Az abortusznak vannak jelei/tünetei? Mit tegyek, hogy a párom ne jöjjön rá, hogy abortuszom volt?

Szia!

Nagyon jól tetted, hogy elmondtad a párodnak, hogy gyereket vársz. Eszem megáll, hogy miket írnak itt egyesek... hazudd azt, hogy vetélés volt? Már ne haragudjatok, milyen kapcsolat az olyan, ahol a felek nem őszinték egymással, és ráadásul egy ilyen nagy horderejű dologban csapja be egyik fél a másikat? Szóval nagyon, nagyon jól tetted, hogy nem csaptad be a párodat, egyszerűen elmondani nem tudom, mekkora szemétség lett volna, ha a tudta nélkül, a háta mögött elveteted a gyereket, hiszen az a gyerek az övé is!!!! Így most ettől megmenekültél :-)

Megértem, hogy aggódsz, miből tartanátok el a gyereket. Van megoldás, mint ahogy többen is írták, lehet az önkormányzatoktól támogatást igényelni stb.

Ha még mindig úgy áll a helyzet, hogy a párod akarja a gyereket, te meg nem, akkor szüld meg a és hagyd a párodra, nevelje ő. Biztos jó apja lesz, ha már most ennyire szereti. (Ez esetben persze a kapcsolatnak vége lesz.)

Hú, kár hogy nem voltam itt előbb, nekem lett volna egy jó ötletem arra, hogyan mondd el ezt a dolgot a párodnak úgy, hogy ne legyen belőle veszekedés. Ez ugyanis tényleg egy olyan dolog, amit nem mindegy, hogy hogyan adagol az ember, mert ha rosszul csinálja, akkor valóban csak harag, sértődés lehet belőle... (Legalább is remélem, hogy amikor a párod azt mondta, hogy ha elveteted, elhagy, akkor azt csak az első haragjában mondta...)

Mindegy, szerintem is nagyon bátor cselekedet volt, hogy elmondtad neki. Nyugodtan veregesd érte vállon magad. Én is kívánom, hogy sikerüljön talpra állnotok, és megadnotok annak a kisbabának mindazt, amire szüksége lesz... (Elsősorban tényleg nem luxus kell neki, hanem szeretet...)

Viszont ha tényleg úgy érzed, hogy reménytelen a helyzetetek, és szeretnéd meggyőzni erről a párodat, arra volna egy másik ötletem. Persze ehhez előbb meg kell várni, hogy elcsituljanak a kedélyek... Aztán legjobb, ha azzal kezded, hogy bocsánatot kérsz tőle, és elmondod, azért tettél úgy, ahogy tettél, mert megijedtél, és elvesztetted a fejed. (Legalább is gondolom, így lehetett, senki nem jókedvéből akarja elvetetni a gyerekét...) És beszélj neki őszintén a félelmeidről. Akkor talán nem fog újra veszekedni. Mondd meg neki azt is, hogy tényleg nagyon szép és becsületre méltó dolog, hogy vállalni akarja a gyerekét (mert tényleg becsületre méltó, nagyon sok férfi van a világon, aki nem vállalná...), de aztán NAGYON ÓVATOSAN kérdezd meg tőle, hogy tényleg olyan biztos benne, hogy képesek lesztek-e felnevelni. Rizikósnak rizikós a dolog, de egy próbát talán megér... Mindenesetre a párod látni fogja, hogy tiszteled, szereted és emberszámba veszed, és akkor ő is másképp fog hozzád viszonyulni. Ha más nem, akkor talán egy értelmesebb beszélgetés kisülhet a dologból... Aztán, ha esetleg neked sikerül meggyőznöd őt, akkor legfeljebb nem elvetetitek az a gyereket, hanem örökbe adjátok. Ha meg ő győz meg téged, úgy is jó, mert legalább enyhülnek a félelmeid. Ha gondolod, próbáld meg, persze csak ha úgy érzed, tényleg szükség van rá...

és most mész és szülsz anyádéknak egy gyereket. nemtudlak megérteni kérdező. azonnal elhagynám azt a pasit,nyilván van beleszólása hogy megtartsátok e a gyereket,de nem zsarolhat. most még mindenki okos,hogy ügyeskedni kell,de mi lesz ha nem lesz munkád? végig tudnád nézni ahogy a gyereked nyomorban neveled fel?

nem kívánok neked ezt,csakis a legjobbakat,ha megtartod legyen egészséges,ép kicsi baba,de nagyon gondold át,hogy érdemes e egy ilyen pasassal gyerekvállalásba kezdeni...

Édesanyám, ne vegyél el, oka van a létnek,

megszületni vágyom hozzád, látni szeretnélek!

Az sem baj, ha pólyám sem lesz, ne ringasson bölcső,

öled mélye biztonsága éppen elegendő.

Édesanyám, ha meghívtál, ne zárd rám az ajtót,

becézgetve szólj csak hozzám, megnyugszom a hangtól!

Hidd el nekem, szeretni fogsz, ha pillantod orcám,

büszke leszel, boldogságod bízd egy kicsit most rám!

Bármiből is fogantattam, a te tested táplál,

én viszem a szeretetet, amire úgy vágytál.

Elmúlástól, hogyha félsz majd, én szorítom kezed,

kérlek anyám, a haláltól te ments most engemet!

Legyen szived!

Kedves 76-os! Mégis mi a búbánatot nem értesz? Szerinted az itt a legnagyobb baj, hogy a pasi azt mondta, hogy elhagyja a kérdezőt, ha elveteti a gyereket? Lehet, hogy szigorú leszek, de ez lenne a legkevesebb, ha a férfi szemszögéből nézed: a beleegyezése nélkül megölnék a gyerekét!!! Mert az ő gyereke is, nem csak a kérdezőé! Még mindig nem érted? Itt három emberről van szó: a nőről, a párjáról és a gyerekről, nem csakis egyedül a nőről!

A Kérdezőt nem akartam bántani, remélem, hogy minden rendben lesz veletek, és együtt olyan döntést tudtok hozni, ami mindenkinek megfelel.