Kismamák, rátok voltak féltékenyek azért, mert babát vártok?

Nem irigyek, szimplán nem kedvelnek, és azelőtt sem kedveltek. Engem kifejezetten irritál a stílusod, olyan 23 éves vagy, aki azt hiszi, hogy jobban tudja az élet dolgait, mint egy idősebb 30-as, akinek nincs (még) gyereke. Csak mert teherbe estél nem forog körülötted a világ, érettebb sem leszel. Ez az egész szöveg, amiről itt panaszkodsz/dicsekszel teljesen felesleges volt. Az igazi intelligens, normális emberek továbblépnek, nem pedig a gyakorin keresnek önigazolást.

(Babó, babóca 🤦🏼‍♀️🤦🏼‍♀️🙄🙄)

Én nem gondolom, hogy valaki "mérgező" ember azért, mert nagyon fáj neki folyton azzal szembesülni, hogy kimarad valamiből, amire a világon talán a legjobban vágyik.

Igen, biztos rám is féltékeny volt az unokatesóm, meg a kolleganőm is, akiknek nem jött össze évek óta a gyerek. Mit tettem? Semmit, empatikusan nem a gyerekről beszéltem, és magamban hálát adtam azért, hogy nem az ő cipőjüket hordom.

De sose gondoltam, hogy mérgező emberek, megértettem, hogy nekik fájna az én örömködésem hallgatni. Ennyi. Azt meg pláne nem gondoltam, hogy mire ez az irigykedés, tennének inkább valamit, mert ha egyszer nem jön a gyerek, akkor ha fejre állnak, akkor sem fog jönnim

Nálam fordítva volt, nem akartam gyereket amíg nem olyan az anyagi helyzetem. Sógornő ebből azt hitte hogy nem lehet gyerekem, ennek tudatában mikor terhes lett hencegett nekem hogy bezzeg neki 2 hét alatt összejött. Mondtam neki hogy gratula,de belül gyűlöltem őt hogy ha azt hiszi meddő vagyok akkor miért ilyen kárörvendő. Folyton látványosan vette be a vitamint és drámázott a terhesség során pl. Volt 1 db petrezselyem a levesben és ő azt nem eszi meg,mert mi van ha elvetél tőle...

Fárasztó volt. Azóta én is szültem, de csak akkor beszéltem a terhessegrol ha kérdezték. Úgy vagyok vele hogy a terhesség nem csoda és pont.

Akármennyire is hiszed vagy sem, a teherbeeséshez nem kell tehetség. Nagy szerencséd van inkább, hogy 23 évesen saját házatokba érkezhet a baba, de ez téged nem tesz többé és jobbá náluk, hiába írod, hogy szerinted ők az irigyek.

A leírásodból kiderül, hogy igenis szívesen dörgölöd a gyermektelen barátnőid orra alá a pozitív dolgokat. Én magam is babát várok, de a 32 hét alatt anyukámon és a páromon kívül szerintem senkinek nem kezdtem el magamtól a babáról áradozni. Pedig a fellegekben járok tőle, szimplán csak empátiából nem teszem, mert én gondolok rájuk is (nem csak a saját boldogságomra), felmerül bennem, hogy amit én irigységként érzékelek, az lehet, hogy nekik ezerszer jobban fáj, mint amit én el tudok képzelni.

És egyébként meg léteznek olyan nők is, akik sosem fognak téged irigyelni egy terhesség és egy baba miatt, mert nekik egész egyszerűen ez a dolog (még/már) nem annyira fontos.

Nezd, nekem is van egy kislanyom, igy teljesen megertelek, hogy most neked a gyerek es a terhesseg korul forog minden, foleg, mert fiatalka vagy meg, ilyenkor talan meg lelkesebb is az ember. Vagy talan csak kevesbe latja be, hogy nem korulotte forog a vilag.

Viszont egyszeruen muszaj, hogy kicsit nyiss a kulvilag fele es ne őrülj bele a “babuciba”, mert kivulallok szamara igen, unalmas, ha csak errol a temarol tudsz beszelni.

Meg nekem is unalmas volt egy ido utan az anyuka ismeroseim 500. kepet megnezni messengeren a babarol, hatodjara vegighallgatni egy nap alatt, hogy most “jon a fogunk” es stb stb. Pedig nekem is van gyerekem, mint irtam is :D

23 évesen saját ház, minimális szülői segítséggel?

Jah, anyádék letették az önrészt ti neg lakhattok a bank házában és törleszthettek 30 évig

A babócádról a többiek mindent elmondtak

Nagyon pofára fogsz te még esni, királylány