Szerintetek az abortusz gyilkosság?

Csakhogy az a test a nőé, nem a sorsé és főleg nem istené, tehát majd mindenki maga dönt arról, hogy számára mi a legjobb, hadd ne bízza már ezt véletlenekre meg sorsra…

Ja és hülye lenne bárki is önként és dalolva kockáztatni a saját testi és lelki épségét, bevállalni 9!! hónap terhességet és egy irtózatosan fájdalmas szülést és minden lehetséges komplikációt, miközben ő maga nem akarja! Fel nem foghatom, hogy várhatja el bárki is - főleg egy férfi, akinek halvány sejtelme sincs milyen terhesnek lenni és szülni - azt egy nőtől, hogy kitegye magát az egész procedúrának, mintha csak egy könnyed kis semmiségről lenne szó.

Eszembe nem jutna örökbe adni, százszor inkább egy abortusz, ami sokkal-sokkal kevésbé és viseli meg a testet és nem tart 9 hónapig…

Nem az.

Nyilván, hogyha valaki futószalag-szinten veteti el, az már határozottan gáz, de ha erőszakból fogant a magzat vagy semmilyen szinten nincs hová érkeznie (nyomor), akkor egy lehetőség a további normális, gyermektelen életre.

Egyértelműen gyilkosság, mert egy már önálló, létező, ráadásul védekezésre képtelen emberi lény életének elvétele.

És most megindokolnám, miért kell így tekintenünk: A létező emberi élet létrejöttét egyszerűen nem lehet értelmesen definiálni máshol, mint a megtermékenyülés pillanatában. Utána ugyanis egy folyamatos fejlődés zajlik le 9 hónapon keresztül, ahol már nincs olyan pont, ahol azt lehetne mondani, hogy "most még nem/most már igen". A szülés pedig gyakorlatilag nem más, mint egy helyváltoztatás, az anyaméhen kívülre kerülés, a magzat elkezd más tevékenységeket végezni az új környezetben (légzés, táplálkozás), de lényegileg semmi nem változik már rajta.

Reagálnék még erre a korábbi válaszra:

"Nem, nem az. Az abortusz során még csak egy fejletlen, fájdalmat nem érző, nő méhén kívül teljesen életképtelen embrióról van szó, nem egy “babáról”. Megölni csak azt lehet, ami megszületett, a halál feltétele az élve születés. 100%-os védekezés továbbra sem létezik, a nők testük feletti önrendelkezési joguk pedig nem szűnik meg a szexxel, utáni is joguk van eldönteni, hogy mit óhajtanak kezdeni a méhük tartalmával."

Számomra megdöbbentő, hogyan gondolkodhatnak egyesek egy magzatról olyan elhomályosodott, korlátolt, érzéketlen és értelmetlen módon, miszerint az egy "sejtcsomó", a "méhük tartalma", "önrendelkezés tárgya", a "nő saját teste", stb. A probléma épp az, hogy a megtermékenyült petesejt nem a nő tulajdona, hanem egy benne növekvő szuverén emberi lény - azon megokolásokból kiindulva, amit az első bekezdésemben kifejtettem.

A másik súlyos tévedés, hogy "megölni csak azt lehet, ami megszületett". Nem tudom, mit szólna egy nő ahhoz, ha mondjuk egy nappal a szülése előtt egy baleset vagy bűncselekmény miatt elveszítené magzatát. Vajon akkor is úgy gondolkozna, hogy az a "valami", amit holnap épp megszülni készült, csak egy "sejtcsomó" volt? Nonszensz az elgondolás is. És ez is pont amiatt van, amit az elején mondtam, hogy ti. a magzati fejlődés idővonalán már nem vonható éles határvonal a lét és nemlét között.

Megjegyzem, hogy az abortusznak bizonyos nagyon ritka esetekben azt hiszem, lehet erkölcsileg megengedett előfordulása: pl. a szülés az anya életét közvetlenül és elkerülhetetlenül veszélyezteti. Ez azonban rendkívül ritka.

