Ki az aki beteg gyereket nevel és ha tudta volna másképp döntött volna??

Kedves kérdező!

Gyógypedagógusként dolgozom, sérült gyerekekkel foglalkozom. Látok sokmindent, látom az anyukák, a családok küzdelmét. Nem akarok semmi konkrét példát írni, mindenki élete más és más.

A harmadik gyermekemet 38 évesen szültem, a korom miatt genetikai vizsgálatra kellett menni. Vállaltam az amniocentézist és hetekig rettegve vártuk az eredményt. Akkoriban pont volt egy középsúlyos Down szindrómás tanítványom is, aki súlyos szívbeteg volt. Egy másik pedig aki hidrokefáliával és nyitott gerinccel született, meghalt 10 éves korában. Szóval én akkor azt gondoltam, ha valami súlyos rendellenessége lesz a babának, nem tarthatom meg, mert a férjemre meg a gyerekeimre nem rakhatok rá egy beteg babát, én úgyis annyi szörnyűséget látok, nem bírnám még otthon is... Szégyelltem emiatt magam. De Istennek hála a gyermekem egészséges. Én hiszek Istenben, ellenzem az abortuszt, és úgy gondolom, hogy Isten nem akarja, hogy olyat vàllaljunk, aminek a keresztjét nem bírnánk hordani. Szerintem ne rágódj a döntéseden, annak a babának nem kellett megszületnie. Emlékezhetsz rá, ő egy kis meg nem született lélek, aki a családhoz tartozik, gyújts egy gyertyát az emlékére és engedd el békével.

Remélem sikerül megbékélned ezzel neked is. Sok erőt és kitartást kívánok és egy szebb jövőt amifelé elindulhatsz!

Én konkrétan a lábuknál fogva lógatnám be a cápák közé azokat a szülőket, akik TUDTÁK hogy sérült lesz a gyerek és ennek ellenére vállalták.

Teljesen más véleményen voltam addig, míg nem dolgoztam egy olyan helyen, ahol ilyen fogyatékos gyerekek vannak.

Egy szobában, ahol voltak kb. 6-an, 5 percnél tovább nem bírtam bent maradni.

Valaki egy keretes ágyban, reggeltől estig üvölt. Ezt csinálja egész nap a 7-8 éves gyerek. Tisztába teszik, reggel-este megetetik, és erről szól az élete.

Anyuka meg hétvégente odaugrik, megcsodálja a pici fiacskáját, aztán 1 óra múlva lepattan és éli világát.

Azt nekem jöhet itt bárki ezzel a "minden élet számít" meg "gyilkos azért nem leszek", csak az emberek többsége egy önző f.sz, a saját nézőpontja miatt világra hoz egy embert, akinek 0 öröme nem lesz soha az életben, mert egész életét egy keretes ágyban fogja letölteni, mert agyilag egy növény szintjén van. De ő a hős anyuka, aki megmutatja hogy minden élet számít.

Nyilván más az amikor nem tudják, de azért hála az orvostudománynak, az esetek többségében időben fény derül az ilyesmire. Na, ilyenkor kell nem önzőnek lenni és nem magunkra, hanem a gyerekre és az ő leendő életére gondolni. És ne kényszerítsünk bele senkit egy olyan életbe, amit mi magunk sem akarnánk magunknak. Márpedig szerintem senki nem akarná az életét végigóbégatni úgy, hogy nem hogy a világról, de még önmagáról sem tud.

"Én konkrétan a lábuknál fogva lógatnám be a cápák közé azokat a szülőket, akik TUDTÁK hogy sérült lesz a gyerek és ennek ellenére vállalták."

Magadat hova lógatnád, amiért tudtad, hogy alkalmatlan vagy arra a munkára és mégis vállaltad?

13

Ahjaj, mindig az alap nélküli kötekedés...

Dolgoztam egy ilyen helyen. Fűtésszerelőként ott is kellett meleget csinálni a télre. Megcsináltam, így nem gondolom, hogy alkalmatlan voltam a munkára. Így rendben vagyunk?

#14! Igen, így rendben😁

Bocs, de ha valaki azt írja, ilyen helyen dolgozott, a legtöbb ember nem egy alkalmas munkára gondol. Ennyi erővel a postás is mondhatná, hogy ott dolgozott, mert hetente többször is járt ott.