Abortusz. Hogyan lehet ezt a "legkönnyebben" feldolgozni? Nagyon félek!

A világvallások az életellenes cselekményt kizárólag jogos önvédelem esetén fogadják el, aminek alapfeltétele, hogy a támadó fél fizikailag veszélyeztesse a megtámadott életét. Őszintén remélem, hogy egy szerencsétlen embrióban nem fogod újra a mini Bin Ladent vizionálni, mint egykoron, aki még el sem készült, máris... :)) Ugye?

És hát persze a napnál világosabb, hogy a súlyos válsághelyzet, csakúgy, mint a jóllét, szándékoltan annyira tág fogalom, amibe a világon minden belefér, és hát igen, ezen a ponton valóban visszajutottunk a kályhához, a mindent bármi áron relativizálni próbáló lobbikhoz, akik nem átallják megtűrni annak a lehetőségét, hogy egy nő súlyos válsághelyzetre hivatkozva - valójában a befizetett luxusutazást elbukni nem kívánva - gyilkoltathatta meg állami támogatással a saját gyermekét. Mert, hogy volt ilyen. És talán az sem lep meg, hogy a hivatalos statisztikák szerint a súlyos válsághelyzetet megélők nem a szegények, vagy nélkülözők köréből kerülnek ki elsősorban, hanem azok közül a 25-40 közötti, sokszor diplomás nők közül, akiknek eszük ágában sincs vállalni a 2., 3. gyermeküket, mert az önzésük és a szexjogaik felülírják a saját gyermekük élethez való jogát. Na, kb. ennyit a válsághelyzetekről, meg a zseniális jogalkotóról, aki nyilvánvalóan szántszándékkal nem definiálta a válság kritériumait, hogy minél több ártatlan élet veszhessen el.

Egyébként meg én is elmondtam már számtalanszor, hogy az abortusz-problematika egyáltalán nem határolható körül pusztán jogi szempontból, mert a legsúlyosabb morális kérdéseket veti fel. Nem is beszélve arról, hogy senki, SENKI a világon nincs felhatalmazva arra, hogy bárki jogalanyiságát odaítélje, vagy éppen elvitassa valakinek, ill. valakitől.

Hová vezet mindez? Miért előbbre való a jóllét, mint az élet? A rosszullét nem élet tán? És ha valaki jóllétét a demens nagypapa veszélyezteti? Akkor majd őt is? És ha a szellemi fogyatékos testvér? Akkor őt is? És ha a tolószékes, a rákos, a vak, a pelenkázandó, az etetendő, az elesett..., akkor majd őket is? Mert veszélyeztetik valaki(k) jóllétét? Hol a határ? Mégis hol a határ???

Mintha a sajat gondolataimat olvasnam a kerdesedben, nagyon fura... En 6 eve voltam ugyanebben a helyzetben, de akkor meg nem voltunk hazasok...

Gyogyszer mellett sikerult be a gyerek, en nagyon feltem, hogy beteg lesz, igy talan kicsit konnyebb volt meghozni a dontest. Nem bantam meg, de nagyon megviselt. Tulajdonkeppen ennek a feldolgozasa hasonlo a gyaszhoz, az ido megoldja.

Ha vigasztal, mi a kovetkezo evben osszehazasodtunk, es a kislanyunk most ket honapos.

Nem lettem abortuszellenes, de azt tudom, hogy en megegyszer atelni...

Elozo vagyok

Szoval nem szeretnem meg egyszer atelni.

Kívánom, h minél hamarabb rendbe jöjj, és később boldog anyuka legyél, egy boldog apukával együtt!

5-ös és 20-as válaszoló voltam