Más apukának is ilyen nehéz feldolgozni az apa szerepet illetve, hogy "második" helyre szorult? (többi lent)

Előre is bocsánat, ha kicsit hosszú lesz.

Külföldön élünk, 5 hónapos a kislányunk, én már egy hónapja dolgozom mert sajnos itt ennyi a GYES (no comment). Anyám segít be a babavigyázásba, illetve a szabadságainkat eszerint vesszük ki, tehát összesen 3 ember érintett a babázásban, Anyámé a nappalok, az esti fürdetés-altatás-éjszaka pedig a miénk, illetve az éjszaka inkább csak az enyém.

Na most a problémám az, hogy a férjem mindig valamilyen témára rákattan és csak köti az ebet a karóhoz. Hiába mondom, hogy a gyakorlatban nem lehet minden elvet könyv szerint betartani, minden gyerek más és más...ő csak hajtja. Mert a gyerekorvos azt mondta, mert olvasta könyvekben, mert az ismerősék babája már meg tudja csinálni.

Mondok egy példát. Esténként cicin altatom el. (napközben babakocsis altatás van, nincs vele nagyon gond). Fürdés, játék, kicsi nyüszögés aztán cici be és 10 perc után már alszik is. Na most ez szerinte nem helyes, mert összeköti a cicit az alvással (nekem speciel pont ez a célom) és csak ettől tud már elaludni és még a végén 2-3 éves korában is csak cicin tud majd elaludni. Hiába mondom, hogy gyorsan változnak a gyerekek, hogy majd szépen lassan leállunk a cicivel...ő csak hajtja a magáét mert az ismerősék egyszer hagyták a gyereket sírni egy órát és utána már megtanult magától elaludni. Én nem akarom hagyni sírni és ha belealszik a sírásba ki tudja, lehet csak azért mert feladja szegénykém és rájön úgysem jön segítség.

Másik dolog, az elején csak velem aludt el közös ágyban (próbáltam én bölcsőt, kiságyat, babakocsit mindent, de pár hét alvatlanság után feladtam). Mára már egész jól át tudom rakni a kiságyba, de az éjszakai szoptatásokba sokszor még ma is belealszom és csak arra ébredek reggel, hogy aludtunk egy jót közösen. Na most férjem szerint ez nem jó, mert majd 5 évesen is velünk akar majd aludni és ismerős a gyerekét már az első perctől külön szobába rakta és nekünk is rég ezt kellene csinálni. Az ő kérésére éjszaka már ülve szoptatok, hogy ne aludjak el, de aztán jött 1-2 fogfájós éjszaka és akkor megint összebújás lett belőle.

Harmadik példa. A gyerekünket altatni kell, nem tud magától elaludni (cicivel ahogy fent leírtam). Na férjem szerint ez nagyon rossz, mert magától KELL tudnia elaludni a gyereknek, és ismerősék úgy csinálják, hogy az esti rituálé után berakják a gyereket az ágyba, elbúcsúznak tőle aztán kimennek a szobából és a gyerek alszik. Nálunk ez nem megy és szerintem nem is baj, hogy az 5 hónaposunk még nem tud így elaludni...de a férjem szerint ha hagynánk sírni kicsit akkor biztosan rájönne hogyan tudna elaludni magától és amúgy is már rég át kéne aludnia az éjszakát. Az én tapasztalatom hogy inkább úgy behergeli magát a sírástól, hogy utána már képtelenség megnyugtatni, de ez sem győzi meg.

Aztán néha meg kérdezgetem témákról, mint hogyan kezdjük a hozzátáplálást, milyen ételeket fagyasszunk le télre a kicsinek stb, és akkor csak néz, hogy ő nem tudja mert ő ennek nem nézett még utána. De bezzeg aminek utána nézett, az csak úgy lehet ahogy ő olvasta...

És amikor van egy ilyen veszekedős esténk, akkor jön a "mert én kiszorítom a gyereknevelésből" illetve az "ebben a házban nem lehet semmi sem úgy ahogy ő akarja" szövegekkel, és hogy "minden ismerőse babái közül mi vagyunk a leghátrább" dumával (mert éjszaka még 2szer eszik illetve cicin alszik el esténként). Tegnap már nagy veszekedés volt, én közben éppen altattam a gyereket és cicire raktam, ő meg fogta magát és elment itthonról, csak beült a kocsiba és elment.(még soha nem csinált ilyet). Hiába kiabáltam utána, hogy ne menjen, nem tudok utána menni, hiába hívtam telefonon, üzengettem, bocsánatot kértem stb. Kb 1 óra múlva jött meg. Megbeszéltük, kibékültünk stb.

Úgy egyeztünk meg, hogy átveszi az éjszakát és én csak ott alszom és segítek neki felébredni éjszaka (mert én ugye az első rezzenésre ébredek ő meg még a gyereküvöltésre sem), de egyébként ő etet cumisüvegből stb. Na most úgy nézett ki az egész, hogy a baba elkezdett nyüszögni, én már ébresztettem a párom, fél percel utána már sírt, akkor nagy nehezen, kómásan odament a párom, kivette a gyereket, aki már üvöltött és akkor mondtam, hogy melegíti a tejet vagy rakjuk cicire...és csak állt és tökre nem volt még ébren agyilag én meg már ott álltam felébredve, bontottam ki a melltartómat és gyerünk csináljuk már mert teljesen felébred a gyerek. Aztán én elaludtam a gyerekkel együtt, a férjem szintén, pedig az lett volna a feladata hogy visszategye a babát az ágyba. Még ma reggel is, mikor én már mentem munkába (ma ő vigyáz a babára), a gyerek már ébren kalimpál az ágyunkban ő meg még kómásan azt sem tudta hol van.

Én úgy gondolom, igaza van abban, hogy ne szorítsam annyira háttérbe őt, foglalkozzunk a kapcsolatunkkal többet (egyébként heti 2-3 változatos szex meg szokott lenni) és jobban figyeljek a véleményére, de amivel ennyire nem értek egyet mint amiket fent írtam...

Na most kérdem én, tényleg majomszeretettel elkényeztetem a babánkat és olyan rossz szokásokat nevelek bele amit aztán később kínszenvedés lesz levetkőzni?

Illetve mi a fenét csináljak a férjemmel? annyira felemészti az energiám, hogy a baba, munka, anyám istápolása mellett még ővele is külön foglalkozzak. Sokmindenben igaza van, sokat kell változnom, de azért amit az anyai ösztöneim súgnak, csak helyesek, hiszen én ismerem a gyerekemet.