Hogyan lehet feldolgozni egy középidős terhesség elvesztését? Aki érintett, mennyi idő után tudott újra próbálkozni?

Szia! Nekem - 14 évvel ezelőtt - nyitott gerinc és vízfejűség miatt indították be a szülést a SOTE 1. klinikán. 28-29 hetes voltam, sajnos meg se mutatták és bár kértük nem temethettük el. Nagyon nehéz, tudom, de az idő majd sokat segít :(

Nekem azt mondták várjak egy évet, de szerencsére már három hónap után összejött egy újabb baba. Most már 13 éves és egészséges.

Nagyon sajnálom , hogy veled is megtörtént. Mi volt a baj , miért kellett megszakitani a terhességet?

Tavaly decemberben vesztettem el a 19 hetes magzatomat , egyszerüen leállt a szive , ez már a második vetélésem volt tavaly , igaz az első csak 8 hetes volt. Először rögtön ujra terhes akartam lenni , de testileg nagyon lassan gyogyultam és az idő elteltével már nem akartam azonnal terhes lenni. Már 10 hónap telt el azóta , nincs olyan nap , hogy ne jutna eszembe a baba. Szeretnék ujra terhes lenni , szeretnék egy kisbabát , de ugy érzem , hogy a félelem sokkal erősebb bennem , mint a vágy. Félek , hogy ujra megtörténik .Nincs rá semmi garancia , hogy nem fog ujra megtörténni sajnos.

Beszélj rola minél többet vagy ird ki magadbol , egy picit jobb lesz , de örökre el fog kisérni az emléket. Én ültettem két szomoru füzfát a kertünkbe a két kisbaba emlékére. Azt mondják idővel elhalványul az emlék , de sajnos én ezt még nem tapasztalom , minden nap ujra és ujra átgondolom az egészet , ujra átélem a halott baba születését , akaratlanul is eszembe jut mindenről.

Kitartást kivánok neked , nem egyszerü , de fel kell állni és tovább menni az uton . Én is könnyezem most is , nagyon fáj emlékezni...

Nagyon nehéz :( Rajtam az segített inkább, hogy hasonló helyzetben levő nőkkel beszélgettem, mert ők értettek meg a legjobban és ők nem mondogatták azt, hogy "majd lesz másik". Ez volt a legidegesítőbb dolog amit mondhatott bárki is. Anno a babanet nevű oldalon volt egy ilyen topik, meg chat-szoba is.

Sajnos nem lehet vigasztalót mondani, meg kell tanulni élni vele, akárcsak a félelemmel, hogy a következő baba egészséges lesz-e :( Nekem sokat segített az orvosom azzal, hogy sokféle vizsgálatot csinált, gyakran jártam UH-ra, tudtam, hogy egészséges lesz. Szülés után még jobban paráztam, mindenféle dolgon, állandó, már-már beteges rettegésben éltem, hogy valamiért meghal a gyerek. Nem mertem egyedül hagyni egy percet sem, éjjel is magam mellett tartottam az ágyban, míg nem lett 3 hónapos nem engedtem meglátogatni, mert féltem a fertőzésektől. Teljes kivizsgálásra vittem a Heim Pálba De, gondolom mindenki másképp van ezzel, most már én is túlzásnak tartom az akkori viselkedésem. A második gyerek születésekor nyugodtam meg, valahogy akkor mintha ollóval vágták volna el az állandó, görcsös félelmem.

Kívánom neked, hogy a lehető leghamarabb ajándékozzon meg az élet (legalább) egy egészséges kisbabával!

Szia!

Nekem tavaly augusztus 16-án, és idén szeptember 22-én volt 20 hetes vetélésem. Az első után minden orvos azt mondta, hogy " ne aggódjak, majd a következő". Igen ám, csak most is elvetéltem. A mostani orvosom (orvost váltottam) jött rá a problémára, ami két kis műtéttel és egy nagy műtéttel orvosolható.

Elfelejteni sosem fogom tudni az én kis ártatlan lelkeimet, de visszahozni nem tudom őket. Sajnos feldolgozni én nem tudtam, és elfogadni sem tudom. Mindkettő egészséges lett volna.

Azt már nagyon el sem merem hinni, hogy nekem valaha lesz gyerekem. Mindenkire irigy vagyok, akinek gyereke van.

Nekünk az orvos anno fél évet javasolt, most nem tudom, mennyit kell majd várnunk, de lassan már az idegösszeroppanás szélén állok.

Azt tanácsolom, hogy vizsgáltasd ki magad minden téren: vérvétel, uh, hormon vizsgálat, stb.

Kívánom, hogy Te több szerencsével járj, mint én!

Dehogy nem éreztem gyásznak :( Olyan volt mintha az egész szívem fekete kővé változott volna, mintha én is meghaltam volna egy kicsit :( Nekem attól a pillanattól lett könnyebb elviselni, mikor eldöntöttem, hogy végre elengedem. De sokszor eszembe jut, most is így keveredtem ide, ebbe a rovatba. Ilyenkor úgy érzem mintha keresném. Abszolút meggyőződésem, hogy halálom után ott fog várni és majd találkozunk.

Van aki könnyebben viseli és van ki nehezebben.

Nekem 8 hetesen halt el, 10 hetesen derült ki uh-n. Én nem éreztem gyásznak, a mai napig nem értem - én úgy érzem, mintha nem is velem történt volna ez a dolog, hanem kívülről nézném magam. Persze bőgtem, de nem olyan, mint amikor idősebb családtag hal meg. Talán azért van, mert nem tudtam feldolgozni? Nem tudom.

Most kellene újra próbálkozni, de nem merek, és most, hogy olvastam itt megint ezt a sok rosszat, még inkább elment a kedvem, pedig már 37 leszek. :((

Kedves 6-os válaszoló!

Mi történt , mi volt a baj ,miért történt 2 vetélésed egymás után? Kérlek ird le , hogy mi volt a gond , hátha ezzel segitesz másokon , hogy ne forduljon elő. Köszönöm.