Valószínű alacsony a progeszteron szintem. Mit tennél?

Szerencsére úgy érzem, nagyjából túltettem magam rajta. (Erre nem számítottam)Lehet azért, mert már elkezdtem felkészülni rá, lehet, hogy mert már nem ez az első, és lehet, hogy mert megbeszéltem anyóssal, plusz agyban is eldöntöttem, hogy nem fogok 5 hónapot most siránkozni, mint legutóbb.

A gyógyszer: 4 darab, elég kis tabletta volt, olyan volt, mint egy kis algopirin-kábé fele akkora volt. Adtak hozzá zselét meg kesztyűt. Felhúztam a kesztyűt, bekentem egy kis zselével, egyesével felhelyeztem a gyoszit--hogy milyen érzés volt lelkileg, el tudod képzelni. Kis hezitálás után úgy döntöttem, gyorsan essünk túl rajta, mielőtt kihajítom a gyoszikat. Majd levettem a kesztyűt, lefeküdtem, kezembe vettem az uh fotót és elbúcsúztam. Fél óra fekvés volt ajálva, úgy döntöttem, biztos, ami biztos, 1 órát fekszek. A zselé az egyből elkezdett kiszivárogni, ezért döntöttem úgy, jobb, ha nem mozdulok. 1 óra múlva valami eszméletlen erős álmosság tört rám, elaludtam. Felébredtem, elmentem wc-re, és elkezdtem először enyhén vérezni, férjemnek csak annyit mondtam: elkezdődött. Aznap szinte minden kijött belőlem. Folyékony vér, hogy így mondjam, szinte nem távozott, csak maga a tömény terhesség. A megvastagodott nyálkahártya kezdett el először leválni...rengeteg. Hatalmas darabokban távozott, többször tusoltam. Aztán egyszercsak a wc-n ülve valami annál is hatalmasabb darab távozott, de sajnos nem tudtam megvizsgálni. Valószínű egybe kijött a két petezsák az embriókkal meg a méhlepény-kezdemény.. Ezután már csak nagyon kevés cucc távozott. Másnap szinte leállt minden, és következő naptól gyengén véreztem, de nem volt olyan, mint a ciklusvérzés. Először olyan lilás volt, aztán barna, szinte fekete...aztán most 1-2 napja azt hittem, hogy már vége, mert már nagyon kevés volt, estére már két napig szellőzni tudtam hagyni magam, amikor egyszercsak olyan volt, mintha ciklus első napja lenne, másnap pedig véreztem, de nem erősen, gyengén és hajszálvékony nyálkahártyaréteg vált le a méhről, mint néha normál mensikor. Nekem az a gyanum, hogy ez már egy új ciklus, de hétfőn majd rákérdezek, hátha uh alapján meg tudják mondani.

Meg majd rákérdezek merre van az endokrinológia és szépen elbagtatok oda, habár nem tudom, hogy lesz e időm rá. Majd néhány tünetet behazudok, mert anyósom is azt mondta, hogy lehet, hogy pajzsmirígy bajom van, fene se tudja. Csak nem tudom mennyi idő, mire elkezdenek kivizsgálni, mire megjön az eredmény, mire megkapom a gyógyszert és mire beáll a szervezetem...ha tényleg valami bajom van...őszintén szólva jobban járnék, ha pajzsmirígy problémám lenne és nem progi hiány, mert az előbbit még csak- csak kezelik, de utóbbit ki se vizsgálják.

Valószínű 2-4 hónapot szüneteltetnünk kell.

Munkaváltáson is gondolkodom, habár jelenleg nemigen megoldható. Pedig már úgy szeretnék innen is elhúzni, de nagy valószínűséggel még itt kell dekkolnom több, mint egy évet. Rohadtul unom, hogy a büdös vegyszert kell szagolnom, és más után takarítani a barna wc-t...és a lenézésről már ne is beszéljünk. Még én magamat is lenézem...szégyellem, amit csinálok. Ez a vetélés így dupla kudarc. Az egyetlen esélyem a munkaváltásra az lett volna, ha megmarad legalább az egyik és 'gyes-ből' egy másik munkát keresek. Így most egész napra biztosítanom kellene lányom felügyeletét-fizetős-és utána keresni melót. De annyi pénzünk meg nincs, hogy ezt meglépjük...

