Hogyan értethetném meg a barátommal, hogy képtelen lennék most anyuka lenni? Ennyit érek neki?
Terhes lettem, de én nem akarok még anya lenni, nem akarom feladni az életemet. Egyetemre járok, most lettem 21 éves. Jövőre szeretnék kimenni egy félévre ösztöndíjjal, a diploma megszerzése után a szakvizsgát is megcsinálnám, de azt is fontolgatom, hogy visszajövök az egyetemre tanítani. Tehát ezek nem olyanok, amiket az ember egy újszülött mellett csak úgy, a kisujjából kiráz... Pl. vizsgaidőszakokban napi szinten 8-10 órát tanulok, és folyton hulla fáradt vagyok. Ha most itt lenne egy baba, vagy kisgyerek, akivel még foglalkoznom kéne, megőrülnék. Ráadásul nem is szeretem a gyerekeket, nem akarnék egész életemben együtt élni valakivel, akit azért hibáztatnék, mert elszúrtam az életemet. Viszont a párom azt mondja, hogyha szeretem, nem megyek abortuszra, mert azzal tőle is elbúcsúzhatok...
De ő könnyen beszél. 36 éves. 25 éves koráig nem dolgozott, 3 évet pl. csak utazással töltött. Mindent megkapott a szüleitől, neki köszönhetően van most ott, ahol. Azt mondja, hogy bármit megadna nekem/nekünk, de semmire sincs garancia... Ha mondjuk fél év múlva azt mondja, hogy vége, akkor mit csinálok? Visszakönyörgöm magam a szüleim kegyeibe, és már nem csak engem tartanának el, hanem a nem várt, nem tervezett gyerekemet is? Anyagilag nem lenne gond, ez igaz, de képtelen lennék így élni. Egy gyerek és valami borzalmas munka mellett ezt az egyetemet pedig sosem végezném el...
Szeretem a barátomat nagyon, de nem tudnám feladni miatta az életemet.
Azt mondod rád kényszeríti az akaratát.
Abortusz esetén pedig te teszed ugyanezt.
Szüld meg, mondj le a babáról és nevelje apuka.
Ti pedig szakitsatok
Ki kell dobni a pasit.
Felszedett szinte középkorú létére egy 15 évvel fiatalabb kiscsajt, aki nemrég érettségizett, sosem dolgozott, sosem próbálta ki magát az életben és persze még tanul.
Ez eleve visszataszító, de zsarolni azzal, hogyha nem tartja meg a közös! Hibából származó gyereket, akkor elbúcsúzhat tőle örökre igazán undorító.
Neki pont jó, neked nem, csak magára gondol. Pont, mint mikor felszedett egy 15 évvel fiatalabb lányt.
Mit gondoltatok mi lesz veletek? Ő 40esen lesz apuka? Aztán majd drukkoltok, hogy megélje a gyereke diplomaosztóját?vagy te majd negyvenesként kezdhetsz lemondani a szexről, mert 60 felett nem lesznek azonosak az igények?
Ez a kapcsolat eleve halálra van ítélve.
Ha te szeretnéd a gyermeket, azt mondanám tartsd meg, de így..
Egyébként attól, hogy nem tervezett, még lehet várt baba és boldog terhesség-gyermekneveléses évek. Sőt, nem tervezett és nem várt baba/boldogtalan terhesség után is lehet csodás a gyermeknevelés. Meg persze fordítva is.
A pasit dobd, döntsön a józanész, ami nálad van(különben fel sem merülne komolyan, hogy valaha elhagy, innen is látszik, hogy ez nem szerelem, inkább rajongás), az embrióval kapcsolatban pedig csak magadra hallgass. Egyedül akkor nem fogod megbánni a döntést, ha azt a sajátodnak érzed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!