Akik azt mondják, az anya szülje meg, tartsa meg, nevelje fel a beteg gyerekét, azok mégis hogy gondolkoznak? Ők akarják örökbefogadni a fogyatékossággal született babát?

Ilyenkor azzal érvelnek, hogy ennyi erővel a magatehetetlen idős embert, vagy a balesetben/betegségben fogyatékossá vált embert is el lehetne tenni láb alól.

Én úgy látom, hogy az ember tudatosan csak annyit vállal, amennyire képesnek érzi magát, de ha nincs választása, akkor többre képes. Nekem van az ismeretségi körömben Down kórost nevelő család -ők nem élik meg nehezsegkent, tudatosan vállalták, én képtelen lennék rá, hogy kihordjak egy ilyen babát, viszont ha a már meglevő gyerekemmel történne valami, egyértelmű, hogy nem dobnam el.

Vagy talán átélték és tudják miről beszélnek, ahogy én is. Úgyhogy nekünk van viszonyítási alapunk, míg a többi, aki simán kinyiratna egy idegen gyereket, na az az igazi kibic, hisz ő csak dumál, de semmiről sincs fogalma.

Mellesleg épp most olvasom ezeket a cikkeket, van lehetőséged megmagyarázni ezeknek az anyáknak, hogy ők boldogtalanok és tönkrement az életük:

[link]

3!

Nem mindenki elég erős ehhez. Ha te így Boldog vagy, nagyszerű. De millió szülő, család tönkre megy a fogyatékos gyermek nevelésébe. Akkor is, ha egészségesen született gyermek lesz később sérült. Senki nem akarja megmagyarazni, hogy márpedig te boldogtalan vagy. De nekem se akarja már senki se megmagyarazni, hogy én mit akarok és mire vagyok képes. Nem, én nem akarok soha tudatosan fogyatékos gyermeket vállalni. Tisztelem azt, aki kepes rá, de nem irigylem, nem gondolom azt, hogy tizpszta rózsaszín köd az élete, ahogy azt se, hogy csak nyomorúságban, boldogtalanul tengeti az életét.