Ti vállalnátok 4. babát?

Én vállalnám, szeretnénk is :). Hasonlóan élünk, bevétel ugyanennyi, két gyerkőc van, most jön a harmadik, félretenni 70-90e-t tudunk, plusz az albérleti díj és ebben nincs semmi "sarlatánság", pusztán egy excel táblázat, egy bevásárló füzet, önuralom és előrelátás (no meg hit Istenben, hogy ami van, az pont elég a hónapra, és lám, mindig elég :) ).

Albérletben csak azért lakunk, mert még nem tudjuk, hol fogunk letepeledni.

Az autó miatt gondolkoznék el, mert ugye már hatan lesztek, így azt majd gondolom lecserélitek, nézzetek utána előre, tegyetek esetleg félre rá.

Ah, úgy vágyunk ki mi is falura, állatot tartani, egyelőre csak kertünk van, de ez is jobb, mint a semmi.

Visszatérve, hogy nálunk jön a harmadik: csak mellszívót kell vennem, mert az eltörött szerencsésen, illetve télire kölcsönkérem egy barátnőm terheskabátját, majdnem ugyanakkor szült idén, mint én fogok jövőre. Igazából semmi más nem kell a babának, minden megvan a "nagyokról". Nem tudom egyébként miért kéne új és napra friss divatos cucc a gyerekeknek?

A másik, amit mi észben tartunk, és így neveljük a gyerekeket is: nem egy újabb éhező száj, hanem újabb két dolgozó kéz érkezik. Nem kötelezzük őket munkára, de igenis, kint vannak velünk a kertben, örömmel, önként segítenek, és nem gondolom, hogy ez kárukra lenne, hiszen nem a játék elől jönnek el.

Én imádom az olyan válaszokat, hogy nem kell pénz a gyerekhez, meg sokan a pénztől teszik függővé a gyerekvállalást stb. Igen, úgy gondolom,hogy a felelős ember, a pénztől is teszi függővé. Mert szép dolog a szeretet és kell is, de szeretetből még nem lesz étel az asztalon, nem lesznek befizetve a csekkek.

Kedves Kérdező! Megmondom őszintén, én is nézem,hogy ennyi pénzből megéltek ennyien! Na mindegy, a lényeg, hogy igen! De szerintem is kevés egy 4. babához!

Úgy is le leszek pontozva, szóval leírom. Nekem speciel fontos az is, hogy mit tudok megadni a gyereknek és magunknak. Persze, valahogy megélnénk jóval kevesebb pénzből, vállalhatnánk 6 gyereket is, de nekem nem az a célom,hogy csak alapdolgokat tudjak megengedni, mind a gyereknek, mind magunknak.

Mert bizony elég sok gyereket látok, akik az osztálykiránduláson nem tudnak venni maguknak még egy 100 ft-os valamit sem, de anyuka megszól mindenkit, aki nem vállal min. 3-4 gyereket, hogy nem is tudja mi a boldogság. Igen? Az a boldogság,hogy a gyerek azt hallgatja,hogy a társai legalább a Balcsira eljutottak pár napra, ő meg a közeli tóhoz egyre. Hogy állandóan turiból van ruhája, mert egy új darabot még félévente sem tudnak neki venni?

Persze, fel lehet így is nőni, de nekem speciel nem ez a célom. Én úgy akarom felnevelni,hogy ha nem is a Bahamákra, de igenis egy évben egyszer el tudjam vinni nyaralni, hogy ha kell neki új edzőcipő, akkor meg tudjam venni és mondjuk mi se halljunk éhen!