Majd csak lesz valahogy, egyszer majd csak jobb lesz.

Neked sok sikert, minden rendben lesz.

Majd megírom, mire jutottam.

Kicsit félek, mindjárt indulunk az ovodába, aztán a korházba uh-ra. 9.30-ra van időpontom, most 8.24 van. Tegnap normál vérzésem volt, meg olyan mensis érzésem. Ma 6 órakor kimentem pisilni, olyan érzésem volt, mintha tele lenne a betétem. Hat tele volt rendesen friss vérrel. Leültem pisilni, hát érzem, hogy kibuggyan valami nagyobb darab belőlem. Hát lesokkolt. Kesztyűt felhúztam, és szerencsére elértem. Tenyérnyi darab vastag nyálkahártya réteg vált le a méhemről...azt hittem már minden kijött. Remélem ez volt az utolsó darab. Egy részről jó jel, hogy kilöki magától a szervezet, másrészt ijesztő, hogy félbemaradt a vetélés, és hogy maradhatott félbe? Ha egyszer elkezd leválni, hogy az istenbe tudnak darabok ottmaradni? Most attól félek, hogy csak benntartanak műtétre. Az egész sztorit majd elmesélem a szonográfusnak. Valószínű ezért pozitív még mindig a tesztem. Ami még érdekes, hogy ugyanolyan állagú és színű volt, mint amit rögtön kilökött a szervezet. Azt gondolná az ember, hogy az már jó fekete, vagy valami, hiszen ott van elhalva már az is jó ideje...érdekes. Remélem nem tartanak benn.

Neked drukkolok, nem lesz semmi gond. Csak akkor szurasd meg magad tűvel, ha úgy érzed, nem túl bíztató a vér alapján végzett down kóros vizsgálat. Kockázatos az a tű is. De ha csak úgy nyugszol meg, akkor csináltasd meg, elég kicsi a kockázat.

Én ma még nem mertem enni, mert mi van, ha tényleg műteni kéne, akkor nem kéne előtte enni. Ha most eszek, lehet azt mondják, hogy holnap menjek vissza. Habár nagyobb valószínűséggel sürgösségi kaparás kell, ha kaparni akarnak, mivel már egy ideje bennem van. Szegény anyósomnak az volt.

Egyébként kiszámoltam, ma vagyok 11+6 napos, pont, mint az előző vetélésemnél. Óramű pontossággal működik a szervezetm. Mert tulajdonképpen ez már magától való vetélés. És Előző vetélésem is pont ezen a napon volt....

Próbálom azzal bíztatni magam, hogy ami kétszer nem történt meg, nem történhet meg 3x, meg hogy 3 a magyar igazság:D Ez utóbbi egyébként a mi mottonk is:D Emiatt a mondat miatt találkoztam párommal. (interneten találkoztunk, őt Robinak hívják én mondtam neki, hogy már 2-n túl vagyok, inkább ne, ő erre bevágta a 3 a magyar igazságot és abban a pillanatban igent mondtam:D---9 éve:D)Én neki az első Anita vagyok, és van még egy dolgunk, a Rob3ani1, és azt mondta párom, hogy lányunk elsőre összejött, lehet a fiú 3.-ra jön össze...hát úgy legyen:D De bánom is én, ha kislány lesz, a fenét nem érdekli, főleg 2 vetélés után:D

Remélem ma sikerrel járok, most megyek, cross your finger!

