Hogyan döntenétek?

Kedves Kérdező!

Írod: "Biztos vagyok benne, h meg tudnám oldani a 2 gyermek felnevelését, de ott a kérdésem, h milyen áron? Milyen minőségben?"

Ha megengeded, fordítsuk meg a kérdést. Milyen áron dönthetsz úgy, hogy elveteted a gyermekedet. Szerintem nincs olyan ár, amiért azt az életet meg tudnád venni, ha úgy döntöttél, hogy lemondasz róla és már kitoltak a műtőböl. Hiába gondolnád meg magad akkor, már nem fogsz tudni mellette dönteni. De ha már anyagiakról van szó, mennyit ér a gyermeked élete szám szerint, vagy összegszerűen meg tudnád mondani?

Ha elfogadsz egy saját és mások tapasztalatain alapuló meglátást, ez a mindíg jövőbe kihelyezett boldogság, hogy majd akkor lehetek boldog, majd akkor fogok ezt meg azt csinálni, majd akkor fogom a (jó!) döntést meghozni, ha majd ez meg az lesz, pl. majd egy-két év múlva, mert akkor már majd elég lesz a cash, na ez az attitűd az önsorsrontásnak egy típikus példája és formája és zömében nem működő dolog. Carpe diem! Eredetileg ezt jelenti, hogy élj a mában! Ragadd meg a napot! Ismered talán a mondást is, hogy a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérsz a hídhoz... Tehát az élet mellett dönteni most van lehetőséged, hogy 1-2- akárhány év múlva mi lesz, azt nem tudjuk.

"A gyerekeket egyedül biztosan nem olyan minőségben tudnám felnevelni, mint családban."

Ha már a minőséget említed, én azt gondolom legalábbis, hogy minőségét tekintve a van mindíg több, mint a nincs. Nézdd meg ezt a sok fekete profilképet mostanában pl a facebookon, az mind egytől egyik azt jelenti, hogy nincs. Hidd el, hpgy a legtöbbjük most odaadna egy-két nullával nagyobb számot is a banszámlájáról, mint talán ezelőtt gondolta volna, ha a nincs újra van lehetne, mert az emberi életben és a kapcsolatokban az tényleg egy nagy minőségbeli különbség.

Az, hogy hova, vagy mennyiszer tudod elvinni nyaralni a gyerekedet, vagy milyen autóval jártok, az nem a szeretet mérőfoka. És még csak, vagy főleg nem is az emberi minőségé.

Nekem van gyermekem és nagyon be voltam szarva, mikor kiderült, hogy apa leszek. És a körülmények sem voltak olyanok... De életem egyik legjobb döntése volt, hogy én is igent tudtam mondani rá, ehhez semmi kétség nem fér. És nem ismerek egyetlen egy olyan normális embert sem, aki gyerekes szülöként megbánta volna, hogy igent tudott mondani a gyermekére, mikor ott volt már vele. Én nem szeretem ezt a gondolatot, de neked mégis azt javaslom, mert talán segít a jó döntésben, hogy talán játsz el a gondolattal, hogy milyen veszteséget, ürességet élnél most meg, ha egy olyan lehetséges jövőben élnél a következő perctől, ahol a most meglevő nagyobbik gyerekedre nemet mondtál volna, amikor állapotos voltál vele. És amikor ezt végiggondoltad, utána nagy öröm lehet benned, hogy nem ez és nem így történt, és ott van veled ma. És szerintem nyugodtan támaszkodhatsz erre az érzésre és elhiheted, hogy ugyanígy hálával gondolnál az igenedre, hogy megszülethetett ez a gyermeked is, amikor már veletek lesz.

#147

"Persze, hiszen ha nem azokat a véleményeket plusszozák fel, amit én helyesnek tartok, akkor az nem "valódi arány". Mulatságos. :)

Az arányok pont azt tükrözik, hogy ki mit tart hasznosnak és ki mivel ért egyet. De tudjuk, ha nem a foggal-körömmel becsusszanó magzatokat védő és pasikat ócsárló hsz-ek vannak többségében felpontozva, akkor az kamu és nem a valóság. Jól van, ezt nem is kommentálnám tovább."

