Hogy lehet ezt kibírni, vagy feldolgozni?

Nagyon rágörcsöltél már, és a férjednek meg akarsz felelni.

Az sem segít, hogy másokhoz méred magad. A többiek élete nem lehet a tiéd példája.

Ha megtehetitek, menjetek el nyaralni, és ne akard annyira a babát. No meg semmi esetre se ess abba a hibába, hogy peteéréskor vagy vele.

Én pl. Minden babával a mensi utáni napokban lettem terhes.

Az én mamám azt mondta midig, hogy esőt és gyereket nem kell kérni, az jön magától. Nem szabad görcsösen akarni.

1 Péter 2,16

"Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái, úgy éljetek vele."

pont.

Természetesen mindenkinek a maga fájdalma a legnagyobb.

Mi csak szimpla 6 évet vártunk egy kisbabára, 21-ik héten elveszítettem a kisfiam, ezen kívül volt 3 missed ab, mire megszületett egészségesen a kisfiam. Soha senkire nem gondoltam így mint te, mert ami tőled belülről árad kifelé, az leplet húz az egész életedre!

Sajnálom, nem szabad feladni, keresni másik orvost, és addig próbálkozni amíg nem sikerül.

Szia!

Ne keseregj, menj tovább a kivizsgálásokkal és addig is foglald el magad valami mással, hogy ne ezen stresszelj állandóan.

Ne foglalkozz azzal, hogy mások babásodnak, ez legyen az ő dolguk. Nekik meg más problémáik vannak.

Átjárhatósági vizsgálatod nem volt még? Akkor az a következő lépés.

Láttam hogy voltál terheléses vérvételen. Endokrinológus írta ki? Milyen lett az eredmény? Tényleg megnéztek minden hormont? Pajzsmirigyed rendben van?

Bocs, hogy ennyit kérdezek, de sajnos az a tapasztalatom, hogy sok doki a rossz eredményekre is rámondja, hogy jók.

Ha megírod ide ezeket, talán valaki felfedezi a hibát a képen. Tudod, több szem többet lát. :-)

És kitartás!

Amennyi vizsgálatotok eddig volt az lófing, már bocsánat.

Ne siránkozz, hanem szedd össze magad, menjetek el egy meddőségi központba, ahol tényleg A-Z-ig kivizsgálnak titeket. Olvass utána neten, kotord ki hogy milyen okai lehetnek, és csináltasd meg az összes vizsgálatot amit csak tudsz. Rengeteg blog, cikk, fórum van a témában.

Hogy hogy lehet kibírni: nekünk természetes úton biztosan nem lehet gyerekünk, a férjemnek nem elzáródásos azoospermiája van (= herefejlődési rendellenesség miatt nem termelődik vagy nem érik meg spermium). Most abban reménykedünk, hogy műtéti úton sikerül spermiumot kinyerni, amivel lombikozhatunk. Nem könnyű, de én határozottan hiszek abban, hogy a Jóisten/sors/élet nem hiába gördítette elénk ezt az akadályt, ez most egy probléma amit meg kell oldanunk, úgyhogy ráléptünk erre az útra és megyünk előre, mindig csak a következő lépésre koncentrálva. Abban biztosak vagyunk, hogy együtt átvészeljük, és előbb-utóbb valamilyen módon LESZ gyerekünk, ennyi pedig elég. Egyébként pedig élvezzük az életünket úgy mint eddig, hiszen eddig is boldogok voltunk együtt. Javaslom neked is ezt a szemléletet, mert nagyon sokat segít, sőt szerintem csak így lehet.

Ne keseredj el ennyire! Ez rányomja a bélyegét a kapcsolatodra, és annak nem lesz jó vége.

Irány egy meddőségi központ, ahol kivizsgálnak, értékelik az eredményeidet...

Mi most csináljuk az ötödik lombikbébi programot a férjemmel. Körülöttem is már szinte mindenki anya lett.

Én imádom a férjem, és egyre jobban szeretem. Élvezzük az életet, sokat kirándulunk (túrázunk), rengeteget nevetünk, hülyéskedünk. Esténként együtt nézünk egy vicces sorozatot az egyik TV csatornán. Tartjuk a kapcsolatot a barátokkal, rokonokkal és a maximumot hozzuk ki magunkból a munkahelyünkön...

Ne hagyd el magad! Ne hagyd, hogy a gyermek utáni vágy minden más fölött elhatalmasodjon.

Élvezd az életed!

Nálunk már hosszú évek teltek el, amióta a gyermekvállalás gondolatával foglalkozunk. Nagyon örülök, hogy ezeket az éveket nem "orrlógatással" töltöttük.

Fogd fel úgy, hogy kihasználhatod ezt az időt arra, hogy kettesben legyetek. :D

Fel a fejjel, és irány egy meddőségi központ!