Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?

Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...

De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...

Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.