Nagyon szeretenék már kisbabát, de a párom hallani sem akar róla. Kérlek ne ítéljetek el, az miatt amire készülök. Hogyan tudnák teherbe esni?

Kilyukasztott gumi: abba van spermaölő, sztem az felejtős, csak csökkenti az esélyeket...

Így elolvasgatva a válaszokat milyen kis dögök vagyunk mi nők!:D Lehet ezen nem kéne nevetnem, de vicces, hogy mennyi ilyen tipp van a "véletlen" teherbeesésre! Injekciós tubus...eszembe se jutott volna, de jó ötlet szerintem! Én azt csinálnám. És 35 évesen én sem próbálkoznék már megbeszéléssel...tök fölösleges, ha önző is a pasi még a tetejébe. Hajrá! Én szurkolok!!!

Mindenképp írd meg, én nagyon szorítok érted!

szió

Durva leszek, sőt, bunkó: legelőször is nőj fel. A gyerek, akit szeretnél, nem a részed lesz és nem a tulajdonod. Nem egy plüssállat, amit kicsempészhetsz a boltból, nem egy tartalék arra az időre, amikor a pároddal majd rosszra fordulnak a dolgok. Gyereket ne magadnak, és ne is a párodnak szülj, gyereket azért szülj, hogy felnevelj egy embert önmagának, és aztán elengedd, hamarabb, mint várod.

Félre ne érts: megértem, ha egy harmonikus kapcsolatban az ember gyerekre vágyik. De a te helyzetedben a "párodat" inkább egy spermagyárnak látom, nem többnek, főleg nem apának.

Ha ennyire szeretethiányod van, keríts inkább egy kutyát - ő nem fog soha elhagyni.

Na ezek azok a válaszok amik olyanoktól jönnek akik biztos boldog párkapcsolatban élnek és bele sem tudnak gondolni milyen fájdalom lehet egy ilyen egy nőnek. Mi sem azt akarjuk, hogy átverjük a párunkat, én is egész életemben boldog szerető családról álmodtam, de nem ezt dobta a sors. Szeretem a párom. És most nőttem fel egy gyerekhez én is. Van sok külső tényező amit úgysem érthet meg olyan akiben nincs empátia vagy nem volt hasonló helyzetben.

A nem felnövés az az amikor orrba-szájba felelősség nélkül mindegy kivel csináljuk aztán sorra vetetjük el meg nyomorban "neveljük" a gyerekeinket azt sem tudván kitől vannak.

És igen egy nő két dologért tesz meg mindent az életben. Nem kutyát vagy szeretetet akarunk, hanem pontosan ahogy fogalmaztál nevelni egy kis életet, szeretetet adni életünket áldozni egy piciért ha kell. Nem azért hogy öreg korunkban legyen aki ellát. Ha így érzi egy nő akkor szerintem kész rá és nagyon jó anya lesz, de akkor sem mindegy hogy kitől.

Szorítok.

Igen, én is boldog párkapcsolatban élek, - már korábban írtam - át tudom érezni a kérdező helyzetét és mégsem tartom etikusnak, jónak. Pont azért mert van a környezetemben ilyen "család".

A leányzó teherbe ejtette magát ("igen drágám, szedem a gyógyszert" még arra is figyelt, hogy tényleg megvegye és naponta egyet kidobjon belőle a WC-be), majd amikor betöltötte a 12. hetet közölte a párjával, hogy hónapok óta átveri, terhes és ő meg akarja tartani vagy a fickóval vagy nélküle. Nem várja el, hogy elismerje az apaságát, hogy felelősséget vállaljon a gyerekért, csak tudatni akarta vele, hogy mi a szituáció.

A fiú mivel az ő gyereke is, nem csak a lányé, vele maradt, együtt élnek a mai napig, gyönyörű a kislányuk és mégis nála csalódottabb, boldogtalanabb embert nem ismerek, mert becsapták, kihasználták, eszközként használták.

Megértem, hogy nagyon szeretne gyereket, de akkor inkább menjen be egy spermabankba és termékenyítesse meg magát, minthogy tönkretegyen egy embert, egy kapcsolatot.

Akkor most jövök én. Hasonló helyzetben voltam mint a kérdező, de nekünk a férjemmel már volt gyermekünk. Csak Ő nem akart még egyet, minden eszközzel tiltakozott ellene és még a tesó témától is kiborult. Végső kétségbeesésemben én is "loptam" a férjemtől spermát.

Most a világ legboldogabb apukája, mindkét gyermeke a világot jelenti számára és azt mondja, a két gyerek és én, a legjobb dolog ami valaha is történhetett vele.

Beismerte, hogy túl nagy felelősségnek érezte, hogy döntsön még egy gyermek megszületéséről, ezért nem akarta. És ha "becsúszna" még egy baba, akkor Őt is örömmel gondozná, nevelné, de tervezve nem meri bevállalni.

Ilyen apa is van. Aki fél a felelősség saját kezű bevállalásától. Aki annyira félti a meg sem született gyereket, annak esetlegesen nehéz életkörülményeit vagy hogy nem tud majd Neki annyi mindent megadni mint szeretne a mai világban, hogy inkább saját döntésből fel sem vállalja.

Nem tudom jobban elmagyarázni. De tudom érti mindenki, aki hasonló helyzetben van mint a kérdező vagy mint én voltam. Aki nem érti, az pedig örüljön neki.

Én nagyon szorítok!!!