Leírnátok a véleményeteket? Ill. hogy ti mit döntenétek?

1. pharmatexről minden idióta tudja, hogy nem véd kb.semmit.

2. millió nőnek nincs segítsége otthon, nem te vagy az egyetlen, szóval ez nem indok az abortuszra.

3. tartsd meg és védekezzetek rendesen legközelebb, a pharmatexet meg felejtsd el!

És egyébként a párod mit mondott erre? "Nekem nyolc..." ?

Na meg javaslom, hogy nézz egy másik védekezési mód után. 4. gyereket már biztos, hogy nem vállalnék, valószínű akkor sem, ha lenne normális segítségem. Annak hiányában pedig semmiképp.

A gyerek témában pedig legyél határozott a pároddal. Az a baj, hogy te már ezt csinálod 2,5 éve..mondtad, hogy mindig is te keltél. Már sokkal hamarabb meg kellett volna oldani ezt. Nem gondolom egyébként, hogy ez reménytelen, de valószínű a párod nem is érzi, hogy ez rossz, amit csinál, hiszen te nem küzdöttél vele ez ügyben(legalábbis nem írtad, ha mégis, akkor bocsi).

Tehát ülj le vele, beszéld meg a 3. babát, illetve azt, hogy sokkal több segítséget szeretnél tőle, mert már kezdesz teljesen kimerülni. Stb, stb, stb.

#1

Amennyiben a férjed nem hajlandó változtatni a kényelmes életmódján és felnőni az apa szerephez, nem vállalnám be a harmadikat. Jelenleg egyedül nevelsz két gyereket. Három sok lenne. A férjed azon kívül, hogy saját magát ellátja, semmit nem csinál a gyerekekkel, legalábbis a leírásod alapján.

Mielőtt felmerülne benned a jövőben a védekezés kérdése: a Pharmatex sokat nem ér.

A szoptatás alatti védekezésről annyit, hogy még az akkor szedhető gyógyszer is elég cinkes, nekem amellett jött össze a harmadik baba. Az ő születése után spirált rakattam fel, nem igazán jött be, így maradt az óvszer.

Nálunk 14 hónap van a 2. és a 3. gyerkőc között, és én is be voltam tojva rendesen. Nálunk is adott volt a hely, anyagilag is viselhető volt, csak éppen azt nem tudtam, hogyan fogom megoldani 3 kicsivel az életet, mert az én férjem sem sokat volt otthon, bár legalább az esti rituáléban részt vett.

A lényeg, hogy annyira bizonytalan voltam, hogy úgy döntöttem, nem vállalom. A férjem, úgy ahogy volt, rám bízta a döntést, és ez még nehezebbé tette az egészet. Megvolt már az engedély, az időpont, de az utolsó reggel visszaléptem.

Nem bántam meg, hogy vállaltam a kicsit. Szerencsém is volt, hamar összeszokott a család, és nagyon hamar összenőttek a gyerekek is, fele annyi gond sem volt velük, mint az egykékkel.

Én amúgy elfogadó elvet vallok az abortusszal kapcsolatban, de a te helyzetedet nem érzem vészesnek.