Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?
Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...
De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...
Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.
Köszi, olvastam a kérdést... a sorrend ugye az, hogy előbb volt ez: "Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok..." és utána mondta a Kérdező azt, amit.
Szóval a helyzet még mindig az, hogy a Kérdező párja az, aki vérlázító módon önző, aki gátlástalanul átformálná a Kérdező életét, és venne el tőle egy rakat fontos dolgot - ami a saját életéből ugye nem hiányzott - és mindezt egy embrióért...
És igen, én nem buzdítanék senkit a saját élete tönkretételére, és nem asszisztálnék hozzá. Megtartani a közösen kívánt és várt terhességet kell, azt gondolom.
Kérdező, szerintem erre így is, úgy is rámegy a kapcsolatotok, de talán nem is baj.. Értem én, hogy szereted Őt, meg nem tudod most nélküle elképzelni az életedet, de hidd el, idővel könnyebb lesz és találhatsz majd egy olyan férfit, akinek TE vagy az első és legfontosabb, aki nem tesz magasról a tanulmányaidra, terveidre és fiatal éveidre, ahogy teszi azt most a jelenlegi párod. 21 éves vagy, egyetemista, tele tervekkel, mint pl hogy kimenj Erasmussal egy félévre, teljesen érthető, hogy mindezeket nem akarod feladni 1 hiba miatt, bár védekezni ilyen esetekben aztán meg pláne elengedhetetlen, de ezen kár rugózni, visszacsinálni már úgy sem lehet. Szvsz marha nagy önzőség a kedves párodtól az, hogy ő nagyjából most mindentől meg akar fosztani téged, amiben neki már része volt. Persze ő kiutazgatta, kibulizta magát, 36 éves, számos dolgot tehetett meg az életében, neki beleférne egy gyerek, de ha valóban szeretne, akkor megértené, hogy te még erre nem állsz készen és itt Te vagy az, aki sokkal többet veszthet ezzel a nem kívánt terhességgel, mint a barátod. Évekre kiesel suliból/munkából, utazásból, szórakozásból, mindenből. Lehet itt magyarázni, hogy gyerek mellett is lehet pl utazni, naná, de az soha nem lesz olyan, mint egyedül/ketten.. Ott állandóan a gyerekre kell figyelni, az ő igényeit kielégíteni, hintázni vinni, fagyizni vinni, ha hisztizik megvigasztalni stb. Nem egy ilyen párt láttam már, akiknek semmi kikapcsolódás nem volt a nyaralásban, mert mindig a gyerek körül pattogtak.
Úgy hogy végső soron én egyetértek veled, én se cselekednék másképp jelen helyzetben, vagyis de, annyiban hogy magam hajítanám ki a pasit, akinek fontosabb egy fejletlen embrió, mint én magam, akit elvileg "szeret"...! Ilyen emberre nincs szükségem és szerintem neked se különösebben.
#106, egy gyerekes nőnek soha nem lesz ugyanaz a helyzete, nem lesznek ugyanazok a döntési lehetőségei, nem lehet ugyanaz az életstílusa, mint egy gyermektelennek.
(érted, attól, mert el tudnak tartani egy gyereket, még örökre meg fognak változni a prioritások, hosszú időre el fog tűnni a spontenaitás, meg fog változni úgy testi mint lelki értelemben, stb. A pénz az EGY dolog...)
Másfelől mi a garancia arra, hogy akinek már egy embrió is fontosabb a párjánál, annak a megszületett gyereke nem lesz fontosabb???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!