Igaza lehet a kolléganőmnek hogy ha kiderülne a gyerekről hogy beteg akkor a mai világra nem szülné meg a gyereket?

Valoszinuleg igaza van a koleganődnek

Ma vették el a kisbabámat 13hetesen mert kiderült nagyon sulyos betegsége van nyelési rendelleneségtől kezdve csupa rossz rendelleneség amivel nem lehetne *normális*életet élni

Életemben ez egy nagyon nehéz döntés volt azóta is csak a sirás kerülget de tudom jól döntöttem jobb neki így

Azt kívánom ezt ne éld át!

Borzalmas leirhatatlan szavakat nem találok rá amit a szivemben érzek.

A kerdésedre ennyit tudnék válaszolni ezt akar tudja meg az ember mikor átéli..

Te ne akard át élni én sem akartam ilyen fiatalon

Utolso valaszolo, nagyon sajnalom hogy ilyen dolgot kellet atelned es tisztelem benned azt az erot ami segitett helyesen donteni.

Nekem tobb missed ab-om volt ugyhogy a veszteseget amit erzel most megertem.

Amugy en sem szulnek beteg gyereket erre a vilagra hiszen egeszseges emberkent sem egyszeru ervenysulni, nemhogy betegen.

#2 Nagyon sajnálom ! 😢

Kérdésre válaszolva . #1 teljesen leirta amit gondolok .Valóban tiszteletben kel tartani hisz saját döntése .Ha olyan betegsége lenne ami a normális élettől ellehetetleníti én sem tartanám meg ,nem magam miatt ,hanem azt a szenvedést senki nem érdemli (akár kerekesszék,mozgásképtelenség és ezek társaira gondolok) . Ilyenkor viszont felmerül bennem az a kérdés ,hogy mi van akkor ha születése után derül ki a kicsiről ,hogy beteg

Én sem szülnék meg egy súlyosan beteg gyereket, mivel ez az egész családra nagy terhet róna és nem lenne vele szemben sem fair, illetve az egészséges testvéreivel szemben sem. De remélem, hogy SOHA nem kell ilyen döntést hoznom.

Ha már a születés után derül ki az teljesen más, ott már nincs lehetőség más döntést hozni.

100% igaza van, én nem teszem ki a családomat sem magamat csak azért, hogy a sérült gyerek "élhessen".

- anyuka otthon 0-24, plsz szakszemélzet

- apuka dolgozik látástól vakulásig, hogy kitermelje a gyerek ellátását

- ha van tesó, az pedig le van szarva, nincs rá sohasem idő

Vagy beadják a gyereket otthonba, és néha meglátogatják.

Felejtős.

Én nem szülném meg, ha időben kiderülne hogy súlyos beteg lesz, és nagyon tisztelem azokat, akik ilyen helyzetben képesek ésszerű döntést hozni. Egy beteg gyerek nemcsak az anyának teher, aki esetleg úgy dönt hogy megszüli, hanem az apának és a többi rokonnak is. Folyamatos ellátást igényel, emellett élni is kell valamiből és intézni a mindennapi dolgokat, ami nem egy, de szerintem nem is két emberes feladat. Másnak pedig nem szeretnék ártani azzal, hogy szültem egy gyereket, aki sosem lesz képes önálló életet élni, vagy csak nagyon nehezen és szenvedve. Persze nekem is nagyon nehéz lenne látni, hogy a gyerekem nem boldog, és mindig attól félni, hogy mi történik vele, ha én már nem leszek.

Ha kevésbé súlyos, vagy korrigálható betegsége lenne, akkor természetesen máshogy döntenék.

Nagyon nehéz kerdes, ezt mindenki maga erzi, mit szeretne.Nagyban fugg szerintem a betegseg mértéketol, es tipusatol is.. Ha elhet viszonylag teljes eletet, igen valószínűleg vallalnam.

Volt egy fejlődési rendellenesség miatti abom. Lelkileg nagyon nehez, de sajnos neki esélye nem volt az eletre(arra sem, hogy kitudjam hordani-max 20-24hetet josoltak neki a pocakomban).

Igaza van, vagy sem, egyet értek vele..

A 60-70es években csak azért voltak elfogadőbbak, mert több eset volt, mkvel a szűrések és vizsgalatok nem voltak olyan fejlettek, mint manapság.

Én akkor sem szültem volna meg, ha tudható a betegség.

( most persze mem egy nyúlszáj...stb-re gondolok, hiszen az simán korrigálható, és az önálló élettel nem összeegyeztethetetlen)