34 eves vagyok a ferjem 55. Bevallalható egy gyerek?

Nem, ha csak nem készülsz fel arra, hogy a gyerek 20 éves korára egy 75 évest is ápolnod kell.

És tök mindegy hogy fitt-e. Ismerősöm egyszer csak 65 évesen lebénult egy immunbetegség miatt és ő is egy fitt 40-nek kinéző pali volt,most pedig tanulhat megint járni egy kósza vírus miatt...

Sosem tudhatod mikor robban le a férjed és 20 évesen lehet hogy ott fog élni a gyereked mert még egyetemista.

30 éves apukát is elütheti a villamos, ennyi erővel senki se vállaljon gyereket.

Mivel orvos, gondolom pénz van dögivel, ha egyedül maradnál később a gyerekkel, akkor sem okozna anyagilag gondot az eltartása, bejárónő vagy szitter igénybevétele.

Amit az #1 ír teljesen valid, UGYANAKKOR sosem lehet előre látni, hogy ki milyen fizikai és mentális egészségnek örvend majd. Az én apukám 55 évesen halt meg szívrohamban, és hiába vállalt "normál" időben, addigra már 21 éves voltam, mégis csak fiatal volt meghalni és én pedig fiatal voltam őt eltemetni. De bármi történhet bárkivel, léteznek balesetek, betegségek, amik túlságosan hamar elvisznek embereket vagy megnyomorítják és állandó ápolásra ítélik őket. Mások meg vígan élnek sokáig, 60-70-80 évesen is maratont futnak (anyósom egyik barátnője pl, már közeleg a 70, de minden évben megy félmaratonokra), férjem nagymamája 96 éves, túl van több stroke-on és még mindig nem úgy tűnik, hogy legyűri őt bármi is. Nyilván ilyen idősen már nem fog senki se gyerekfelügyeletet bízni rá, de a családi eseményeken nagyon jól elvan a mi gyerekeinkkel, és teljesen ép és rendben van mentálisan, fizikailag is, egészségügyileg is, most hát 96 éveshez képest, de baromi jó állapotban van. Szóval ezeket a dolgokat nem tudhatod soha előre.

Viszont ha vágytok mindketten gyerekre, egymástól, akkor nem igazán van választási lehetőség. Vagyis, van, ugye dönthettek úgy, hogy nem kell gyerek mégsem, de egyébként is a nő magának szül, főleg ha a férjednek a karrier eddig is nagyon fontos volt, akkor engem inkább ez riasztana el, hogy valószínűleg őt nem annyira hozná lázba a babázás, nem hozna áldozatokat a családért, hiszen eddig is vígan megvolt nélküle, a munkája meg amúgy is van olyan, hogy mindenféle lelkifurdalás nélkül fogná rá, hogy miért hagy téged magadra a gyerekkel. És én fiatalabb is vagyok nálad, segítségem is van bőven, de még így is kikészít a kisgyerekes kor, ha ezt egy olyan férj mellett kéne végigcsinálnom, aki hosszú időbeosztásokban dolgozik, ügyeleti rendszerben meg behívják random időpontokban, mert sürgős dolog van, meg amúgy sem tudja csak úgy, csapot-papot otthagyva elhozni a gyereket az oviból lázasan, mert én is éppen dolgozni vagyok és ő történetesen közelebb van az ovihoz, hát na, nekem ez így nem férne bele. A korától függetlenül, én hiányolnám az elhivatottságot a család felé, te is most azt írod, hogy TE vágysz gyerekre és nem azt, hogy TI. Nyilván kérdés, hogy mennyire erős benned a vágy, de ha amúgy ezt nem érzed akadálynak, akkor csak a kora miatt nem mondanék le róla. Nyilván persze figyelembe véve a lehetőségeket, hogy ha esetleg az időskorral járó kellemetlenségek beütnek, akkor hogy alakul az életetek. Te még rendben vagy korban, de sok időd már neked sincs meggondolni magad, sajnos.

Igen.

Én apám 70 éves, de jobb kondija van mint egy 50 éves embernek és 60 nak néz ki. Genetika sokat számít.

Le leszek pontozva, de ez szerintem iszonyú kics*szés a gyerekkel; mondom ezt úgy, hogy az én apám 10 évvel volt fiatalabb (és ő is lehetett volna fiatalabb a gyerekvállaláskor).

Persze, lehet örökség, de az nem ugyanaz, mint egy élő apa.

És persze, 30 évesen is elgázolhat a villamos, de a valószínűségek azért mások.

Ettől függetlenül természetesen a ti döntésetek, és dönthettek úgy, hogy önzők lesztek (bocs, tudom, hogy ez így erős), elsősorban a ti életetek, a gyerek majd felnő így is-úgy is valahogy.