Az édesanyám meghalt 3 hónapja, de rettenetesen hiányzik, úgy érzem, ezt nem lehet kibírni. Fog ez javulni, más hogyan tudta ezt feldolgozni?

Nekem nagyim halt meg tavaly, 16.án lesz egy éve :(

Mai napig nem tudom felfogni és elfogadni, úgy tudom elviselni hogy egy olyan világba képzelem magam ahol tudunk beszélgetni és lát engem, de én nem látom Őt, így valahogy megtudok küzdeni a keserűséggel

Viszont ha egy fényképet megnézek amin Ő van, akkor elkap a sírás

20/F

Kedves kérdező!

Ha ez segít.. (mert nekem segíteni szokott más történetét olvasni.. ) leírom az enyém, privátban neked, mit hozott nekünk 2013.

03.01. Tágasabb lakásba költözünk,hogy anyukám gyakrabban jöhessen hozzánk (külföldön élünk). Tudtuk 1 éve,hogy leukémiás, nagyon várta az unokáját, óvónő volt, nem dolgozott már, de a szomszéd gyerekekre úgy vigyázott,mint saját unokájára. 2 hete még anyukám kint volt nálunk.

03.05. Anyukám akkut leukémiában 1 hét alatt meghalt, 56 évesen.

03.07. Feleségem pozitív terhességi tesztet közölt velem, első gyerekünk,első próbálkozásunk.

03.28. A hagyatéki tárgyaláson kiderült, öcsém és apám ki akar semmizni az anyai részből, a családi vállalkozásból kizárni. Azóta nincs kommunikáció velük,ügyvédet kellett kérnem a saját maradék családom miatt!

05.26. Feleségemnek Mo-ra kellett utaznia, mert apukáját stroke érte. Most is ott van még, szervezi a rehabilitációját, illetve gondozót keres, mivel az otthonában csak a második felesége várja, aki végstádiumú petefészekdaganatosok. Mindketten orvosok, nőgyógyászok! 62 és 52 évesek.

06.01. Ma segítettem pakolni az utolsó magyar ismerős párnak, akit kintlétünk alatt megismertünk. Másik országba költöznek.

Feleségem munkanélküli, (igaz kap segélyt,de gyes az itt 3 hónap..). Az én munkaszerződésem év végén lejár.

Holnapi programom pedig az, hogy írjak egy munkatáram özvegyének egy levelet. 2 hónappal ezelőtt, 40 éves kollégám halt meg 1 év alatt hasnyálmirigy daganatban.

Maradt a 77 éves nagymamám és a nagynéném Mo-n. Barátaink nincsenek már otthon. És én is agyalok, merre változtassak, mit csináljak,h kicsit is boldogabb lehessek,ill. decemberben születendő gyerekemre legkisebb terhet tegyem... Nekem csodás gyerekkorom volt, amit nagymamámnak köszönhetek.. nálunk senki nagyszülő nem lesz. És mi lesz,h ér egyikőnket valami? Ismersz még hasonlóan tök egyedül lévő párt? Szívesen felvennénk velük a kapcsolatot...

én apámat láttam mikor tolták ki a kórteremből a hullaszállító kocsival.

10 éves ha voltam akkor, de már akkor is tudtam h vki meghal, vkinek meg élnie kell.

Nagyon sajnálom.

Én a nagymamámmal laktam, amikor agyvérzést kapott. Úgy 1 évig mindennap bőgtem, és rettentően ki voltam bukva. Több évnek kellett eltelnie, amire enyhült annyira a fájdalom, hogy egyáltalán beszélni tudjak róla. Engem ez nagyon megviselt és néha én is azt hittem, hogy nem bírom ki. Főleg az első év volt nagyon rossz, a többit már kibírtam, hiszen mást nem tehettem sajnos. Az idő segített.

Kedves Kérdező!

Ott van a kisfiad, akiről gondoskodnod kell és gondolom párod is van.Szeresd őket és próbáld elfogadni a helyzetet....sajnos mást nem tehetsz.

Az én anyukám márciusban halt meg,teljesen váratlanul....17 éves vagyok.Apám régóta nem foglalkozik velem, most anya barátjával és az ő anyukájával és a papámmal élek.Tesóm nincsen,anyának sem volt.

Ha úgy vesszük szinte vadidegenekkel élek,a papámat leszámítva.Anya nagyon hiányzik,itt állok a felnőttlét küszöbén,rengeteg kérdéssel

9.vagyok,csak véletlen elküldtem.

Tehát rengeteg kérdésem lenne,jól jönnének a tanácsai és nagyon jó lenne egy igazi anya-lánya csajos beszélgetés,de sajnos már nem lesz.

Kesereghetnék hogy milyen sz*r életem van,de minden csak nézőpont kérdése!!!

Idővel jobb lesz,addig is tölts sok időt a fiaddal és szerintem nagyon fontos dolog az is,hogy ha sírnod kell, akkor sírj!

Kitartást és szép napot kívánok Nektek!