömbölyödött, és rájöttek, hogy mégiscsak az unokájuk. Ennek ellenére jól alakultak a dolgok, mostmár 5 éves a kislány, az anyukája dolgozik, neveli, bár apukával azóta szétmentek, és új kapcsolata van. Ezt csak úgy leírtam példának, hogy nem lehetetlen, viszont nem könnyü!

Amúgy szüleiddel beszéltél erről? Hogy esetleg megtartanád? Lehet, hogy ők is úgy gondolják, hogy te is ezt szeretnéd, és fel sem merült bennük az ellenkezője. Le kéne ülni velük, hogy erről mi a véleményük, mik a lehetőségek, ilyesmi. Hátha ők is átgondolják kicsit. Amúgy hány éves vagy? Menyi van még a suliból? Mert azt is mindenképp be kéne fejezned.

Szóval én azt tanácsolom, hogy bármilyen nehéz is most anyukáddal szót érteni, beszélned kell velük arról, hogy te mit szeretnél, te hogy gondolod. De ha megtartod, akkor Neked kell nevelni a babát, nem a szüleidnek. Úgyhogy akkor dönts a megszülése mellett, ha tényleg érettnek érzed magad az anyasághoz.

A szuleidet megertem,ha az en lanyom allna elo ezzel valoszinuleg en is elso korben hisztirohatot kapnek.

Az irasaid alapjan azt gondolom hogy meg nagyon nem vagy erett a gyerevalalasra,nehez dontes ez.

a szuleid attol felnek hogy rajuk marad a baba ami valoszinu is lenne mert ha 8orat melozol hol lenne a gyereket?mivel eztan kezdenel dolgozni,tehat most nincs munkahelyed gondolom jutatatst sem kapnal,ergo melozni kell es a babat valakire hagyni.