Hogy lehet ép ésszel feldolgozni? (bővebben lent)

Idővel fel lehet. Csak ne zárkózz magadba, ne ess az önsajnálat csapdájába, mert nehéz kimászni belőle.

Attól, hogy még mindíg szereted, ne táplálj hiú reményeket, hogy visszamegy, hiszen elhagyott.

Sajnálom ami történt, de hidd el, nagyon sok nő átélte, és túlélte. Köztük én is. ELŐRE nézz, ne rágódj a múlton, és ne szépítsd meg az emlékeket se.

Sok erőt kivánok!

Egyszerüen az elötted álló feladatokra koncentrálj, a gyerekeidre, a munkádra.

Ez elég gyakori, ha ilyen fiatalon leköti magát valaki, - elvégre 17-18 évesen még nem elég érett arra, hogy azt a partnert megtalálja, akivel tartósan együtt tud maradni.

Te is 30 év körül még egyáltalán nem vagy túl öreg, elöször rendezd el a mostani életeteket, állj a saját lábadra, és utána idövel megint képes leszel egy kapocslatra - remélhetöleg akkor már jól választasz.

Szia! Nagyon sajnálom ami történt!

Én 10 évig voltam az első párommal, már a vőlegényem volt amikor megcsalt, és elhagyott egy nálam fiatalabb lányért. Pszichiátriára kerültem,nem tudtam feldolgozni, első nagy szerelem volt, azt hittem nem élem túl. Gyógyszereztek sokáig, évekig. Közben amit átéltem, nem kívánom senkinek, szörnyű volt, főleg amikor láttam őket az utcán, zokogó rohamot kaptam, napokig sírtam. 40 kiló voltam, előtte 60. Így teltek a hónapok, míg nem egyszer csak megismerkedtem a párommal, utólag kiderült nem véletlenül, barátok segítségével. Részemről nem volt mindjárt nagy szerelem, de szépen lassan megszerettem, annyira türelmes, és megértő volt. Két év múlva megkérte a kezem, addigra már nagyon szerettem. Így együtt szépen leszoktunk a gyógyszerekről, úgy értem az ő segítségével. 14 éve együtt vagyunk, boldogan élünk, és remélem így is lesz míg élünk. Már el sem tudom képzelni hogy tudtam ennyire kikészülni a z exem miatt, egy csepp könnyet sem érdemelt, főleg mert kiderült sorozatosan megcsalt, mindig is voltak mellettem alkalmi kapcsolatai. A lánnyal nem sokéig volt együtt, igaz összeköltöztek, de pár hónap múlva szét mentek, mert csak verekedésből állt az életük. Szóval nagyon nehéz volt túllépni rajta, és akkor el sem hittem hogy sikerülni fog, de volt valaki akinek értem annyit, hogy együtt megpróbáljunk túljutni rajta, és sikerült!!!!

Neked nagyon sok erőt, kitartást kívánok, hidd el az idő gyógyít, és egy megértő társ.

Fel lehet dolgozni, de sérj szaksegítséget, (pszichiétert vagy klinikai szakpszichológust, a háziorvos tud adni beutalót) mert nagyon sok a terhed is, és a sebed is.

A férfiak jó része nagyon hamar elfordul a fogyatékos gyerektől. Nem úgy áll a problémához, mint a nő. Tisztelet a kivételnek és nem minden férfi ilyen, de sokan ilyenek, mégcsak nem is igen tehetnek róla. Ezt csak azért mondom, mert valószínűleg nagyban benne volt a sérült gyerek léte abban, hogy a férjed feladta. Erről sem a gyerek, sem a férjed, sem te nem tehetsz.