Abortusz. Hogyan lehet ezt a "legkönnyebben" feldolgozni? Nagyon félek!

#26, Te tisztában vagy vele, hogy mi egy terhesség kihordása és egy szülés? Mert ebből a kérdésedből nem úgy tűnik...

Másfelől a nők egy tekintélyes része jóval nehezebben dolgozza fel (vagy hát azt tényleg nagy eséllyel soha), hogy valahol a világban van egy gyereke, de nem tud róla semmit, mint egy művi abortuszt.

Az az inkubátor ott jellemzően azoknak szól, akik valami okból kicsúsztak az abortusz lehetőségéből, vagy a terhesség második felében kerültek ellehetetlenült helyzetbe... arra nem tervez előre senki, hogy "majd a kórház előtt az inkubátor" ... az ultima ratio, törvényen kívüli dolog az újszülött-gyilkosság előtti pillanatra.

Munkámból kifolyólag találkozom napi szinten abortuszra készülő nőkkel. Több mondat is magával ragadott már a munkám során, de egy a közel múltban leginkább. A 17 éves lány rendezett családi viszonyok híján egy labilis "párkapcsolatban" élve hozta meg a döntését, amit azzal indokolt, hogy - idézem - "ha az enyém nem lehet, nem adom oda másnak sem" (amikor felmerült az örökbe adás lehetősége).

Azóta sokat gondolkoztam ezen a mondaton. Önző, csak azért, mert nem gondol babára vágyó meddő és nem mellesleg ismeretlen párokra? Buta, mert nem védekezett? Gonosz, mert nem gondol az embrió nem létező jogaira? Persze orvosként, jogászként, politikusként, gondozóként stb. nagyon könnyű messzemenő következtetéseket levonni. Íróasztal mögül a tankönyvekből. Minden abortusz mögött emberi tényező áll. Persze magánvéleményem van, de az abortusz nem úgy működik, hogy hoztam egy döntést, aludtam rá kettőt, aztán mégis csak felfeküdtem a műtőasztalra.

Az abortusz körüli vita ezért meddő vita. Mert a jogi megalapozottság nem tisztázott és nagyon gyenge lábakon áll. Éppen ezért messze menőkig szubjektív terület is egyben.

Gondoljatok csak bele! Ha a gyilkosság nem lenne bűncselekmény, ha mindenki szabadon gyilkolászhatna, csak mert beszólt a szomszéd, morálisan elítélendőnek találnánk magát a gyilkosságot? Vagy csak azért köpünk egyet a tömeggyilkos arcába, mert a fölöttünk álló jog és ebből következően minden morális és etikai tartalom ezt úgymond megköveteli tőlünk, jogkövető állampolgároktól? Ezen is tessék elgondolkozni azért! Valamiért őrjöngve tapsoltak az egyszerű parasztok is a vérengző oroszlánnal harcoló "társuk" kínkeserves halálát látva. Aztán eltelt párszáz, párezer év és máris másképp áll a fejlett, nyugati társadalom a kérdéshez. Nem azt akarom vitatni, hogy egy gyilkossal szembeni megvetés helyes, vagy helytelen, mert egyértelmű a válasz, csak kérdés, hogy az abortusz vajon nem került abba a pikszisbe, ahol már sokkal inkább egyfajta nem létező morális töltet ad hangot a nem létező jogokkal felvértezett magzat védelmének? Ha az abortuszt minden magzati korban tiltaná a törvény, bizton merem állítani, hogy nem lenne vita, azaz nem lenne morális vita a kérdésben. Ahogy azt sem mérlegeli senki, hogy a gyilkos milyen indíttatásból ragadott baltát és végezte ki a családját. Megtette, elítélték és ez nyilván így is van rendjén.

Hozzátenném: nem vagyok abortuszpárti, de az ellenzők táborát sem erősítem!

És hogy a kérdésre is válaszoljak:

Ha megkaptál minden segítséget és támogatást, ha rendelkezel elegendő információval az abortuszról, akkor nyilvánvalóan nincs további kérdés azzal kapcsolatban, hogy megteszed-e vagy sem.

Az abortusz lelki oldala teljesen egyén- és személyiségfüggő.

Én igyekszem mindig azt tanácsolni, hogy mivel ilyen helyzetben te magad vagy a lényeg, a te testi és lelki gyógyulásod, ezért igyekezz kizárni minden külső behatást még a beavatkozás előtt (persze van, amit nem tudsz elkerülni, de direkt befolyásolást ne generálj - azaz ne tegyél fel kérdéseket itt, vagy máshol és ne olvass semmilyen fórumot ezzel kapcsolatban - feltéve, ha tényleg teljesen eldöntött a kérdés és tényleg minden információt megkaptál!)

Én úgy látom ebből a pár mondatból, amit leírtál, hogy a párkapcsolatod ahhoz kevés, hogy ebben neked erőt adjon. Ha tényleg így van, vess véget ennek a köteléknek, hiszen ha nincs összhang, nincs meg az a harmónia, amire ilyenkor óriási szükséged van/lesz, akkor csak az abortált gyermeked súlyára fog emlékeztetni minden egyes nap. Amennyiben mégis megvan a kellő kötelék, rengeteget kell beszélnetek erről, tudnod kell, hogy ő hogy dolgozza fel, egyfajta sorsközösséget vállalva sokkal könnyebb lesz mindkettőtöknek.

És a legvégső, keress új irányokat. Még ha azok apróságok is, de nem rossz ilyenkor valami újba belefogni. Legyen az egy utazás olyan helyre, ahol még nem jártál, vagy egy új hobbi, egy új könyv stb. Kell valami, amiben örömödet leled és amiben úgy érezheted, hogy sikeres vagy, hiszen újdonságként belevágtál és végigcsináltad. Apróság mindez, de hidd el, hogy sokat segít!

Ha pedig további kérdésed van, írj nyugodtan privátban!

Sok sikert és kitartást!

#28 "Ha az abortuszt minden magzati korban tiltaná a törvény, bizton merem állítani, hogy nem lenne vita, azaz nem lenne morális vita a kérdésben" - Magyarországon? Dehogynem... Pont erre az országra igaz tán leginkább a passzív rezisztencia, a törvényalkotók szándékainak csendes ignorálása... adót csalni azóta tilos, amióta van egyáltalán büntetőjog (Hamurapi óta biztosan:)) na ehhez képest a közvélekedés felnéz az "ügyesen adóoptimalizálóra". A jegyellenőrt a közvélemény simán jobban lenézi, mint a bliccelőt. A szerzői jogok sértését szinte senki se tekintí bűnnek, hiába van ellene évtizedek óta törvény. És sorolhatnánk napestig... ne feledd, itt a whyskis rablót majdnem nemzeti hőssé avatták... egyszerűen azért, mert maga a törvényhozó morális megítélésben valahol a postarabló és az sorozatgyilkos között van félúton, az olyannak a szava meg kit érdekeljen?

Persze van disszimuláció, olyan ez, amikor valaki buzgón szájkaratézik a korrupció ellen, mert ezt véli trendinek, ugyanakkor béleli a Deákkal a jogsit, ha átmegy a piroson és leállítják...