Szerintetek fogom még valaha kívánni ezek után?
Védekezés mellett lettem terhes, úgy tűnik, h sikerült beleesnem abba a nagyon pici százalékba. Sose gondoltam volna, h felelősségteljes védekezés mellett ez velem is megtörténhet! Én végülis örültem neki, a korban is bőven benne vagyunk, de a párom nem akarta még a babát, sok vita és sírások után úgy döntöttünk(inkább döntött helyettem is), h elvetetjük a babát. Most pénteken lesz a műtét. Eddig a kapcsolatunk szuperül működött, februárban költöztünk össze. Én meg voltam győződve arról, h életem párjára találtam. Azt mondta, h lelkileg lesz a támaszom, mindent megtesz, h nekem könnyebb legyen, szabit vesz ki, amikor szükségem van rá, ilyen szempontból nagyon odaadó és türelmes, éppenséggel, csak a szerelmünk gyümölcsére nincs szüksége. Szeretne közös gyermekeket, csak évekkel később. Abban igaza van, h jobb lenne teljesen rendeznünk a körülményeket, de szerintem így is megoldhattuk volna.
Ami a lényeg, h 3 hete nem volt szex közöttünk, képtelen vagyok rá, egyből sírnom kell, amikor közeledik hozzám. Egyelőre nem is tudom elképzelni, h úgy szeretkezzek vele, h ne lebegjen ez az esemény előttem. Azt mondja,h addig vár rám, ameddig nekem szükségem van rá, de ezt nehezen hiszem el, amikor fontos volt számára mindig is a szex. Műtét után, ugye újabb 6 szexmentes hét következik.
Sajnálnám, ha emiatt az egész miatt a kukában landolna a lassan 3 éves kapcsolatunk. Szerintetek az idő begyógyítja a sebeket? Tudok még úgy gondolni rá, mint ezek előtt?
A döntés végleges, ezzel kapcsolatos válaszokat egyáltalán nem kérek és ítélkezést sem! Elég szégyenérzet van bennem anélkül is. A kérdésem kizárólag arra irányul, h a kapcsolatunkban ezt a traumát az idő kicsit feledteti-e???
Volt-e ezzel kapcsolatban valakinek személyes tapasztalata?
Köszönöm a válaszokat!
Nekem meg továbbra is az a találós kérdésem a magzat mellett lobbizókhoz, hogy a férfit ki, mikor és milyen módon tudná kárpótolni azért a veszteségért, amit a saját életében szenved el az elsietett gyerekvállalás kapcsán...
(mondjuk én pont átéltem, engem a sors kárptolt idővel, a következő párkapcsolatomban egy jóval fiatalabb partnerrel átélhettem azokat a dolgokat, ami az exem miatt rámerőszakolt kicsibaba miatt kimaradtak az életemből. Viszont, ha együtt maradtunk volna, akkor a világon senki, és semmi sem tudott volna kárpótolni, vesztesként, nyomorultul élhetném az életem. Amit a magzatvédők nyomatnak a "majd, ha a karjában tartja,... majd egy gyönyörű ksibaba szemei kárpótolnak..." semmi egyéb, mint jó nagy bullshit, mert pontosan tudják a nyomoroncok, hogy utólag már nem lehet visszacsinálni, hiába bánja meg milliószor az ember")
#154 "Tehát némi pénzen kívül mit is veszít?" - például a párkapcsolatát... meg azt, hogy jóval nehezebben talál új párt... meg azt, hogy ha a Kérdezővel bármi is történne, az ő nyakán köt ki a gyerek... soroljam tovább? Gondolkodni szoktál-e?
#153, mondjuk a Kérdező párja, hisz utána a teljes figyelmét a Kérdezőnek tudja szentelni... szemben ugye, ha maradna a terhesség, a Kérdező egyáltaléán nem a párja nyomorával foglalkozna, hanem a saját terhességével, majd újszülöttjével... a párja szimplán a sorsára lenne hagyva, hogy kezdjen a nyomorával, amit tud...
"A férfinek nem kell gyereket vállalnia. Lehet szakítani. Én nem terhelném senkire sem - tehát magyarán az embrió mindenképp lenyúlja a párkapcsolatát, sokkal undorítóbb módon, mint mondjuk egy szerető tenné... és szerintetek a férfinak ujenkor behúzott farokkal elkullognia kell, kapitulálnia egy terrorista módszerekkel operáló embrió előtt.
"(az amúgy saját gyerekét is akiben benne vannak a génjei de midegy") ez szerinted mi a kórságot számít???
"Nem hiszem hogy egy nő dolga az az életben hogy kielegitse a ferfit es azt vigyazza hogy negogy a kis erdekei csorbuljanak..." - én meg nem hiszem, hogy egy nó dolga az lenne, hogy direktben a legnagyobb ellenségévé, élete tönkretevőjévé váljon annak a férfinak, akinek előtte szerelmet hazudott.
"Egy férfi is ugyan ulugy szerethet egy gyereket, normalis esetben fontos az embernek a sajat vere..." - ez a vér-baromság nem tudom honnan jön...
"Vágjátok hogy titeket is anya szült?" - ja, csak esetleg nem apánk ellenére...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!