Abortusz. Hogyan lehet ezt a "legkönnyebben" feldolgozni? Nagyon félek!

Kedves utolsó!

Semmi okom vitatkozni veled, mert észérvekkel operálsz. Csak annyi a személyes megjegyzésem, hogy szerintem a jegyellenőrt azért nézi le a közvélemény, mert a közvélemény a jegyellenőr kiszolgáltatottja egy abszolút képlékeny "hatalomátruházással" (mert milyen alapon kéri tőlem a jegyemet és büntet meg, ha az nincs?). A politikusra még ráfogható, hogy megválasztottam, én akartam, van egyfajta, mindenkibe beletuszkolt elfogadási kényszer, főleg mert a politikus nem közvetlenül rám gyakorol hatást (dehogynem, csak ugyebár ez sok embernek felfoghatatlan és amikor egy kormány nem a kisember mellé áll, hanem a nagyemberek mellé, akkor meg mindenki fel van háborodva annak ellenére, hogy közvetetten mégis csak a kisemberre hat minden politikai döntés). A jegyellenőr áldozata én magam vagyok, aki szidom a jegyellenőrt. Ő közvetlen hatást gyakorol rám, hiszen megteheti. Egyenruhában van és "ellenem van", hiszen az ő léte alapvetően azt feltételezi, hogy én nem váltottam jegyet. Tehát kicsit más ez a fajta gondolatmenet (szerintem), de ahogy mondtam, nem akarok vitatkozni, mert nincs rá okom. Igazat kell adjak alapvetően!

Ennek ellenére azt mondom, ha a törvény tiltaná az abortuszt, akkor sem egy egyenruhás, vagy jól fésült politikus, tehát nem egy konkrét személy, egy végrehajtó személy mond ejnyebejnyét, ha én mégis illegálisan elvégeztetem a beavatkozást... az bűncselekmény lesz maga után vonható súlyos következményekkel.

Adócsaló, korrupt... megint más kérdés, de egy nagyon érdekes kérdés, úgyhogy részedről ezt a problémafelvetést is maximálisan megértem és elfogadom.

Ja és Kérdező, hogy hogyan lehet feldolgozni? Az embernek megvannak a saját önvédelmi mechanizmusai mint a személyisége része (mindenkinek), amivel meg tudja védeni magát, ami egyfajta szűrőként funkcionál, hogy milyen hatásokat enged közel magához, és milyeneket tart távol.

Általános receptet nem lehet adni, mert ez mindenkinél más és más, ha mondjuk veszünk egy tipikus példát az általában nehezen feldolgozható helyzetekre, mint egy egyedül töltött karácsony mondjuk, akkor kinek az a jó, ha kimozdul, kinek az, ha az otthonában marad, kinek az, ha távol tartja magától az ünnepet, kinek az, ha megünnepli maga.

Szóval a kulcs az az önismeret, minél jobb önismerettel bírsz, annál inkább képes vagy működtetni a saját szűrőidet, annál kevésbé hallgatsz mások "tuti receptjeire" ami nálad lehet, hogy pont fordított eredményt adna, annál könnyebben dolgozol fel egy bármilyen krízishelyzetet, mondjuk egy abortuszt is. Szóval a legnagyobb bölcsesség ami tőlem telik a kérdésedre, az a delphoi jósda híres felirata: Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton).

Kb ennyi. Tuti recept az erre sincs, ami jó az egyik embernek, az rossz a másiknak, és viszont.

Nem mindenkinek megy az önfelismerés. Van, aki egy ilyen döntés után tévesen ítéli meg önmagát, így önmarcangolásba kezd, ami egyértelműen rossz út. A cél, hogy a kérdező x év múlva gyermeket vállalni tudó, mindenféle szempontból egészséges és a társadalom számára hasznos nő legyen. Tudom, ez durván hangzik, de mégis ez az alapvető érdeke mind az egyénnek, mind a társadalomnak.

Ne félj felkeresni egy szakembert és ne félj beavatni az érzéseidbe valakit, akiben megbízol. Nem szégyen sírni sem és kiadni a feszültséget. Az utóbbiban sokat segíthet a párkapcsolatod feletti ítélethozatal akár ilyen, akár olyan irányba. Most minden rólad szól és ilyen helyzetben a segítség elvárható.

Ugyan, kedves fórumtárs, ha igazad lenne, a kérdező nem tette volna fel a kérdést. Ha az abortusz esetén nem lenne mit feldolgozni, mert morálisan is legalizálható tett volna, mi most nem beszélgetnénk itt...

Maga a kiírás ténye cáfol Téged. :)

"Ha az abortusz esetén nem lenne mit feldolgozni, mert morálisan is legalizálható tett volna," - "D" - ha jól rémlik még a relációanalízises teszt megoldókulcsa, utoljára vagy 25 éve csináltam olyant:)))

Szóval abortusz esetén IS van mit feldolgozni, ez természetesen így van. De ennek semmi köze ahhoz, hogy kinek mi a véleménye a "morálisan legális" voltáról, lásd egy természetes halál morálisan abszolút legális, mégis hagy maga után nagyon sok feldolgozni valót.

De az abortusz elmaradása esetén is van mit feldolgozni, a különbség tán csak annyi, hogy amíg az abortusz egy pillanatnyi cselekedet, és így feldolgozni valók zöme is pillanatszerűen szakad a nyakába, a terhesség és szülés, és gyereknevelés az egy hosszú folyamat, ahol a következményekkel szembesülés is időben hosszabb, elnyújtottabb... de fel kell dolgozni, hogy adott esetben keresztbe tett annak, akit állítólag szeretett, hogy elérhetetlenné váltak számára olyan dolgok, célok, amelyek előzőleg elérhetőek voltak, stb.

De a legtipikusabb, amikor az így gyereket véállaló anyuka aztán majd a gyereket fogja felelőssé tenni a saját döntéséért, és a nyakába vágja egy rakat rohadt elvárással egyetemben, hogy "bezzeg ééééén feláldoztam érted az életemet, bezzeg te, hálátlan ... (stb) nem vagy hajlandó megvalósítani helyettem az én álmaimat, amikről én MIATTAD mondtam le..." - na, tegye fel a kezét, aki nem ismeri ezt a trillát...

Szóval de, természetesen az ember az életben akárhogy is dönt, a döntés mindíg teremt feldolgozni valót.

Kedves fórumtárs, a trillának természetesen SEMMI KÖZE nincsen a gyermekvállaláshoz. Ez egyedi emberi gyengeség és önzés, ami mértékében közelít ahhoz az elviselhetetlen szinthez, amit az jelent, hogy egy gyermek egy szülőnek keresztbe tesz, és elérhetetlenné tesz olyan célokat, amelyek azelőtt elérhetőek voltak.

Tudod, hogy szeretem a klasszikusokat ezért kérlek, hogy tedd félre "a szent fát". Hiszen tudod, "Ha nem tudsz mást..."

Egyébként meg az közhely, hogy a világon minden élmény feldolgozandó, de nem mindegy, hogy ez az élmény egy szeretett ember elvesztésének tragédiája, vagy egy saját gyermek embrionális életének önzésből fakadó elvétele, illetve az ezzel való szembesülés. Ezzel pedig visszatértem a korábbi bejegyzésemhez: míg az első esetben nincs lelkiismereti válság, az utóbbiban meg nagyon is.