Ugye ebben az esetben az a legjobb, ha a férjem nem tudja meg?

"- pontosan, ugyanis mérhetetlen felfuvalkodottságodban te döntenéd el helyette, hogy neki mi a jó."

Abban mi a felfuvalkodottság hogy ő nem akar gyereket én igen, ezért nem kínzom egyikünket sem és elválnak útjaink? :D A szavak jelentésével nem vagy tisztában de azért okoskodsz.

De megint ugyan oda jutottunk: a nő tűrjön mondjon le arról amit szeretne, még a szakítás is bűn ezek szerint, ha nem akarok "véletlenül" teherbe esni hanem megfelelő párt keresni az is :DDD

De jó, de arra még mindig nem válaszoltál hogy te miről mondasz le a kapcsolatban? HM? A nőnek ugye le kell mondani a kedvedért a gyerekről. Te mit adsz cserébe ami akkora hiányt tud okozni mint egy nőnek a gyerek?

"Hála az égnek nem mindenki lelkinyomorák aki leszarja az elvileg tisztelt szeretett párját" - és dobja egy csak majdani, elvben létező kicsike babukáért...

Ez valóban tiszta szerencse.

Nem, inkább ő próbálkozott, te meg játszottad a sértettet, akit ugyan soha nem lehet már kiengesztelni. ,,ami akár csak érintőleg is kárpótolt volna azért, amit vesztettem. Ez van."

Valóban, normális kapcsolat csak normális emberekkel működhet. Személyes tapasztalat, hogy a nő a gyerek mellett sem szereti kevébé a párját, sőt!

De ha a párja elvárja, hogy csak és kizárólag őt szeresse (és ne is szeressen mást, legyen az bárki), ott nem normális kapcsolatról, hanem kemény hierarchiáról beszélünk.

Nézd, már azzal is kifejezi, hogy kevésbé szereti, hogy a méhmagzatot a párja elé helyezi...kevés önzőbb dolog van az un. "anyai ösztönnél".

Ha nem lettem volna partner a próbálkozásban, akkor egyszerűen kiraktam volna őket, oszt jól van. De eszembe sem volt eleve megtagadni az esélyt.

Azt, hogy egy adott párkapcsolatban mi a norma, mi a normális és mi nem az, azt az adott kapcsolat tagjai döntik el, nem kívülről bárki más.

"De ha a párja elvárja, hogy csak és kizárólag őt szeresse (és ne is szeressen mást, legyen az bárki), ott nem normális kapcsolatról, hanem kemény hierarchiáról beszélünk."

Tévedsz, itt arról beszélünk hogy a "férfi" agyilag pelenkás korú és ezért is vetekszik velük, irigyli el a figyelmet tőlük. Mint az oviban.

A hiererchia is csúnya dolog de ez meg külön szánalmas.

Nem csoda ez a majom sem áll szóba a saját anyjával 20 éve. Akkor szerinted?

"Te meg dobnád ha az a babucika majd meg is születne...

Hihetetlen hogy nem látod hogy egy és ugyan az a kettő,"

1, első alapvető felismerésem volt, hogy nem kell nekem a saját szenvedésem árán jónak lenni.

2, Ha idegesen toppantasz hármat, akkor se lesz ugyanaz a súlycsoport valamiről lemondani, vagy valamit 0-24-ben kerülgetni, kiszolgálni, lemondani miatta a saját dolgaidról.

"Nem csoda ez a majom sem áll szóba a saját anyjával 20 éve" - a főemlős stimmel, de nem, nem vagyok a felmenőd...

Egyébként persze, hogy nem véletlen, egy füst alatt kitakarítottam az életemből a csak lehúzni képes, és elvárásokkal bombázó energia-vámpírokat akik még véletlenül se nekem akarnak jót...

Tudod, mennyivel tisztább, szárazabb, kellemesebb érzés? :))