Sajnos nem tisztultam ki teljesen. Az egyik babócám nem tudott megválni tőlem. Miután elmeséltem a nurse-nek, hogy mi van, azt mondta, inkább internal scan-t csinál, bejött egy tanonc fiú is. Aztán elkezdtek orvosi nyelven hadoválni, mondom, nem igazán perfekt az angol tudásom, mi lenne, ha elmagyarázná, persze szinte 100% biztos voltam benne, hogy az operációról beszél, de valami teljesen más néven illette, evacuation of retained product of conception-valószínűleg ezt mondta, habár mintha azt mondta volna, hogy Theatre-színház...én meg viccesen megjegyeztem magamba, hogy mit akar ez a színházzal?:D Erre tagoltan ugyanazt elmondja, közbevágok: Operation?...igen, na, ezt nem lehetett volna mondani? Mondja, hogy vagy benn kéne maradnom, vagy épp haza is mehetek...hát mondom valakinek lányomra is kéne vigyázni. Kérdezi, hogy mit akarok, újabb gyoszit vagy operációt, mondom, majd megkérdem a dokit, mert az egy dolog, hogy én kitalálok valamit, nem biztos, hogy jó. Jött a doki, mondja, hogy inkább operációt javasol, beleegyeztem. Közben látom a képsorozatot, kérdezem, mennyi maradt benn (már csak hogy tudjam, hogy mire kéne számítsak, ha most hazamegyek és véletlen addig folytatódik, tudjam, hogy mi fog még távozni)Most nem tudom, hogy mind a kettő, vagy csak egy maradt benn, mert a képsorozat egybe volt, de az egyik képen mintha két luk lett volna. De állítólag valószínű csak a zsákocska az embrióval együtt maradt benn...hogy az istenbe? hisz az be van ágyazódva, ha kijön a közeg, amibe benne van, akkor annak is ki kellene jönnie...ezek szerint nem.

Aztán mondja a nővér, hogy operáció után otthon kéne maradni a hétre. De mondom előző vetélésnél is már másnap dolgoztam...na itt kiakadt:D Azt mondja nem, azon a héten utána már nem dolgozhatok. Majd ír papírt. De mondom, nem tudják, nem akarom elmondani, mondja, hogy nem írják rá. (Mondjuk nem tudom, mit fogok kitalálni. De csak annyit fogok mondani, hogy benn kell maradnom és kész, joguk végül is nincs, hogy megkérdezzék. Azt mondja a párom, hogy kötelesek táppénzre kiírni, ne hagyjam, hogy a szabimból vegyenek el. Holnap megyek még dolgozni, szerdán kell visszamennem operációra reggel 8-ra, aztán férjemnek otthon kell velem maradnia 24 órára, mert lányomra nem fogok tudni vigyázni. Párom ekkorra már odaért, mondta is, hogy kivesz egy napot. Így szerda, csütörtök, péntek, szombat nem dolgozhatok. Vasárnap hétfő amúgy is szabad. Holnap szólok a supervisoromnak, hogy nem megyek és hogy el ne vegyen a szabimból, majd hozok papírt. Kedvesek voltak. Egy ponton egyszer kiment a nővér, a kis tanonc bennmaradt, dumáltam vele addig, aranyos volt. 5. éves, még egy éve van, de még nem döntött, merre akar mozdulni, hát sok sikert kívántam neki. Még nem volt meg benne annyira az orvos---tudod mire gondolok, az a flegmaság, az a lenézés..még ember:D Még a dokimat-aki végül bejött-se fertőzte meg az orvoslét. Egy nagyon fiatal lány volt, szerintem még nálam is fiatalabb volt. Tök megértően nézett rám a papírok aláírása után, szinte már megfogta a kezem együttérzően. Aranyos volt nagyon. Újabb vért is vettek egyébként. Aztán kértem megint másolatot a papírokról, adtak tájékoztatót a kockázatokról, meg arról, hogy mi fog történni. Talán most már készen állok az operációra. De azért még szerda reggelig reménykedek, hátha el tud válni tőlem a kisbabám.

