Elvetetnéd a babádat, ha hiányoznának a felső végtagjai (azaz a karjai)?

Az szép, hogy 15 sorból simán levontad a következtetést, hogy önző vagyok! Ha ezt a hozzáállást követném én is, akkor én meg azt mondanám rólad, hogy megrögzött, semmilyen szinten nem rugalmas és nem nyitott.

Ha nem írtam le háromszor, hogy szigorúan szülő szempontjából közelítem meg a dolgot, akkor egyszer sem. Nem vetted észre. Vagy csak nem akartad. Igen, bele lehet gondolni, hogy megalázó, meg nehéz, meg miegymás. És lehet, hogy az, de nem lehetetlen és nem élettel összeegyeztethetetlen (hiszen valahogy élve maradtak azok is, akik hasonló problémával küzdenek, csak még az orvostudomány nem tartott ott akkoriban, hogy ezt kiszűrjék).

Két vetélés után gyereket akarok = önzés. Elfogadom, ez a te véleményed, a te élettapasztalatod alapján kialakított álláspont. Szigorúan az általad leírtak alapján gondolom azt, hogy még nem veszítettél el terhességet. Sem egészségeset, sem beteg, életképtelen babát. Szerencsés vagy, vagyis inkább úgy mondanám, hogy én vagyok túlzottan szerencsétlen. Az én életminőségem - úgy érzem - azzal megváltozna, ha végre szülhetnék egy gyereket. Igen, igen! Megint az a fránya, önző ÉN! Viszont úgy gondolom, hogy ebből a kérdésből magamat, mint felelősséget vállaló szülőanyát nem lehet tökéletesen kivonni.

Kérdezem én tőled, hogy TE anyaként megtennéd, hogy tampont cserélsz neki (tegyük fel, hogy a 20. század elején járunk, ahol még nincs UH), vagy megtennéd, hogy megfogod pisilésnél a fütyköst? Ha hirtelen ebbe belecsöppentél volna, vállalnád, vagy kitennéd a gyereket az út szélére. Óriási szerencse, hogy ma már látni lehet UH-on, hogy gond van és a szülő dönthet! Tényleg azt mondom, hogy nagy szerencse és én ennek személy szerint nagyon örülök. De mégis! Eljátszani a gondolattal azért elég érdekes. Én vállalnám! Te?

Ha már felmerült Nick neve... okéoké, kivételes eset... de mitől is? ezt mindenki döntse el maga...

http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA&list=PL115A0B2AC2..

ismerek egy kinai kislanyt ot a szuletese utan a szemetdombon tlaltak mert mindket keze csonka volt.

Orokbefogadta egy Holland csalad okos ugyes boldog gyerek sot versenyuszasra is jar!!

szajaban szeruzaval kezeli a computert

osztalyelso versenyeket nyer sok targybol Senki nem sajnalja mert szeretik Ha valakit szeretnek azt nem sajnaljak le.

Az o elete teljes igy kezek karok nelkul is.

Mi lenne ha az ,,anya,,terve sikerul es megettek volna a kutyak a falu szemetdobjan?

Akkor mi egy ertekes okos embert nem ismertunk volna meg.

Tudjatok az a nyomorek akit annak kezelnek

kegyetlenek vagytok es korlatoltak

Mi lesz ha a ti tokeletes gyereketek ferjetek nyomorek lesz balesetbenvagy beegsegben? kidobjatok vagy megolitek??

a kinai kislanyt abortalni akartak de az anya elkesett igy a szemetdobra dobta a fal vegen a gyereket.

Nem mas ugyanaz ot ketszer itletek halara es tulelte.

47 vagyok

Az, hogy "áldozatot kíván" a gyerekvállalás, nem úgy értettem, hogy valakinek halnia kell, hanem hogy a szülőnek kell áldozatokat hoznia.

Vagyis, ha döntesz amellett, hogy nevelsz egy vagy több gyereket, akkor onnantól hogy terhes vagy, le kell mondanod bizonyos dolgokról. Nem tudom, hogy tudtad ezt félre érteni...

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az élettel összeegyeztethető fejlődési rendellenességek egy részét csak későn ismerik fel, és ugye Magyarországon a 22. héten túl köztörvényes bűncselekmény az abortusz, csak akkor engedélyezett, ha a fejlődési rendellenességek élettel összeegyeztethetetlenek, vagyis halálosak.

