Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?
Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...
De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...
Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.
Igen, anyukám is ezt mondja. Hogy találok nála majd ezerszer jobbat, aki nem kényszerítené rám az akaratát, nem zsarolna. De szerelmes vagyok, és jelenleg nem tudom elképzelni nélküle az életemet.
A védekezést pedig már kár felhozni, a tényen semmit nem változtat utólag.
A nagy korkülönbség miatt ezt nem fogjátok tudni megbeszéléssel rendezni. Ő már megkapta a kalandokat, karriert, szabadságot, ami most előtted áll, és elért abba a korba, amikor megállapodni akar és a terhesség számára tökéletes korban jött.
Te viszont jól látod, meg kell érned egy ekkora felelősséghez és neked addig még sok dolgod van, hogy ennyi örömöt és lemondást vállalj, megbánás nélkül.
Ha szeret, akkor téged szeret és nem a benned rejlő család alapítási lehetőséget látja (amit téged bárkire lecserélve is szeretne megélni), akkor veled marad. Ha szakít, akkor nem hozzád ragaszkodik, hanem egy saját gyerek gondolatához. Ilyen módon mindenképp tiszta helyzetben dönthetsz, amit szerintem már meg is tettél.
Szakítsatok. Ő igazi nőt érdemel,aki gyerekkel ajándékozza meg még 40 éves kora előtt. Az egy dolog hogy karrierista vagy és minden csak utána jön,de akkor mit áltatod szegényt hogy szereted?
Édesanyám miattam a mentős és intenzíves állását hagyta ott,nem tudott 12 órázni amig kicsi voltam,utána meg már nem akarta letenni újra a vizsgákat a kiesés miatt,és 18 éve egyszerű házigondozó,vagy ahogy mondja:papapelenkázó. És mégis azt mondja mindig hogy 100%-ban megérte,mert a gyerek az első,(nem tudna élni nélkülem,majdnem bele is halt a szülésbe),pedig én aztán elég problémás vagyok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!