Mikor így elkezdte taglalni a doki, hogy ha megsérül a hüvelyem közbe, akkor beöltik, ha a méhem, akkor felvágnak bevarják...de ne aggódjak, nem sűrűn fordul elő---ja, elég ha egyszer...velem. Úgyhogy tisztára be vagyok tojva, alapjáraton kockázatos egy műtét.

Csak legyen minden rendben...

Biztos 4d-re gondoltak. Nem lesz semmi baj, ne aggódj.

Ha az előző írásom lesokkolt, akkor ez még jobban le fog. De ne aggódj, már jól vagyok.

Ott tartottam, hogy délelőtt megejtettük az uh-ot. Délutántól beindultak az események. Beszéltem anyóssal, mondtam neki mi van. Végén, mikor elköszöntünk, mondtam is neki, hogy megyek wc-re, mert úgy érzem, megint vérzek. Felálltam. Elöntött a vér. Gyorsan átlépdeltem a szőnyegen. 1-2-3, a parkettára érkeztem. Addigra már a nadrágomból folyt a vér. Egy kicsit hezitáltam, mi legyen. Fel kéne menni a lépcsőn, be a kádba, tusolni, majd felhívni Robit. Lányom rám néz. "semmi baj, anya jól van." Lányom a számítógép felé fordul: "mama, anyuka rosszul van" Azt hitte, még mama vonalban van-édes, nem esik pánikba, azonnal segítséget kér:D

Levetem a nadrágot, magam alá tartom, felszaladok a kádba, levetkőzök-tus beindít. A darabos vér miatt eldugul a lefolyó, a kád félig tele piros vízzel...kész horror film. Közben lenézek, úgy folyik a vér belőlem, mintha pisilnék. Pánikolok. Telefon. Hol van? "Fanni, hozd fel a telefont, ott van a táskámban!" Sajnos 3 kis táskám van, mind a 3-at egyesével felhozza, mire megtalálom a mobilom. Ez kábé legalább 10, de inkább 20 percbe telik, közben folyik belőlem a vér. Úgy döntök, leülök a kádba, hátha alább hagy a vérzés. Alábbhagy, abbamarad. Biztos felhívjam Robit, vagy lehet csak vak lárma? Felhívom. "Azonnal gyere, ömlik belőlem a vér" Rohan. 15 percbe legalább belekerül, mire hazaér, és mivel ő is totál pánikol, meg a gyerek is, ezért fél óra, mire összeszedjük magunkat. Közben én ülök a kádban, nem vérzek, de mintha szédülnék. Mikor már majdnem kész vannak, lassan állok fel, mert a hirtelen felállástól tudom, hogy síma mensi alatt is beindul a vérzés. Felöltözöm, beülünk a kocsiba, hívom a korházat. Megyünk. Mennyire vérzek, hány betétet cseréltem. Mondom, folyik belőlem a vér, nem tudtam kiszálni a kádból, most van rajtam betét? Magamban: nincs, szerinted? Van. Mikor raktam be? 5 perce. Elmondja, hova menjünk. Most nincs ott senki, de talán tudok konzultálni valakivel. Odaérünk, én előre megyek, párom keres parkolót, intézi a gyereket. Érzem, ahogy darabos valami pottyan a pelenkámba (az van rajtam, lányom születésére vettem, még van belőle)2 másodperc múlva már érzem, hogy végigcsurok a lábamon a bokámig. Pedig az a pelenka baromi nagy nedvszívó képességű. Bepánikolok, mert nincs nyitva az ajtó, amerre mutatja, hogy menni kéne. Párom beér, irányít. 2 perc alatt kábé odaérünk. Az a nővér volt, aki délelőtt foglalkozott velem. Azonnal intézkedik. Feküdjek az ágyra, csak a nadrágot tolom le, pelenka marad. A pelenka már jóformán teljesen piros. Tesz vesz, előkészül. Párom a gyerekkel kinn foglal helyet, mondja, hogy jobb lenne, ha nem látna vérben. Még jó, hogy nem maradt benn. Jó, húzzuk le a pelenkát. A nővér kérdi, hogy otthon megtaláltam e az embriót, mert itt nincs. Mondom neki, hogy nem. Fekszem, ő intézkedik, telefonál. Érzem, ahogy oldalt folyik ki a vér a pelenkából. Az alámterített betét szerű terítő féleség átázott, látom, hogy a vizsgálóágyról, mintha csöpögne a padlóra a vér. Lenézek. A padlón hatalmas tócsa. Látványosan nézek oda, hogy a telefonáló nővér lássa. Mióta vérzek. Mikor ettem, allergia...stb. Érzem, ahogy folyamatosan folyik ki belőlem a vér, mint a Niagara vízesés. A nővér a telefonba kiabál. Azonnal jöjjenek a műtösök, mert elvérzek. Pánik az arcán, kiszalad. Pánikolok. El fogok vérezni. Kinn ül a férjem és a gyerekem, most mit gondolnak. Bejön egy doki, kettő, három, négy, tele van a terem orvosokkal. Megint a kérdések. Mióta vérzem, ettem e, allergiám van e, most vért adnak, beleegyezek? Egyik doki egyik karomat döfi, másik a másikat, harmadik a kézfejemet, a levegőben tartom neki a kezem, bénázik, remeg a keze. 5 perc után félholtan mondom neki, hogy már nem bírom tartani, leteszem. Egyre rosszabbul vagyok. Kérdezték közben folyamatosan, hogy jól vagyok e, egészen eddig a pontig azt mondtam, hogy jól vagyok, csak a látvány sokkol, de most már rázom fejem, a külvilág homályosodik. Átraknak egy gurulós ágyra, közben mondom halkan, hogy férjemnek szóljon valaki, hogy jól vagyok. Jó, jó, de először engem raknak rendbe. Jó jó, csak szóljanak neki. Mit gondolhat most?