Vannak viszont olyan országok, ahol akár élettel összeegyeztethető fejlődési rendellenesség esetében is lehetőség van abortuszra, egészen a születés pillanatáig.Ilyenek például az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália, vagy Németország.

Angliában két eset vert fel nagy port, az egyikben a 36. héten szakíttatta meg a terhességét egy nő a magzat egyik hiányzó alkarja miatt. A másiknál nyúlszáj miatt abortáltak egy 34 hetes lány magzatot.

Az ilyen késői abortuszok rém kegytelenek. Vagy kálium-klorid oldatot fecskendeznek a magzatburokba s ez marja szét a magzat nyálkahártyáját, szemét, tüdejét és okozza halálát, vagy elevenen feldarabolják és a részeket kürettel távolítják el, vagy átvágják a fő ereit, vagy azokban az országokban, ahol az első lélegzetvételtől számítják az önálló emberi életet szokás a lábánál fogva kihúzni a szülőcsatornából, úgy, hogy csak a fej maradjon benn, aztán kilyukasztva a koponyát eltávolítják az agyvelőt. Agy nélkül ugyanis biztosan nem fog levegőt venni.

A 24. hét után egyébként a magzat életképesnek számít, bizonyíthatóan van fájdalomérzete is.

Ja, hogy jönnek ide az ilyen késői abortuszok, mikor nálunk halálos kimenetelű fejlődési rendellenesség kivételével szigorúan tiltottak?

Hát úgy, hogy a fent említett országokban az elmúlt évtizedekben több tízezer, élettel összeegyeztethető fejlődési rendellenesség miatti abortusz történt meg a 24. terhességi hét és a születés között.

Csak Németországban évente átlagban 150 terhességmegszakításra kerül sor a 24. héten túl élettel összeegyeztethető fejlődési rendellenesség miatt.

Az én véleményem szerint az abortusz minden esetben a nő (és nem a partnerek/házastársak!) saját döntése kell hogy legyen. És az esetek többségében a döntést két dolog határozza meg: fel akar e (akkor és ott, ill. úgy általában) nevelni személyesen egy gyereket, ill. vállalni akarja e a szüléssel járó kockázatot és kellemetlenségeket.

Ez most egy speciális eset, így fontos kérdés még, hogy a szülő fel akarja e nevelni a gyermeket, vagy esetleg szakintézménynek adná át a lehetőséget. Az én véleményem szerint, ez esetben lehet, hogy boldogabban nőhetne fel. Viszont ha "csak" ezen a fogyatékosságon múlik a dolog, akkor a probléma az, hogy nem tudjuk megkérdezni az "illetékest", hogy szeretne e így élni, vagy nem...A további okfejtés egy kicsit groteszk lesz: ha megszületik, akkor bármikor lehetősége lesz öngyilkosságot elkövetni, amennyiben úgy érzi, hogy a boldog életet ellehetetleníti a fogyatékossága, ám néhány kommentelő már előre levenné a válláról ennek a döntésnek a súlyát...

A félreértések elkerülése végett: abortusz-párti vagyok, mint fentebb is írtam, az anya döntése, és csakis az övé. Viszont ha a döntés csakis azon múlik, hogy mi megítéljük előre, és eldöntsük valaki helyett, hogy akar e ezzel a fogyatékossággal élni, vagy nem, azzal nem értek egyet. Ha, és még egyszer, Ha az anya vállalja a szülést, az nem jelenti azt, hogy neki kell felnevelnie is a gyereket. Később még vállalhat -remélhetőleg egészséges- gyereket, ha akar, de úgy is dönthet, hogy nem kockáztatja meg a szülést sem.

Én pusztán morális szempontból közelítettem meg a dolgot: eldönthetjük e valaki más helyében azt, hogy milyen fogyatékossági szinttől válik (szerintünk) az élete értelmetlenné, mi az a szint, ami már olyannyira ellehetetlenítené az értelmes életet, hogy inkább a halált kellene(?) választania. Nem tanácsot írtam, csupán véleményt. A kérdések az én szemszögemből: az anya vállalja e a szüléssel járó veszélyeket, és mindenképpen ő akarja e felnevelni a gyereket. Ha a válasz az első kérdésre igen, a másodikra nem, akkor innentől egészen más síkra lehet terelni a vitát...