Elvetetnéd a babádat, ha hiányoznának a felső végtagjai (azaz a karjai)?

79!

Elárulom neked, hogy 10 évesen én is öngyilkos akartam lenni, megterveztem az egészet, épp hogy csak ki nem viteleztem, pedig megvan az összes végtagom.

Ez nagy csúsztatás, mert MINDENKINEK meg kell vívni a harcot a boldogságért, és sokkal több dologtól függ, hogy sikerül-e, mint attól, hogy testileg mennyire egészséges.

Igen, ebben hasonlítunk. Nicknek és nekem is rossz volt a gyerekkorunk. De ebből kinövekedtünk, és boldogok lettünk. Az életem értékes! És ehhez hozzá tartozik a gyerekkorom is.

Szerintem a lakosságot tizedelni lehetne, ha azt nézzük, hogy gyerekkorában ki min megy keresztül.

A gyerekek kegyetlenek. És lehet hogy csúfolják a karok nélküli társukat, de csúfolják azt is, aki szeplős vagy épen dadog, vagy rossz matematikából és végteleníteni lehetne a sort.

És az a gyerek ugyanúgy küzd és kínlódik, mindegy hogy a problémája "objektíven nézve" kicsi vagy nagy.

Épp ezért kell szerintem mindenkinek megadni az esélyt.

Érdemes azt is elolvasnod, hogy Nicknek felesége (de még milyen!) és gyermeke van, boldog apuka.

Az életben meg kell küzdeni. Ha egészséges vagy, ha nem. És nem feltétlenül másokkal, hanem saját magaddal.

És ki az, aki elmondhatja magáról, hogy minden szempontból tökéletes?

Nagyon sok itt az önző ember aki a saját boldogságát akarja...

óóó hát persze h meg kell szülni cimmel

Teljesen más lapra tartozik ha valaki választhat h neveljen egy örökké hátrányos gyereket vagy 10éves korában elvesziti valamelyik végtagját..

ne tévesszük már a kettőt össze!!!!

Egy barátom 35 éves ,motorbalesetes és egyik karja oda lett.

Iszonyú lelki gyötrelmeket él át nap mint nap..

Egy fogyatékosság mindenkinek borzasztó nehéz teher,és csak az tudja aki benne van..

Az elet mindig ad eselyt kinek igy kinek ugy.

Elni es probalkozni mindig jobb dolog mint itelkezni egy elet felett ezt kioltani azert mert en mi ti ugy gondoljuk egy vagy tobb dologgal nem lehet az illeto boldog.

Ennnyi erovel hol hozzuk meg a hatart? csak kek szemmel es szoke hajjal lehetsz teljes ember a tarsadalom szamara?(ismeros) vagy iq 120 alatt oljuk meg mert boldogtalan lesz A szulok iq alacsony 130 alatt van ? abortaljuk a hulyek ne szaporodjanak.

Hol a hatar kinek van joga donteni egy masik embere elete felett??

Egy etikai vitaban minden fel erdeket kell nezni a szuloet az apaet de a meg nem szuletett elo dobogo szivu gyermeket is kulonben nem etikailag dontsz hanem itelkezel Istent jatszol.

Tehat : anya erdeke ?

apa erdeke? masik gyerekek erdeke ?tarsadalom erdeke? magzat erdeke????

Ha minderrre valaszoltal jon a hordozo erok lemerese.

Anya elbirja e a beteg gyereket ?

a beteg gyerek tud majd igy elni?

Ezek utan tobb ember osszeul es kozossen hoznak egy dontest ez az etikai bizotsag aminek tagja vagyok.

Elmeselek egy etikai dontes esetet.

egy holgy alacsony iq val ami miatt felugyeletre szorul azt hitte leszbien lett es leallt a fog gatlo injekcioval.

Aztan terhes lett de nem vette eszre. A yterhesseg a 23 heten derult ki es az elso Uh kimutatta 3 egeszseges !!!kislany hordott az anyuka.

A holgy iq annyira lacsony volt hogy nem fogta fel gyerekei lesznek. a terhesseg veszleyes volt hiszen 3 ikrek voltak igy az anya heteket kell hogy a korhazban toltson.

A nogyogyaszat abortusz keressel fordul a bizotsaghoz hiszen az anya nem viselne el a terhesseg alatti agynyugalmat korhazi kezelest es koraszulest.

Az apa ismeretlen

A gyerekek koran kb 32-34 hetn szuletnenek ennek minden kockazataval

az anya keptelen a gyerekeket felnevelni hiszne maga is allando segitsegre szorul.

Az gyerekek kulonbozo helyre mennenek adopciora igy a testverek szet lennenek szakitva.

a terhesseget ilyen krizis esetben meg lehet szakitani a 24 hetig.

Mi tortent szerintetetek???

Ez egy nagyon nehéz döntés.

És aki azzal érvel, hogy aki végtagok nélkül születik, annak az a természetes, az nem gondol bele teljesen a dologba.

Az egy dolog, hogy neki természetes, csak éppen senki másnak nem az. A világ úgy lett kialakítva, hogy elvileg mindenkinek vannak karjai. Ha a világon senkinek nem lennének karjai, akkor azt hiszem, hogy sok minden más lenne.

Itt a dolgok kialakításáról van szó. A kerekesszékes sem tud mindenhova bemenni a lépcsők miatt, de ha ez lenne a normális, akkor nem épültek volna lépcsők. Persze, a világ fejlődik, és próbál alkalmazkodni a hátrányos helyzetűekhez is, azért már egy villany felkapcsolása vagy egy ajtó kinyitása is problémát okozhat kéz nélkül, mert kézre tervezték. Oké, beletanulhat, hogy lábbal nyit ajtót, de sehol nem fog olyan ajtóval találkozni, ahol lábmagasságban van a kilincs. Ja és egy rántott húst is érdekes úgy felszeletelni, hogy az asztal lapja magasan van.

Szóval hiába születik bele, hátrányos helyzetben lesz egész életében, sok paraszt fogja emiatt csúfolni, gyerekkorában folyton ki lesz téve gúnyolódásnak, és sok mindenből ki fog maradni, amit karok nélkül képtelen megcsinálni. És bizony lesznek dolgok, amit segítség nélkül nem lesz képes megcsinálni.

Én annyit tudok, hogy az életben nincs esélyegyenlőség. Van aki milliomosnak születik, van aki nyomornegyedbe. Van aki egyetemre járhat, és van, aki sosem jut el odáig, pedig meglenne a sütnivalója. Van, aki egészséges, van, aki beteg. Van, aki önálló és van, aki segítségre szorul. Van, aki szőke kék szemű és sovány, és van, aki ha nulldiétát tart, akkor sem tud 80 kiló alá menni.

Társadalomban élünk és egymásra vagyunk utalva.

Nehogy már azt gondolja valaki is, hogy azért mert egészséges és minden érzékszerve működik, attól még nincs másokra utalva. Ha holnap kikapcsolnák az áramot, télen megfagynánk a két kezünkkel és lábunkkal együtt. Ha a boltokba nem szállítanák az élelmiszert, akkor meg éhen halnánk a városokban.

Aki fogyatékkal él, az az átlagnál több segítségre szorul, de attól ez még egy megoldható helyzet.

Különbözünk, és ez így jó. A boldogulást/boldogságot sok szempontból meghatározza a környezetünk, de mégis van egy elég nagy szelet, ami meg rajtunk áll. Ha elhisszük, hogy szerethetőek vagyunk, szeretetre méltóak, és mi is tudunk szeretni másokat, akkor boldogok lehetünk, függetlenül attól hogy miben és mennyire vagyunk fogyatékosak.