Az orvosok kapkodnak, pánikolnak. Beakadt valami, majdnem baj lett, de az egyik megszólal, "nyugalom mindenki! Háromra.." és már tesznek át a gurulós ágyra. Ekkor tettek át a gurulósra. Körülbelül ekkor kezdek el remegni. Egyre erősebben. Már szinte dobálózok az ágyon. Orvos nyugtat, minden rendben lesz, most megműtenek. Reméltem, hogy a párom és a lányom nem ott ülnek, mert ha a lányom így meglát..."nézem...nincs ott, szerencsére. Beérünk a műtőbe. Mindjárt műtenek, még újabb dokik. Még előzőleg oxigént raknak rám, az elején jól jön, de aztán alig. Azzal bénáznak pár percig, győzködik egymást, hogy ez a max. A műtőben új maszkot kapok. Mondja a műtős, hogy mindjárt elaltatnak. Ez most oxigén. Valami olyat magyaráz, hogy valamit csinálnak a torkommal, elszorítják vagy átszúrják. Nem értem. Mondják, ez ilyenkor szükséges. Az jutott eszembe, hogy egy tűt szúrnak át rajta, amit a filmekben láttam. Féltem a nyakam. Körülnézek. Lehet ez az utolsó, amit látok, ők az utolsó emberek, akikkel találkozok. Mit mondanak majd a páromnak, ő mit mond majd a lányomank...nem kapok levegőt. Szorít a maszk. Meg akarnak folytani?! jelezni akarok, de nem tudok. Nem kapok...elalszom....úgy érzem, pár másodperc múlva felébredek. Vége az operációnak. Mosolyognak, minden rendben. Mosolygok. "akkor jó" "most már rózsaszín vagy" "kicsit megijesztettél minket" "jól vagy?" "igen, most már igen" Tényleg jól érzem magam, "de nem tudom, hogy mit álmodtam és mi volt az igaz" Műtőben vagyok? Tényleg itt vagyok, nem csak álmodtam? Nem, itt vagyok. Tényleg a műtőben vagyok. Áttolnak az osztályra. Segíteni akarok átrakni magam az ágyra, ők meg rögtön mondják, hogy maradjak nyugton. Közben kérdezem, hol van a férjem, megnyugtatnak, lányom kapott szendvicset, ivott narancslét, jól van. Mindjárt bejöhetnek. Bejönnek, megbeszéljük, mi volt, megnyugszunk. Még remegek. Még kábé egy fél óráig, aztán lenyugszom. 3 zacskó vért kaptam. Minden nővér úgy jön be még reggel is, hogy hallották, mi történt az este, mindenkire ráhoztam a frászt. A nővérke, aki ott volt kezdetektől, bejön. Aranyos, csak azért jött át az osztályra, hogy lássa, hogy rendben vagyok. Még reggel is bejött. Megköszönöm neki, akkor még nem tudom, neki köszönhetem az életem. Párom elmondja, mikor hazafele jöttünk, hogy a dokik nem akartak először jönni, ő kiabált velük, hogy jöjjenek, futott, rohant, hogy intézze nekem a műtőt. A reggeli nővértől tudom meg, Andreának hívjak, imákba foglalom a nevét. Estig vártam, hogy végre kimondják, hogy hazajöhetek. Párom lelkére kötöm, hozzon köszönő kártyát, anélkül nem jöhet. Egy hatalmas zacskó gyümölccsel és kártyával jön, távozás előtt megírom, átadom nekik. Azt írtam bele, hogy köszönöm a nővérek munkáját, az orvosoknak, akik megmentették az életemet, a szobám tiszta volt, az étel finom volt. Nagyon kedves volt mindenki.

