Akik azt mondják, az anya szülje meg, tartsa meg, nevelje fel a beteg gyerekét, azok mégis hogy gondolkoznak? Ők akarják örökbefogadni a fogyatékossággal született babát?

Én voltam gyermekkórházban sajnos...Mindamellett, hogy beszélhetünk arról a kevés jó dologról, amit az élettől kaphatnak a nagyon beteg gyerekek, nem lehet semmibe venni azt az iszonyatos fájdalmat, amit sokszor minden nap át kell élniük. Egy anya attól anya, hogy a gyerekének mindig a legjobbat akarja. A fájdalmas élet pedig hogy lehetne az? Azzal is lehet jönni, hogy Isten az életet akarja, de én a Jóságos Istenben hiszek, aki egy ártatlan gyereket sem akarna szenvedésre kárhoztatni. Én anyának tartom azokat is, akik nemet mondtak emiatt az életre...Egy könyörtelen életre és így a legjobbat tették a gyereküknek. Nem kívánom, hogy halld egy gyerek maró és kínzó kérdését: Miért kellett így megszületnem?!! Mert sokan és sokszor felteszik ezt a kérdést az anyjuknak. Sajnos nem mindig lehet minden betegséget kiszűrni a terhesség alatt, de amit ki lehet, arról szerintem igen is, hogy van jogunk dönteni. A gyermek nevében. Mindemellett az értelmetlen abortuszt én is ellenzem! Gyilkosságnak tartom.

Én egyszerűen csak nem értem az ilyen kérdéseket... Azt sem értem, amikor valaki a szíve alatt beteg gyermeket hord, és itt, vadidegen emberektől kérdezi, hogy megtartanák-e. Én a fotelből nem fogom tudni eldönteni helyette. Véleményt írhatok, akár a saját történetemet is leírhatom, de attól még nem leszek a helyében, nem dönthetek helyette... Parttalan vitákat szülnek az ilyen kérdések, és egyik álláspont nem tudja meggyőzni a másikat. Iszonyú nehéz ilyen helyzetben dönteni, és iszonyú nagy teher is... Dönteni valaki életéről, a saját gyereked életéről... helyesen, jól, úgy, hogy mindenkinek a "legjobb" legyen, és hogy ne rokkanj bele. Utóbbi a legnehezebb talán...

sose vallaltam volna beteg gyereket.