Valószínű alacsony a progeszteron szintem. Mit tennél?

Éreztem, hogy hematoma miatt vérzel. Hiszen a baba fejlődik az eddigi uh eredmény alapján. És annyi ilyen sztorit olvastam itt, hogy biztos voltam benne, hogy neked is ez a bajod.

Pedig úgy szurkoltam, hogy felírják már a gyógyszert neked.

Ma eddig még egész jól vagyok. De egyébként mindjárt rosszul leszek, mihelyt kilépek az utcára, mert messziről kiszagolok mindent. Elsétálok a mcdonalds meg a kfc mellett...gondolhatod...aztán benzinkút.

Tegnap egyébként mákom volt. Enyhén szarul néztem ki, de szerencsére nem jöttek megint a terhes kérdéssel, mert az egyik férfi munkatársamnak is fájt a torka és hányt is-őt haza is küldték. Szóval még pár napig rámondhatom, hogy nekem is kábé az a bajom. Ha jövő héten valami bajom lesz, ki kell találnom valami újat:D De ha így folytatom, gyanús leszek...és őszintén szólva alig várom, hogy a 8 hetes uh-on azt mondják, hogy minden rendben, mert ha továbbra is szarul vagyok, el akarom mondani odabenn. A mozgó lépcsőt nagyon nehezemre esik takarítani, minden lépés olyan fárasztó. És arról nem is beszélve, hogy a lépcsőt meg kézi kis porszívóval kell takarítanom, amihez teljesen le kell hajolnom és 5 percig így vagyok, így megyek a lépcsőn föl, majd le. És már nyom a hasam...a derékfájást most nem is számolva. Meg aztán az egyenruha. A nadrág, amit viselnünk kell, nagyon erős anyagból van, egy cseppet sem enged. Előtte is épphogy belefértem. Olyan szűkre csinálják a derekukat. 1 számmal nagyobbat hordok, mint a normál gatyákból, de így is nagyon nehéz begombolni. Most meg már közel se tudom begombolni, az öv éppen éppen tartja rajtam a gatyát. Nagyon remélem, hogy kaphatok valami kényelmesebb cuccot dolgozni. Mert röviden a munkakönyvünk annyit ír, hogy biztosítják a ruhát a terheseknek...mivel a normál dolgozóknek is biztosítják, mert hogy abba kell dolgozni. Láttam már egy-két terhest nálunk, de azok nem azt a ruhát hordják, mert ők eladók, nekik szoknya-inget kell hordani. De legalább kapnék egy nagyobb nadrágot. Nagyon nyom ez a nadrág és már szerintem ezért is fáj a hasam. Ráadásul idő kell, mire egy ilyen gatya megérkezik, mert kevesen hordjuk, így nincs raktáron. Nem hinném, hogy a 12. hétig tudom ezt a gatyát viselni. Habár a párom biztos azt mondaná, hogy még ne mondjam el...de ő még nem volt terhes rosszul létekkel. Baromi nehéz így megfelelni mindennek. Tudom, hogy az után odafigyelnének rám és nem engednék, hogy emelgessek meg ilyenek. Ha nem lenne semmi bajom nem akarnám még elmondani. Majd meglátom. Itt nem olyanok, hogy kivágják az embert, ha terhes. Mondjuk nem tudom, hogy mondom el majd...ez mindig egy húzós téma. A főnökömmel kukaürítés közben szoktam találkozni, vagy mikor a folyósón porszívózok. Elképzeltem, amint két kuka kiürítése közben odavágom neki, hogy "ja, egyébként terhes vagyok":D Először a kollégáknak mondom el, de együtt csak szünetben van a banda, akkor meg eszünk, meg mindig dumálnak valamiről. De még nekik könnyebb lesz elmondani. Náluk meg valahogy úgy lehetne felvezetni: "figyi mán, kérdezhetek valamit? Ha terhes vagyok, hogy mondjam el a főnöknek?:D" Erre bizti visszakérdezik, hogy "mér, az vagy" én meg poénból visszavágnám, hogy "csak elméleti kérdés" Majd elmondanák, hogy hogyan, én meg a végén "ja egyébként az vagyok":D

Na, ma reggel úgy tűnik én is rosszul vagyok a teától.,..de mitől nem? Bedugott orral, bekötött szemmel és nyelvkivágva kéne lennünk 8 hónapig, hogy ne legyünk rosszul:D Pedig a meleg jót tesz a torkomnak.:( Kicsit javult, talán ma már eszek valamit reggelire majd.