Végül arra, hogy a "nem kívánt terhességekre" az abortusz lenne a megfelelő válasz, azt reagálnám, hogy nem, nem az! A probléma megoldása sokkal inkább az érett és felelős szexuális életben, a stabil párkapcsolatokban, a családokban élő szülőkben, a fiatalok felelősségtudatos életre nevelésében, az örökbeadásban, a kezdeti abortuszon való gondolkozás után a "mégis megtartásban", végső esetben a csecsemőinkubátorokban való anonim újszülött-elhelyezésekben található.

Van kiút és megoldás bőven, csak meg kell állni egy pillanatra, elgondolkodni, és nem a legegyszerűbb, legkényelmesebb utat választani! Ehhez nagyon őszintén sok bölcsességet, lelki erőt, de ezek nyomán az egyetlen helyes döntés meghozatalát kívánom az esetlegesen érintetteknek!

Na akkor én is reagálnék erre a bődületes baromsága, amit sikerült összerizsáznod 34, ha már ennyire a kis lelkedbe gázolt a hozzászólásom.

Először is: "mert egy már önálló, létező, ráadásul védekezésre képtelen emberi lény életének elvétele."

Önálló??:D Hol lenne már egy fejletlen, pár hetes embrió önálló? A nő méhén kívül teljesen életképtelen, egyetlen pillanatig nem képes életben maradni, tehát az önállótól olyan messze van, amennyire csak lehet. Annak meg, hogy tud-e védekezni végképp semmi köze a témához, nem attól lesz valami gyilkosság, hogy tud-e a másik ellene védekezni vagy sem.

Bár elég egyértelmű, hogy míg egy megszületett embernek a testi képességei adottak ahhoz, hogy megpróbálja megvédeni magát, addig egy pár millis embrióról ez elég nehezen mondható el, lévén nincs tudata, fel sem fogja, hogy egyáltalán létezik (gőze nincs arról mi történik), ahogyan kifejlett szervei sincsenek, tehát ha akarna se tudna védekezni.

"miért kell így tekintenünk"

NEM kell így tekintenie senkinek, főleg mert nem így van.

"A létező emberi élet létrejöttét egyszerűen nem lehet értelmesen definiálni máshol, mint a megtermékenyülés pillanatában."

Számodra lehet nem lehet máshol definiálni, de azért elég sok ember számára sikerült. :)

Azért az megvan ugye, hogy az ember és az élet szavak közé nem szabad egyenlőségjelet tenni, mint ahogy azt teszed te? Kezdetben még csak egy egysejtűről van szó, ami ráadásul még a helyét sem tudja változtatni, majd az elkövetkező 9 hónap során megy végig egy olyan fejlődési folyamaton, ami szép lassan emberré alakítja azt a kezdetben meglévő embriót. De óriási ostobaság kapásból az elején ezzel a párhuzammal indítani.

"de lényegileg semmi nem változik már rajta."

Egy 7-8 hetes embrió és egy megszületett csecsemő között, hogy a viharba ne lenne semmi lényegi változás?! Atyaságos jó ég. Amúgy nem azért a két forintért, de a légzés és a táplálkozás éppenséggel életfeltétel, amire egy embrió véletlenül sem képes az anyaméhen kívül.

Az abortuszt a 12. hétig végzik el idehaza, de a többség már hetekkel előtte túlesik a műtéten, na már most egy 7-8-9 hetes embrió/magzat és egy megszületett gyerek között a különbség ég és a föld! Aki ezt nem bírja belátni és felfogni, annak erősen hiányosak a nemlétező ismeretei.

"Számomra megdöbbentő"

Számomra a te mérhetetlen és határtalan tudatlanságod és nagyon erősen hiányos biológiai ismereteid a megdöbbentőek és elkeserítőek.