Olyan 2 órája értem haza. Jól vagyok, teljesen. Vérzés azonnal elállt, az összes eredményem tökéletes.

Távozás előtt már nevetgélve emlékezünk vissza a tegnap estére a nővérekkel.

Mikor reggel bejön az egyik orvos, a kézfejemből vért akar venni. Nem talál, 5 percig forgatja a tűt (nem túl kellemes) mondom neki, "tegnap már kifolyt belőlem az összes" mosolyog, de végül talál vért. Később egy másik doki a másik kézfejemből próbálkozik, miután abból a kézfejemből, amiből az előző vett vért, sehogy se talál vért. Abban se akar találni. Végül nagy nehezen összecsöpögteti a kellő mennyiséget. Kiveszi a bal karomból a tűt. Onnan meg ömlik a vér. Elszorítja, nem akar elállni. 5 perc szorítás után se, pedig már azt hiszem, hogy eltöri a karom, annyira szorítja. Végül nyomókötést kénytelen rárakni. Szegény már kezdett bepánikolni, hogy nem akar elállni a vérzés:D Én meg csak mosolyogtam rajta.

Sokkoló éjszakám volt, azt hittem, ott maradok. De tényleg. Azt hittem, volt már halál közeli élményem előzőleg...hát nem. Azt hittem láttam már olyat, hogy ömlik belőlem a vér-előző vetélés....hát nem. De most folyt belőlem a vér, mint a filmekben. Át is futott az agyamon, hogy erre a filmekben már rámondják az áment.

Jól vagyok, mikor a műtét után felébredtem és teljesen magamhoz tértem, nagyon boldog voltam, úgy éreztem, újászülettem....túléltem:D

Eszembe jutott, hogy 3 embernek még köszönhetem az életem. A 3 zacskó vér, 3 ember. Köszönöm nekik is az életem. Nem hiszem, hogy túl sok időbe telt volna onnantól kezdve elvérezni, ha nem kerülök azonnal jó kezekbe.

1 hét szabi:D Persze felhívták a figyelmemet, hogy még elkezdhetek vérezni. És a szokásos szöveg a nemi életről és az újra próbálkozásról.