Lányok van itt olyan aki próbálta már Gyuri bácsi teáját és esetleg nemsokkal azután esett teherbe?

Szia! Ma voltam a dokimnál, és nincs szívhangunk :( Meghalt a baba a 7. és 8. hét közt valamikor. Úgyhogy pénteken kiveszik a babámat. Nem tudom mit írjak mást, csak akartam, hogy tudd :(

Szia Kriszta! A pénteki nap életem egyik legnehezebb napja volt, nem túlzok. Kora reggel kelni, úgy, hogy előtte két napja tudod, mi vár rád. A kórházban reggel 7-től a sok várakozás, még egyszer megnézték, hogy tényleg nem él a baba, aztán mivel még nem szültem, feltettek egy méhszáj tágítót, (fájt amúgy) addigra lelkileg már úgy ki voltam, hogy zokogtam a fájdalomtól. De a fájdalom a szívemből jött. Szóval 7-től fél 10 re kerültem szobába, ahol a méhszáj tágító elkezdett dolgozni. Úgy görcsöltem, mint még soha. Csak bámultam a plafont, és búcsúztam a gyerektől. Hol könnyes szemmel, hol haragosan. Gyűlöltem az egész világot. Nagy nehezen 1/4 egykor megjött a dokim, (éhgyomorra voltam) és mentünk a műtőbe. Nehéz szívvel mentem, ahogy közeledtünk a műtőhöz, egyre nehezebb lett. Majd belehaltam. Nem tudtam másra gondolni, hogy mennyien elvetetik a gyereküket, meg megölik. Sírtam. A lényeg, hogy altatás, semmit nem éreztem, és kb 20 perc múlva a szobában voltam a pici nélkül már. :( De onnantól nem fájt már semmim. Olyan laza akartam lenni, jött értem a férjem, hazajöttünk, és ágyba dugott, már nem is véreztem. Viszonylag olcsón megúsztam :( Másnap reggel mikor felébredtem, na akkor jött az érzés, hol van az én picurkám? Iszonyúan éreztem magam. Egész nap sírtam. Mára jobban vagyok már, próbálunk előre tekinteni, és nem beszélünk arról, hogy mi történt, hanem a következő lombikra koncentrálunk, ami tavasszal lesz.(már jeleztem a meddőségibe, hogy mi történt) Van két fagyi babánk. Szóval jövőhéten megyek vissza dolgozni, még lelkileg rendbe teszem magam, és muszáj lefoglalnom magam. Remélem nem jut eszembe ez a "dolog" próbálom elfelejteni azt, hogy terhes voltam. Nem tudom hogy írhatnám le ezt az érzést, nem lehet. :( Már csak abban bízunk, hogy a következő terhesség, ha összejön, nem így végződik majd. A férjem olyan nagyon kedves velem, szinte szerelmesek vagyunk, sokat változott a kapcsolatunk. Ennyit adott nekünk a mi pici babánk. Közelebb hozott minket egymáshoz. Kriszta nem írok többet most, remélem elfér ez is a lapon. Ha szeretnél még levelezni, akkor majd válaszolj. Puszillak. Andi.

Szia! Ne haragudj, hogy nem írtam, nembírtam, és nem nem is tudom. De azt hiszem, hogy mára már túl vagyok rajta. Miért kell őszig várnotok az inszeminációval?

Szomorú történet, amit olvstam:( De lehet azóta, már happy end a történet? Remélem. Majd írjatok, ha tudtok, mi van veletek?

Szia Kriszta! Nagyon régen nem írtam, rengeteg dolog történt, nincs most sem túl sok időm, de a lényeg, hogy májusban nekimentünk a következő lombiknak, és végre én is anya vagyok! :) Két kisfiút hordtam ki, gyönyörű gyerekek. Január 5.én hajnalban születtek, igaz 34. hétre, de nagy súllyal, ezért hamar haza is kerültünk. Mindenki a csodájukra jár, az egyik szőke, a másik barna haju, tibornak, és ákosnak neveztük el őket. Nem tudom, hogy látogatod e még az oldalt, ha elolvasod, majd azért írj valamit, remélem nálatok minden rendben. puszillak. Andi