Ez az érvelés nagyjából olyan, mintha azt mondtad volna pl. hogy

- Együnk szart, ennyi légy nem tévedhet.

Jó étvágyat kívánok!

És a többi kedves hasonló gondokkal és gondolatokkal küzdő marxistának is mondanám, hogy nem, a menyiség nem csap át minőségbe akármennyi idő után sem.

"Az értékelés a válasz hasznosságáról szól, nem arról, hogy egyetértesz-e."

Semmi baj, majd egyszer rájössz, hogy itt az emberek 99,9%-a egyfajta "lájk" gombként használja ezt a 3 gombot, így fejezve ki egyetért-e az adott válasszal vagy sem. És ez meglehetősen régóta így van, független attól, hogy mi a valódi funkciója.

Különben is, azt hiszem nem én tettem megjegyzést arra, hogy ki van lepontozva és ki nem és nem én célozgattam, hogy amúgy nem ez a valódi arány, pusztán azért mert a többség nem a nekem tetsző és velem azonos véleményt pontozta fel. Hiszen ha a kedves magzatvédők válaszai lennének bezöldezve többségében, akkor a világon semmi gond nem lenne, na de így. ITT, ennél a kérdésnél abból tudod leszűrni ki mivel ért egyet, ha megnézed kit hányan pontoznak fel vagy le, nem tudom mit kell ezen vekengeni. Azt, hogy valójában mi lenne a valódi arány, ha mind az x millió magyart megkérdeznénk, pedig fogalmad sincs! Mégis kijelented, hogy hát biza a valóságban nem a magzatvédők lennének hátrányban és egyből kamuprofillal meg "biztos ugyanaz az 5-6 ember írja" a válaszokat kis monológgal dobálózol, mert valamiért nagyon nehezedre esik elfogadni a kialakult pontozási arányokat. Ilyen alapon én is mondhatom, hogy itt és minden hasonló jellegű kérdésnél is ugyanaz a 3-4 ember írogatja a válaszokat több profillal, pont ugyanaz. Na és pont ugyanannyi a valóság alapja is.

És nem, nem beszélték meg, mivel a kérdező párja egy árva szóval nem mondta, hogy persze, számomra is a megtartás az egyetlen opció, nem hitegette és nem ígérgetett semmit. Igen, mikor szóba jött nyugodtan mondhatta volna, ahogy a kérdező is nyugodtan megkérdezhette volna, ha ennyire érdekelte és ennyire fontosnak tartott a topikot. Mégsem tette. Letudta annyival, hogy ő megtartja, a párja biztos egyetért, mehet a menet. De őszintén érdekelne mégis mit változtatna a helyzeten, ha akkor kiböki, hogy ő meg nem akarná a becsúszott gyereket megtartani. Erősen benne van a pakliban, hogy továbbra is együtt maradnak és ha ennek fejében csúszik be a gyerek, akkor is a kérdező párja lenne sárral dobálva, mert hogy mondhat ilyet, hát a gyerek az micsoda ajándék, nem gondolhatja, hogy majd egy hónapokkal/évekkel ezelőtt "megígért" oké abortuszra megyek, ha besikerülne a gyerek mondatot komolyan lehet venni és számon lehet kérni a nőn. Ugyan. Láttam én már ilyet, nem egyet, ott is a férfi volt köpködve.

Nem téged nevezlek szánalmasnak, hanem első körben azt a fajta jellemvonást, amit azok képviselnek, akik nekiállt itt gusztustalan, gerinctelen, undorító, szaralakozni a kérdező párját, úgy hogy nem is ismerik. Te pedig úgy indítottad a mondatodat, hogy a kérdező helyében nem tartanád jó embernek a párod, ergo ez nem kevesebbet, mint annyit jelent, hogy nem tartod a kérdező párját jó embernek, még hozzá azért nem, mert nem ugrál örömében a tervezetlen gyerek hallatán, hisz számodra az ilyen ember értéktelen. Tehát éppen te voltál, aki a saját értékrendje miatt ítélt el gy ismeretlent "nem jó embernek" titulálva, mert az nem az ő értékeit vallja.

