7 hetes magzat milyen? Érzi már az abortuszt?

Szerintem az altató nem jut át a placentán. De ezt az orvostól kell megkérdezni.

De ha már eldöntötted, akkor ne gondolkodj ilyeneken, mert csak a saját dolgod nehezíted meg.

De ilyen érzésekkel nem értem miért végezteted el.

Ne haragudj de ha ennyire foglalkoztat a dolog,és ennyire sajnálod...ill lenne aki segít és támogat,és biztos a kicsi 3 éves is segítene (nekem pont 3 a kisfiam és van egy hugi)sok mindenben segít babusgatja,ide hoz ezt azt vígasztalja,hozza a cumit,pelust...)szóval szerintem könnyebb lenne minden téren mint az elsővel..ha már most bánod...lehet egy egész életen át bánni fogod és nem kisebb trauma lesz mint mikor pszichiáter vagy pszichológushoz jártál annó...ha jól emlékszem azt írtad most nem bírnál 2 vel akkor lehet késöbb szeretnél???Lehetne az most is..tudod mit mondanak kis gyerek kis gond nagy gyerek.....Nekik is jó lenne nem lenne nagy kor különbség....Azért gondold meg!!!

Sok sikert vagy így vagy úgy:-):-(

én elvetettem évekig sírtam és nem jön össze azóta se.

Te döntésed te tudod.

Pár sejtből áll csak... és neked fog fájni. Ez van.

Elmondom milyen ez. Bemész reggel, és miután a papírozáson túl vagy megvizsgálnak mint egy marhát, teljesen szenvtelenül, részvétlen. Futószalagon. Majd beöltözől, felnyomnak a méhnyakadba egy tágító lamellát, sőt, már el is feljtettem hogy előtte még kapsz kúpokat otthonra, a felszálló fertőzések elkerülése végett, ami olyan összetevőjü hogy tudod már akkor károsítod őt velük pedig még el se indultál a kórházba.

Szóval miután a lamellán túl vagy, hogy megfelelőképpen kinyíljál és hozzáférjenek a megtapdt magzathoz alszolrá egyet.. már ha aludni fogsz az éjjel. Reggel pedig sorban viszi ki mellőled a nőket futószalagon megcsinálni ezt a műtétet rajtuk. Te pedig csak ülsz és nézed... lehet hogy te leszel az utólsó -én az voltam- nem lesz jó és végtelnnek tűnik majd az idő.

Majd ha végeztek veled kitolnak és arra ébredsz hogy dől belőled a vér. Akkor már dereng hogy ennyi volt.. de csak később fogja fel az ember hogy mit tett.

Lehet téged nem fog annyira megviselni ez a

"rutin beavatkozás", mert már van egy gyereked. Túl leszel rajta és elfelejted mintha mi se történt volna.

Nekem az elsőt vették el. Nem tudtam túl tenni magam rajta csakúgy hogy jó... ez történt, de már van egy.

Annak pedig semmi értelme hogy neked is fájjon fizikailag. Minek bünteted magad..ha pedig nem tudsz elszámolni a lelkiismereteddel, akkor mért végezteted el...

Megértelek, hogy nem érzed magad kész egy másik baba vállalására. Én majdnem ugyanígy vagyok vele, mint te annyi kivétellel, hogy nem jártam pszichológushoz. Borzasztóan türelmetlen vagyok, könnyen kiborulok...stb. De a másodikkal sokkal könnyebb lesz, hisz már van egy nagyobb, aki segít és játszótársa a kicsinek. A kicsi az 1 szülinapja után már naphosszakat el fog játszani a naggyal és nem neked kell a játszópajtinak lenni, mint az elsőnél.

Hidd el én ez év tavaszáig azt mondtam, hogy nem lesz második, DE NÉZD A GYEREKEDET ÉS NE MAGAD. SZÜKSÉGE VAN TESTVÉRRE. ÉS EZT TAPASZTALATBÓL MONDOM. ÉDESANYÁM MOST FEBRUÁR VÉGÉN HALT MEG, EGYEDÜL TELJESEN ÖSSZETÖRTEM VOLNA. EGY TESTVÉR EGY ÉLETEN ÁT EGY TÁRS, AKI MINDEN JÓBAN, ROSSZBAN MELLETTE VAN. JÓL GONDOLD ÁT ÉS NÉZD A DOLGOT A GYEREK(EK) SZEMSZÖGÉBŐL.

Írj, hogy hogy döntöttél. Remélem nem bánod meg bárhogy is döntesz.