A lányommal, mikor terhes voltam, mindig mondtam a páromnak, hogy látod, ezért jó dolog nőnek lenni:D Na most nem mondom...Tegnap előtt jópofa volt. Fölhívtam a munkahelyem előtt, hogy nem tudom mikor érek haza, mert marha sarul vagyok. Hazaérek, kérdezi, hogy mi bajom...á semmi, mondom, csak terhes vagyok...

Na jó, megyek, mert még elkések.

Tegnap és ma is észleltem sajnos valamit pisilés utáni törlésnél. Nagyon nagyon kevés volt tegnap is, meg ma is. Olyan, mint egy vékony cérna darab lett volna. Hosszúkás volt és vékony, tényleg, első ránézésre úgy nézett ki, mintha cérna foszlány lenne. Mondjuk fele olyan vékony volt, mint egy cérna kábé. Legutóbb 7+2-hetesen kezdődött kábé ugyanígy, nagyon kevés.:(

Most meg 7+4 hetesen...mire gondolhatnék?:( A hányinger elmúlt pár napja, a szagok sem zavarnak annyira...meghülyülök péntekig. Tegnap pirosasabb volt, ma inkább sötétebb, bordósabb, barnásabb.

Próbálok még reménykedni...

Voltam ultrahangon. Rossz híreket kaptam: Nincs szívhang.

Tudod, valami furcsa oknál fogva azt éreztem, hogy ikerterhesség, mert hogy olyan hamar mutatta ki a teszt. És valahogy az volt az érzésem, hogy nem fognak találni szívhangot. Tudod, előző terhességemnél is pontról pontra úgy történt, ahogy megéreztem. Tudtam, hogy azért nem találok szívhangot a doplerrel, mert nincs is. És ahogy most is kerestem, most is az volt az érzésem, hogy azért nem találok, mert nincs.

Beszéltem lánykámmal és párommal pár napja, hogy mi lenne, ha kettő lenne.

5 percig keresgélte, de elejétől fogva láttam én is, hogy nincs szívhang. Az utolsó percben megláttam: 2-en vannak:( és egyiknek sincs szívhangja és egyik kisebb, és a másik is kisebbnek, tűnt a koránál, mert csak egy foltot láttam, semmi karra-lábra utaló jelet. Azt mondta, sajnos az egyik 7, a másik 6 hetes.

Mondta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a korházzal. Hazafele beszéltem párommal, mondtam neki, és ő is úgy volt vele, mi van, ha tévedtek, de mondtam neki, hogy tényleg semmi mozgás nem volt rajta. De mondtam neki, hogy adnom kell nekik egy hét esélyt, hogy eldönthessék, elindulnak a fejlődésben, vagy kijönnek most. Ha nem mozdulnak semerre, akkor kaparás. De egyszerűen képtelen vagyok holnpa bemenni, hogy kérjem, hogy kaparjanak ki.

És semmi barnázás nincs.

És ott volt az a két kis maszat, két kis zsákocskában...Nem tűnt úgy, hogy összeesett a petezsák, de semmit nem lehett látni a maszatokon belül.

Hazafele esett az eső, férjem így szól a lányunknak: Nézd, szivárvány. Odanéztem a szivárványra és elkezdtem imádkozni (abszolút nem hiszek Istenben). Azt mondtam neki, hogy csak az egyiket adja vissza legalább, indítsa be a szívét, ha beindítja, esküszöm, hinni fogok benne és ezt bárkinek el is mondom. Ha tényleg ott van, tegyen csodát. Az egyik osztálytársamnak elmondtam, hogy megyek uh-ra (ez kedden volt), mondtam neki, nem nagyon bízok benne, elmeséltem neki mindent. Mondta, hogy imádkozik értem.

Szerinted hülye vagyok? Szerinted vannak csodák? Olvastam egy-két sztorit, hogy 8-9 hetesen indult be a szívhang. De nagyon ritka esetben.

Úgy döntöttünk férjemmel, jövő hét pénteken megyünk a korházba, de csekkolás nélkül nem nyúlhatnak hozzám.

Tudom, hogy csoda kellene..bárcsak visszakaphatnám legalább az egyiket. A családban még senkinek nem voltak ikrei én mégis azt éreztem, hogy ikreim vannak. Olyan jó lenne, ha bejönne a megérzésem. Tudom, hogy hülyén hangzik és őrültül, de néha vannak megérzéseim és általában be szoktak jönni.

A kislányomnak mondtam, hogy nem lesz kistesó, mert mondogatta, hogy jön majd. Ő meg mondta, hogy de lesz. Mondtam neki, hogy anyuka nem tudott nekik szivet adni. Ő kinyújtotta a kezét és azt mondta: Tessék, itt a szív. És mondta, hogy kistesó szeretlek.

Úgy sírtam, ő meg csak nyugtatgatott.

Bárcsak lennének csodák!