152 Nem tudom miért érzel ekkora késztetést az ok nélküli kötözködésre, de a pontozást nem én hoztam fel és nem is én vekengtem azon, hogy miért vannak jobban lepontozva a kérdező párját köpködő magzatvédők és miért vannak jobban felpontozva, akik nem helyeznének egy embriót se a párjuk, se a meglévő gyerekük elé. Ahogy nem is én jelentettem ki hasraütésszerűen, hogy amúgy nem ez a valóság, hanem az, amit én jónak gondolok, hanem egy másik válaszadó. Én csupán erre a megjegyzésre reagáltam.

Nem értem miért fáj egyeseknek ennyire ez a pontozás, de ez már tényleg az ovis szint, hogy ilyeneken pörgünk. Nem én akarom itt erőlködve bebizonyítani, hogy ugyanaz az 5-6 döntéspárti írogat és pontoz kamuprofilokkal, hanem a kedves magzatvédők szeretnék a többieket meggyőzni, hogy az a valós, amit ők annak gondolnak.

És akkor az ilyen 153 félék elhiszik, hogy ők egy fokkal is jobbak bárkitől, miközben majd belegebbednek abba a kicsiny ténybe, hogy bizony teljesen hihetetlen módon több ember is akad, aki számára ez az ismeretlenül mocskolódás, marxistázós, elvtársasózós, libernácizós mélységesen gyenge és szánalmas provokálás nem fekszik és nem találják hasznosnak a kis válaszait....:D

Tudnám miért okoz nekik ekkora fájdalmat a pontozás és miért akarják ennyire görcsösen, már-már erőszakosan is bebizonyítani, hogy ha az ő szent válaszukat bárki is lepontozza, akkor az biztos libernáci marxista és különben is ez mind kamu, nem a valóság, ugyanaz a pár ember pontoz mindenkit. No komment.

#154/#155!

Észrevételedre javítom, a "nem ez lenne az arányt", úgy értettem, nagyban függ attól, hogy a kérdést melyik topicba teszik. Nyilván ilyen ügyben az tesz fel kérdést, aki bizonytalan. Én nem tennék fel, ha ilyen helyzetben lennék, mert tudom, mit tennék, gondolom, te se, mert szintén határozott álláspontod van. A kérdezők viszont mindig bizonytalanok. Most nincs kedvem kikeresni, de van egy mai ugyanilyen megtartsam/ne tartsam jellegű kérdés a teherbeesésben. Ott teljesen más a válaszok aránya, mert ott értelemszerűen nagyobb arányban vannak olyanok, akik épp gyerekre vágynak, itt meg, akik nem. Ezért írtam a kérdezőnek, hogy azon múlik, milyen válaszokat kap, hova rakja be a kérdést.

De te sem olvastál figyelmesen. Először leírtam, hogy az ÉN értékrendem szerint nem értékes ez az ember, tehát én, mint xy, úgy döntenék, hogy... Utána pedig leírtam, HA a Kérdező helyében lennék, tehát jó embernek látnám, mint ő, abban az esetben, hogy döntenék.

Az sem világos, miért lesz mindenki "fanatikus magzatvédő", aki ebben a helyzetben úgy döntene, hogy megtartja. Miért kell idegen emberekbe belelátni olyat, ami nincs? Én például nem vagyok az. Valóban nagyon extrém esetben tudom MAGAMRÓL elképzelni, hogy abortuszra menjek, de másnál, attól még lehet olyan helyzet. A kérdező helyzete szerintem nem olyan, már csak azért se, mert ő maga írta, hogy késztetést érez rá, hogy mindent megtegyen azért, hogy megmaradjon. De még így se írtam neki egy szóval se, hogy tartsa meg, csak azt, hogyha én lennék ő, milyen kérdéseket tennék fel magamnak a döntéshez. Azonkívül ateista vagyok, noha szerintetek mindenki vallásfanatikus is, aki nem jár abortuszra. Szóval ez se igaz.