Kismamák, rátok voltak féltékenyek azért, mert babát vártok?

Tudom, hogy a mai világban nehéz összehozni, hogy minden adott legyen anyagilag, jó kapcsolat legyen stb. Mi hál isten nagyon szerencsések vagyunk, mert 23 évesen tudtunk minimális szülői segítséggel házat venni, jó munkánk van és nagyon szeretjük egymást. Néhány sikertelen hónap után végre úton van a babónk is. Sajnos azt tapasztalom, hogy több közelebbi ismerősöm, akiket barátoknak hittem féltékenyek rám ezmiatt és a legkevésbé sem örülnek velünk együtt. Az egyik lányt valamennyire meg is értem, mert próbálkoznak, de nem sikerül, ő nyilván a fusztrációját éli ki rajtam. A másik, akin észrevettem ő is szeretne már gyereket, idősebb is nálam néhány évvel, de se a kapcsolata nem stbil, se anyagilag nem állnak úgy, hogy gyerekük legyen. Nem értem mire jó ez az irigykedés, inkább minek nem tesz azért, hogy jobb legyen nekik is?

Az irigységüket abban veszem észre, hogy pl.mikor mesélek nekik valami kellemes dolgot a babócáról akkor fapofával néznek és kb.belém akarják folytani a szót, de bezzeg mikor nem rég rosszul voltam, mert volt egy kis gyulladásom annak szinte láthatóan örültek neki. Ti találkoztatok a terhességetek alatt ilyen mérgező emberekkel?