Az abortusznak vannak jelei/tünetei? Mit tegyek, hogy a párom ne jöjjön rá, hogy abortuszom volt?

#110, nem, én nem váltogatom a nézeteimet, nem egy gatya az...

"hogy az Alaptörvény ma Magyarországon védi a magzat emberi jogait. A szöveg szintjén mindenképp." Na ehhez képest idézem:

II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

Hol tetszel itt olvasni a magzat EMBERI jogairól... ja, hogy sehol, mert azzal, hogy az Alaptörvény magzatként nevesíti, egyben el is különíti az általános alanytól, az embertől? Ja, hogy ebben a kitételben semmi új sincs, semmi olyan sincs, amit nem említettem volna, mindösszesen annyi történt, hogy azt a tényt, hogy a magzatot védelem illeti meg (mindig így volt, ld, magzatvédelmi törvény, Btk...) beírták az Alaptörvénybe IS, ami ugyan fölös jogismétlés, de legyen a KDNP-nek szép napja tőle:)...

De akkor idézek az ÚJ Btk-ból:

Illegális abortusz:

(4) Az a nõ, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

Állatkínzáa:

b) gerinces állatát vagy veszélyes állatát elûzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(a most hatályos különben szó szerint ugyanez, mindkét paragrafusban)

Hogy hívják ezt? Matt? :)

De az általános abortuszelméleti vitákból visszatérce a Kérdező kérdésére, szerintem a magzatvédőknek itt nem kell különösen parázni, mert hát maga a kérdés is egyértelművé teszi, hogy Kérdező egy konfliktuskerülő ember, tehát, ha ez a dolog kiderült, és a párja így reagált, akkor 90%, hogy nem fog elmenni holnapután abortuszra, hanem szépen engedelmesen összeköltözik anyukával, és vár, hogy a párja valami melót találjon. Ez a sokkal sanszosabb szerintem.

Aztán az, hogy ez majd egy jó döntésnek fog-e bizonyulni, és a párjával való kapcsolata jó marad ezek után is, hogy az anyjáékkal jól ki tudnak-e jönni így közösen, stb... na az majd el fog válni a következő hónapokban, 1-2 évben. Persze minden épeszű ember annak drukkol, hogy ha már így alakul, akkor működjön is jól a dolog, de ettől még benne van az az esély is, hogy a Kérdező 1-2 év múlva azon kapja magát, hogy az élete a párjának, az anyjának és a gyermekének megfelelésről szól, és önmaga, a saját személyisége, a saját akarata meg elveszett valahol a kanyarban. Ne így legyen, de sajnos benne van a leírt szituban ez a lehetőség is.

Matt?!?! Te álmodsz! De itt nem rólam van szó. Felőlem egyébként lehetne az is, csak minél kevesebb életet oltsanak ki. Azért nevezik magzatnak, mert annak az életszakasznak ez a neve. Az emberi élet azon szakaszának a neve, tudod. Mert hogy embernek ember a gyereke.

Nézeteidet pedig vagy váltogatod, vagy nincsenek. A kérdéseimre pedig nem válaszoltál. Két váll?...

Azt el sem bírod képzelni, hogy a kérdező 1-2 év múlva kiegyensúlyozott, boldog anyuka, aki bár megfelelni próbál a családjának, de ebbéli tevékenységében sikeres és elégedett? Hogy a gyermeke megszilárdította a kapcsolatát a párjával? Hogy a párja is ösztönözve van, hogy dolgozzon, ahogy és amit tud? Hogy a nagymama boldogan unokázik? Az én anyuka érdekei nem vághatnak egybe a családja érdekeivel? Az önmegvalósítás véleményed szerint kizárólag más kárára képzelhető el?

Szerinted a gyermek csak rontást, válást és szegénységet hoz a szülei fejére? Semmi önigazolást, biztonságot életcélt? Semmi örömet és semmi szeretetet? Senki sem mondta, hogy anyának lenni könnyű. Ellenben csodálatos.

#114, én még mindig alapvetően KÉTFÉLE lehetséges kimenetelről beszéltem, mert tudod, sem jós nem vagyok, sem magukat jósnak kinevező magzatvédő, akik ilyenkor mindig irigylésre méltóan pontosan tudják, hogy CSAK a jó jöhet... na és ha történetesen mégse az jön, akkor közlik, hogy "nem így KELL felfogni" - és máris ignorálták a másik legalapvetőbb szabadságát, a gondolkodás és lelkiismeret szabadságát.

Szóval én nem tudom, mi fog történni. De azt se tudom, hogy ha mégis elmenne holnapután a műtétre - aminek kevés esélyt adok - akkor mi fog történni. Sőt, még azt sem tudom, hogy a Kérdezőnek alapban milyen a viszonya a saját terhességéhez, potenciális anyaságához, mert arról még szó sem esett. Azt se tudom, hogy milyen a viszonya az anyjához, ezért a neki való részleges kiszolgáltatottságot jól fogja-e megélni, vagy eleven pokolnak. Ezt csak a kérdező tudja.

Nem vagyok vátesz, de ellenpontozom az egyoldalú (sugalmazottan mindenképp) jövendöléseidet.

A gondolatrendőrségtől irtózom. Ez az az ideológiai gyakorlat, amit semmiképp sem fogadok el. Soha. És rendszert sem, amelyik ezt eszközkét alkalmazza/alkalmazta.

Hogy lehet, hogy te, aki annyira fontos alapértéknek tekinted(nagyon helyesen egyébként)a lelkiismeret szabadságát soha egy szót sem ejtesz a gyötrő, olykor életfogytiglani bűntudatról, ami fojtogatva tart fogva olyan asszonyokat, akik elhajtották a magzatukat? Igaztalanságot sugallani, másokat manipulálni nemcsak hazugsággal lehet, hanem a nyilvánvaló tények egyoldalú elhallgatásával is.

#117 "de ellenpontozom az egyoldalú (sugalmazottan mindenképp) jövendöléseidet." - khmmm... a valóság inkább az, hogy én igyekszem kiegyensúlyozott véleményt megfogalmazni - nem valami furcsa meggyőződésből, egyszerűen tényleg tök kétesélyesnek látom Kérdező helyzetét - , te meg egyoldalú magzatvédő állásponttal igyekszel "ellenpontozni"... hidd el, ha az ember odaír valamit, nem sugalmakat kell keresni a sorok között, ez nem egy pártlap, egyszerűen az van, ami oda van írva:)

Az mondjuk igaz, hogy ha nekem most anyám segítségének elfogadása és 2 m kötél közt kellene választanom, habozás nélkül az utóbbira voksolnék, de hidd el, én is hallottam már jól működő szülő-gyermek kapcsolatról IS... itt vannak mondjuk anyósék... tehát mondjuk, ha nálunk lenne olyan dilemma, mint a Kérdezőnél, ha a választék az abortusz és az anyám segítségének elfogadása lenne, akkor a döntés az abortusz lenne, ha a választék az abortusz vagy az anyósék segítségének az elfogadása lenne, akkor meg a segítség elfogadása. A lényegi különbség meg annyi, hogy az utóbbiak nem gondolnák úgy, hogy a segítséggel megvették a lelkemet is, amíg az előbbiek meg igen.

És még mindig nem tudunk semmit Kérdező családi viszonyairól, hogy meg tudjuk mondani, náluk mi tűnik a jobbnak...