Elvetetnéd a babádat, ha hiányoznának a felső végtagjai (azaz a karjai)?

Gondolom, aki gyilkosságnak tartja az abortuszt, illetve úgy érzi nem szabad a lehetséges/leendő élet esélyét elvenni (mert ugye ilyenkor még önálló élet nincs, csak egy sejthalmaz, ami az anya szervezete nélkül életképtelen a kb. 24. hétig) az nagy valószínűséggel vallásos ember (persze nem feltétlenül, de általában így van).

Akkor nézzük kicsit vallásos szempontból: a magzatnak lelke van eszerint, és ha meghal, akkor a mennybe/túlvilágra jut, vagy reinkarnálódik (attól függ ki miben hisz). Ez valahogy mégiscsak sokkal jobb/boldogabb végkifejlet ennek a léleknek, mint egy életet átszenvedni karok nélkül, mielőtt végső soron ugyanoda kerül majd halála után.

(na persze itt kell megjegyezni, hogy egy katolikus, ugye a 10 parancsolat szerint nem ölhet, nehogy pokolra kerüljön, viszont szenvedést sem okozhat embertársának....mondjuk nem hinném hogy csak fizikai ártalomról van ugye itt szó....vagyis kicsit zsákutcába kerültünk)

Én egyébként nem vagyok vallásos. Először azon az állásponton voltam inkább, hogy talán megtartanám, de olvasgatva itt a hozzászólásokat, és végiggondolva néhány dolgot, mégis az abortusz mellett döntenék.

Egy dolgot érdemes figyelembe venni.

Magyarországon ha egy magzatnak élettel összeegyeztethető fejlődési rendellenessége van, és az anya élete egyébként nincs veszélyben, akkor legfeljebb a 22. hétig szakítható meg a terhesség, ha a vizsgálatok igazolhatóan a kórház hibájából húzódtak volna el, akkor is csak a 24. hétig, azaz a 23. terhességi hét végéig. Ezen határidőkön túl az abortusz köztörvényes bűncselekmény, amiért az orvos több évi letöltendő szabadságvesztéssel sújtható a magyar büntető törvénykönyv szerint.

Számos fejlődési rendellenesség csak a 18. - 20. héttől diagnosztizálható, ezért mindig lesznek olyanok, amelyeket csak a 22. hét után fedeznek fel.

A 24. héttől a magzat önállóan életképesnek számít az anyaméhen kívül, ekkortól van fájdalomérzete is.