Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?
Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...
De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...
Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.
115-ös! "az ember azért felelős, amit önként, szabad akaratából vállalt"
Hazudsz, és ezzel hitegeted magad, és a gerinctelenséged. Egy élő emberrel szemben nem vállalod a kötelezettségeidet, mert az lemondásokkal járna, de nyálcsorgatva várod itt a válaszokat, hogy igazolást keress saját magadnak. Semmi szégyenérzet nincs bened? Milyen morális alapon vagy itt?
Egyeseknek nehéz a felfogásúk láthatóan.
Tehát: a kérdező perpill NEM akar gyereket, számára most fontosabb tervei és vágyai vannak, mégis jössz itt azzal, hogy ő anyaságot meg családot nyerne..
Épp az a lényeg, hogy nem akar sem anyaságot, sem gyereket nyerni, ez ugye megvan? Ilyen társat nyerni aztán meg minden csak nem pozitívum, aki simán előrébb helyez veled szemben egy fejletlen embriót. Akkor hát most már én is kíváncsi lennék, mégis mit nyerne a kérdező, ha akarata ellenére megtartana egy nem kívánt terhességet??! Miért olyan felfoghatatlan, hogy nem mindenkit tesz boldoggá egy gyerek? Nem is mindenki akar anya lenni!
"soha senkiért semmit nem áldoz be az életéből"
Azta, te látod a jövőt, vagy most ezt csak szimplán a kisujjadból szívtad ki? Vagy komolyan azért, mert a kérdező 21 éves, tervekkel teli fiatal egyetemistaként nem akarja beáldozni az EGÉSZ életét egy nem kívánt gyerek miatt, már egy önző dög lesz..? Hát pont hogy nem, egy normális érvet sem tudtok felsorolni miért is érné meg a kérdezőnek, hogy akarata ellenére, kihordjon és megszüljön egy gyereket, akit a háta közepére sem kíván és miért kéne sz*aros pelenkák cserélgetésével, állandó gyereksírással, kialvatlansággal és egy rakatnyi lemondással élnie az életét, ahelyett hogy pl azt teszi, amihez valóban kedve van és kimegy mondjuk 1 félévre külföldre tanulni és éli még a fiatal éveit?
Hát, azt kell látnom, hogy tovább folyik a terelés... a kérdés nyilván úgy szól, hogy az illető - a saját értékrendje szerint, hisz az ő maga - mit nyer, és mit veszít.
A nyilvános fórumok pont arra valók, hogy ott többféle vélemény, értékrend, gondolat, nézőpont jelenjen meg.
Azt meg, hogy valakinek mi a jó és mi a rossz, azt meg önmaga tudja általában a legjobban.
#122, nekem pont elég az az "önigazolás", hogy tudom, anno hogy éreztem magam, és most hogyan érzem magam. Ennél tökéletesebb ÖNigazolás nem létezik... másnak meg ugye - milyen meglepő - én sem tartozom elszámolással, és semmiféle érdekem se fűződik hozzá, hogy a fanyalgóknak megfeleljek, rég nem múlik rajtuk semmi számomra fontos.
Igen, pont ahogy ennek a kérdésnek a kiírójának se...
"nem, akkor mindkét szülő a gyereket tartja fontosabbnak." - meg a paci.... Illetve, ha te íga akarsz élni, és találsz ehhez párt is, akkor élj így, a te dolgod. Viszont próbáld tudomásul venni, hogy más meg nem ilyen életre vágyik, nem ez a célja. Tiszta?
Kedves 40%-os, először is tedd meg azt a szívességet, hogy nem nyilatkozol mások nevében, rendben? Az, hogy neked ki hányadik a SAJÁT fontossági rangsorodban, az a te egyéni szoc.problémád, de ugye megengeded, hogy más másképp gondlja? Köszi.
Másodszor még most fejezed be a személyeskedést és légy oly kedves kattanj le a szüleimről, mert ennek semmi köze a témához és révén hogy fing fogalmad sincs se rólam, se a szüleimről, igen csak IQ szegény húzás így véleményt nyilvánítani, de ez téged minősít nem engem.
Harmadszor pedig JELEN kérdésnél nincs szó gyerekről! Csak a kérdező van és a párja, illetve egy fejletlen embrió, ami még nem a kérdező gyereke! Tehát itt is érvényesül az az általánosságban elfogadott felvetés, miszerint egy kapcsolatban, ami egy férfiből és egy nőből áll, ők a legfontosabbak egymás számára, más különben nem értem hogy lehet valaki szerelmes és élhet boldog kapcsolatban, ha másikat nem tartja élete legfontosabb emberének, épp csak el van vele, de az első adandó alkalommal máris elé helyez valamit, jelen esetben egy embriót...
#127, tényleg nem értik, lásd csak a #121 "Mit nyerne? Mondhatnám, hogy társat, anyaságot, családot,"
Persze, egy OLYAN "társat" akinek egy embrió is fontosabb, mint a társa boldogsága.... meg anyaságot, amit pont köszöni de nem kér... valóban, ez aztán tiszta főnyereség, sőt mit nyereség, kész áldás... csak győzzön félreugrani szegény Kérdező előle... ha ilyenek a jót akarók, akkor milyenek lehetnek a rosszakarók?
" miközben tücsköt-békát kiabálnak mindenkire, akik velük ellentétes véleményen vanak, úgy gondolva közben, hogy ezeknek a véleményeknek nincs is helyük" - ez tökéletes jellemzés - Rátok. (ugye #122, #116, #114, stb...)
Tudod, nem érdemes olyanban ködösíteni, amit bárki el tud olvasni...
És van egy szomorú hírem számodra, azok, akik szerint az embrió létezési joga alárendelt a nő szabad döntésének, nos az a masszív TÖBBSÉG. Már Írországban is...:)
De te terjeszd tovább nyugodtan azt, hogy a nőnek erkölcsi kötelessége alárendelni a saját életét egy embriónak... sőt, biztosan az a jó számára, ha így gondolkodik. Csak ne csodálkozz, ha az emberek többsége nem ezt a nézőpontot osztja. Szerencsére...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!