Az abortusznak vannak jelei/tünetei? Mit tegyek, hogy a párom ne jöjjön rá, hogy abortuszom volt?

#133, dehogy ugrottunk egymás torkának:) Tudod, vannak kérdések - pl. a Kérdezőé is - amelyeket nem lehet 2 mondattal megválaszolni, mert lásd be, totálisan etikátlan lenne ennyi info alapján azt mondani, hogy "tartsd meg" vagy hogy "vetesd el", hisz akármit is dönt, az elkövetkezendő években az összes teher és összes felelősség ezért az ő vállán lesz, nem a miénken.

Hogy lehet tehát az ilyen kérdésekben segíteni? Hát úgy, hogy elhangzik minél több érv és ellenérv, amiket végiggondolva meg tudja hozni a számára legoptimálisabb, leginkább vállalható döntést, a SAJÁT döntését. És hát kb Vergilius óta tudjuk (igen, már a görögök is:)) hogy ez leglényegretörőbben két ember párbeszédén keresztül lehetséges. (Ecloga mint műfaj, ha megvan - bár az alapban verses, mi meg megkíméltünk titeket a verseléstől:))

Úgyhogy ja, van aki azért jár ide, hogy megtudja, "vajon megtartotta? - vajon elvetette?"... én meg azt gondolom, hogy ez nem egy valóságshow, és engem nem is különösebben érdekel, hogy melyiket tette, akármelyiket is, kívánom, hogy a lehető legjobban érjen véget a dolog. Engem az izgat, hogy megtettem-e mindent azért, hogy elhangozzon mindaz pro és kontra, ami egy jó döntéshez fontos lehet. Mert kb ennyit tehetek jó lelkiismerettel érte.

Kedves Utolsó Előtti!

Hallgattassék meg a másik fél is, bár azt írtam, nem kommentelek többet a témában.

Minden hozzászóló beazonosítható, ha másképp nem, a százalékai alapján. a kérdező kommentje külön ki van emelve. Ha valaki csak a kérdező döntésére kíváncsi, módjában áll a számára érdektelen bejegyzéseket figyelmen kívül hagyni...

És talán valóban nem estünk egymás torkának. Párbeszédet folytattunk egy igen sokoldalú és alapvetően meghatározó emberi-erkölcsi kérdés kapcsán. Még ha nem is Vergilius kapcsán közvetlenül, aki nem Vergilios, hanem Vergilius,tehát nem görög, hanem római, és aki a műfaj görög atyjától, Theokritosztól vette át a bukolikus vers (pásztorköltemény) formai és tartalmi elemeit ( hexamatares forma, párbeszéd, természeti háttér), majd azokon némi változtatást eszközölve (Publius Vergilius Maro "szereplői" már nem bukoloszok, azaz marhapásztorok voltak, hanem földművesek voltak) a 10 legjobban sikerült bukolikus külteményét "Szemelvények", azaz Eclogák 'Eclogae' címen kiadta. Így, azaz a névátvitel útján változott a műfaj megnevezése, amely műfaj aztán Radnótinál bukkant fel újra - számos műfaji újítás - (pl. párbeszédes forma elhagyása)után.

Elnézést a műfajtörténeti intermezzo miatt.

Nos, én nem állítom, hogy csak a kérdezőt próbáltam meggyőzni, ne kövesse el élete legnagyobb hibáját. Azt sem tagadom, hogy valóban meggyőzni próbáltam. És azért nyilvános fórumon, hogy minden érdeklődő olyan szempontokat is mérlegelni tudjon a saját álláspontja kialakításakor, amit esetleg még nem fontolt meg. Én is sokat kapok/tanulok mindenki hozzászólásától/-ból.

Azt sem tagadom, hogy az eszmecsere eleinte kapacitált. Ösztönzött arra, hogy az érveimet megpróbáljam összeszedni, és világos vezérfonal mentén felsorakoztatni. A vita folyamán azonban eleinte meghökkentő, később megbotránkoztató, végül rettenetesen elszomorító, számomra abszurditásnak tűnő eszmefolyamokkal találkoztam, melyek olvasásakor idővel végső soron egyetlen célom maradt: mindenki számára nyilvánvalóvá tenni: amit olvasóként lát, az tényleg le van írva, az vállaltan valakinek a véleménye. Sok-sok "gyöngyszem" kivillanása után egy ponton úgy éreztem: a betekintés komplex képet ad már, további kommentjeimmel csak táptalajt biztosítok ahhoz a szellemi környezetszennyezéshez, aminek terjedése szándékom ellen való, tehát kiszálltam.

És végül: vitapartneremhez képest számomra fontos, milyen döntés születik. Mégsem szeretnék értesülni róla. Méghozzá azért nem, mert nekem a bizonytalan remény jobb, mint a biztos rossz. És így legalább a remény megmarad.

Kedves előző, azért 2 dologban egyetértünk, az egyik, hogy Vergilius római volt természetesen (Augustus kortársa) - a "már a görögök is" az egy ilyen duma egy dolog ősi voltára... ezért van mögötte ilyen ":)". A másik, hogy a reményt én is jobban szeretem a biztos rossznál általában.

Mindamellett idővel azért ki szokott derülni egy-egy dolog vége, volt fél éve egy némileg hasonló kérdés, annyiban, hogy ott is férj elől eltitkolandó AB volt a téma, és ott ma derült ki éppen:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhes..

De mondom, az egy dolog, hogy nekünk egy döntés tetszik-e vagy nem, a lényeg az, hogy a kérdezők, akiknek ez a valós élete, azt a döntést tudják meghozni, ami számukra a legjobb, vagy a legkevésbé rossz.

Tudod, az a nő is össze-vissza (kef)élt, csalta a férjét, tojt bele, hogy védekezzen,és neki süthet a nap?

A kisbabát meg megölték? Valami durva orvosi műszer elvágta azt a testi-lelki köldökzsinórt, ami szimbolikusan is az anyaméh védő oltalmába helyezve éltette őt? Még meg sem született, de máris az Úristen fénye ragyog neki? És elvették a jelenét, jövőjét, mindenét? Neki már sose süthet a nap? Mondd meg, miért!

Nézd, most újra kezdhetném a köztünk lévő nézetkülönbséget, hogy nem kisbabát, hanem embriót, nem megölték, hanem eltávolították az uterusból... stb ... de nem kezdem, mert itt már egyszer végigragoztuk, és mert már épp ezért eléggé off.

Maradjunk szerintem annyiban, hogy valamennyire mindenki sajnálja az embriót - miért ne tenné - de vannak élethelyzetek, amiben nincs jó megoldás, csak relatív legkisebb rossz, tehát mindenképp lesz vesztese a dolognak. Talán ilyen az itt tárgyalt kérdés is - ez nem biztos, itt még sülhet ki akár jól is, ha a Kérdező vagy a párja tényleg meg tudja győzni a másikat a saját álláspontjáról és megszűnik a konfliktus - de egyértelműen olyan az abban a másik kérdésben taglalt.