Őszintén sajnálom, hogy a legalapvetőbb és legminimálisabb tudással sem rendelkezel, de emiatt ne más ekézz, hanem inkább magadba nézz. Amit leírtam, az egy tény, tény hogy az embrió az abortusz pillanatában képtelen fájdalmat vagy bármi mást érezni, ahogy az is tény, hogy teljesen fejletlen, a nő méhén kívül életképtelen. Az, hogy te rosszban vagy a tényekkel, a te bajod, nem az enyém.

"hogy a megtermékenyült petesejt nem a nő tulajdona"

Ööö, dehogyisnem. Kinek a testében zajlik is a folyamat? Jaj, csak nem a nőében? De. Kinek is kell feláldoznia a testét 9 hónap terhességhez és egy embertelenül fájdalmas szüléshez? A nőnek. Ki az, aki el kell szenvedje az egészet és viselnie kell az akár örökre visszamaradó szövődményeket, komplikációkat? A nő. Az esetek 99%-ban ki az, akit ha elhagy a párja egyedül marad a gyerekkel és egyedül kell megoldjon mindent? A nő. Úgyhogy de, a nőnek minden joga megvan a teste felett úgy rendelkezni, ahogy az NEKI a lehető legjobb. Ha az éppen az abortusz, akkor az. Senkinek nincs joga senkit szülésre kényszeríteni. Addig, amíg a nő nélkül az az embrió képtelen létrejönni, majd 9 hónapig a testében fejlődni, addig ő dönt és ez így van jól.

"A másik súlyos tévedés, hogy "megölni csak azt lehet, ami megszületett. Nem tudom, mit szólna egy nő ahhoz, ha mondjuk egy nappal a szülése előtt egy baleset vagy bűncselekmény miatt elveszítené magzatát. Vajon akkor is úgy gondolkozna, hogy az a "valami", amit holnap épp megszülni készült, csak egy "sejtcsomó" volt?"

Ez nem súlyos tévedés kérlek, hanem törvényi kikötés, amiről láthatóan halvány lilád sincs. Csak akkor ne akarnál okosnak tűnni. A törvény világosan kimondja, hogy a halál feltétele az élve születés, ergo megölni csak azt lehet, aki meg is született.

Amúgy mi lenne, ha okoskodás helyett első körben megtanulnál szöveget értelmezni? Sokat segítene. Tudod te egyáltalán itthon meddig végeznek abortuszt? Leírom akkor még egyszer: alapesetben a 12.hétig, a többség pedig nem vár az utolsó pillanatig, hanem már hetekkel előtte elintézi a műtétet. Na már most hogy lehet 8-9 hetes embriót/magzatot párhuzamba állítani egy 9 hónapos, tökéletesen kifejlett magzattal? De most komolyan. Senki nem mondta, hogy egy 9 hónapos magzat csak egy sejtcsomó meg egy valami, de látom annyira elvakult vagy, hogy ez már nem jutott el a tudatodig.

Ja és nem véletlen van az ELVETÉLT szó. Ugyanis, ha elmegy a terhesség, akkor vetélésről beszélünk, nem másról.

"azt hiszem, lehet erkölcsileg megengedett előfordulása"

Milyen szerencse, hogy nem te döntöd el mi az erkölcsileg megengedett és mi nem. :) Nincs olyan, hogy egyetemes erkölcs, számomra (és még rengeteg ember számára) bőven beletartozik az "erkölcsileg megengedett" kategóriába az abortusz (nem a rendszeres), akkor is ha felelőtlen volt az illető és nem védekezett. De itt jegyezném meg, 100 %-os védelem NINCS, így ritkán, de előfordulhat védekezés melletti teherbeesés, ott meg aztán pláne abszolút elfogadható, ha valaki nem akar akarata ellenére egy önhibáján kívül becsusszant, nem kívánt és nem tervezett terhességet megtartani.

"Végül arra, hogy a "nem kívánt terhességekre" az abortusz lenne a megfelelő válasz, azt reagálnám, hogy nem, nem az!"

NEKED lehet nem az, sokaknak viszont de, az. Soha eszembe nem jutna egyetlen másodperc erejéig sem, hogy egy nem kívánt terhességet mégiscsak tartsak meg akaratom ellenére, ahogy az sem, hogy örökbe adjam. Tudod te egyáltalán mennyi kínnal, szenvedéssel és fájdalommal jár egy terhesség és szülés?! Senkitől nem várható el, hogy kockáztassa a saját testi és lelki épségét és 9 hónapig hordjon ki majd szüljön meg egy olyan terhességet, amit a háta közepére sem kíván. Nem egy kis apró semmiségről beszélünk könyörgöm, hanem 9 hónapról! Fel sem foghatom, hogyan jut bárkinek eszébe ekkora elvárásokat támasztani idegenekkel szemben.

#37, ha félretennéd a szemellenzőt, a határt maga a természet adja meg. Ez ma kb a 24. hét, mert onnantól kezdve életképes a magzat a nő méhén kívül is, tehát ebben a "pillanatban" szűnik meg az antagonisztikus ellentét lehetősége a nő önrendelkezési joga, és a magzat élethez való joga között, onnantól kezdve képesek egymástól szétválasztva is élni az életüket.

"akkor elmélkedjetek el újra azon, amit írtam." - nincs rajta mit elmélkedni, az embeer élni akarja az életét, nem a másoknak megfelelés posványában végigagonizálni...

# 38

Csakhogy a 24. terhességi hét után is lehetséges egy egészséges nőnek egy egészséges terhességet megszakíttatnia, például az USA több liberális szövetségi államában.

Három magán abortuszklinika működik jelenleg az Egyesült Államok három liberális államában, amelyek vállalják egészséges nők egészséges terhességeinek megszakítását, az egyik a 28; a másik a 32. hétig, a harmadik pedig a terhesség legvégéig.

Természetesen "gondoskodnak" arról, hogy a magzat mindenképpen halva szülessen, a méhen kívüli életképessége ellenére.

8/39 anonim válasza:

14%

Mert te férfi mivoltodból csak abból indulhatsz ki, hogy ameddig megcsinálod a gyereket. Abból a két percből. (Feltéve ha bírod addig.)

Veled ez a baj amit leírsz fent. A gyermek két ember kapcsolatából születik (gondolom nő vagy)...

Ez nem úgy működik, hogy te kihordod és tiéd a gyerek, illetve azt csinálsz vele amit akarsz. Az élet a fogantatással kezdődik, a fogantatás után már van kapcsolata az anyának a magzattal. Természetesen ha szeplőtelenül fogantattál, akkor is van másik fél, ugyanis akkor az Istennel kell felvenned a kapcsolatot. Lehet, hogy nem tetszik, de felelősen kell dönteni, mert ha megölöd a magzatot (ez az abortusz) akkor az gyilkosság. Ha nem akarod megtartani a gyereket akkor vannak sokan akik szeretnének de nem lehet gyerekük, ők szívesen felnevelik. Kár, hogy sok ember a családi háttere és a környezete miatt nem érti, nem érzi, hogy az abortusz gyilkosság, pedig az, ráadásul a saját gyerekedet ölöd meg. Ha nem akarsz gyermeket akkor számtalan módja van ma már a védekezésnek, felelősen kell gondolkozni, mert utána el kell az élettel számolnod akár tetszik, akár nem.

A férfiakat pedig ne becsüld le, nagyon sok felelős apa van aki az életét is adná a családjáért. Mi értelme lenne a nyomorult életednek, ha nem lenne utódod? Pár bejegyzés a gyakori kérdéseken és egy közepes méretű dombocska a szeméttelepen. Sajnos nagyjából ennyi marad egy emberből. Ezért fontos, hogy ha van rá lehetőség akkor építs családot, éljetek békességben, szüljél gyerekeket, és szeresd őket. Ez persze nehezebb, mint naponta mással maszatolni, de hosszú távon kifizetődő. Tiszteld az életet és akkor a te életed is tisztelni fogják.