Jól döntöttem? Szemétség hogy az apuka akarta ellenére megtartanám a babát? Vagy így nincs köze hozzá?

"Innentől azt gondolom hogy nem a negatív dolgokat kell neki sorolni, hanem próbálni tanácsot adni hogy mit tud kihozni ebből az eleve is nehéz és kényes helyzetből."

De ember, egy gyerek életéről van szó, azt nem lehet úgy intézni, hogy megtartom, aztán majd lesz valahogy, mert annak tuti sz*r lesz a vége(tudom, mert az én szüleim is így vállaltak gyereket).

Az élet, tetszik vagy sem, pénzbe kerül, ezért mindent mérlegelni kell, azon nem negativitás, hogy elmondjuk, a bölcsibe iratás nem úgy működik, ahogy te azt elképzeled. Ha tanácsot akarsz adni, vagy azt tartod jó iránynak, akkor valós tanácsokról legyen már szó, ne hazudjunk neki olyat, hogy nyugi, 1 évesen majd viheted a gyereket bölcsibe, ha ez nem igaz, aztán majd ott áll és néz, hogy mi a francot csináljon még két évig pénz nélkül.

A gyerekvállalást nem lehet visszacsinálni, ezért nem árt tisztában lenni a valósággal. Amit te csinálsz, az most az, hogy leírsz neki egy idillikus alternatívát, ami nem is létezik. Az nem megoldáskeresés, hogy hazudunk neki.

Ha tényleg az a kérdés, mit tud belőle kihozni, akkor a kérdeznek tisztában kell lennie azzal, hogy lehet, hogy most évekig nem fog tudni dologzni, mert se a gyereket nem tudja majd hova rakni, se nem kapkodnak az egyedülálló gyerekes anyukákért, ezt felesleges letagadni, ahogy te teszed.

Lehet nálatok ez így működik. Ex sógornőmék szintén 5ezres településen 15férőhelyre voltak 7-en, munkáltatóit úgy volt hogy októberig kérnek. Nálunk megyeszékhelyen mindenki az őrült túljelentkezéssel jött, bementem személyesen kb 10hónappal hamarabb, megvolt a beiratkozás, az első nap előtt kellett volna egy szándéknyilatkozatot bemutatni a munkaadótól és annyi. Egyedülálló anyaként mindig előnyben fog részesülni a felvételnél. A védőnő és az orvos munka nélkül tud ajánlást adni, ami alapján a gyermek fejlődésének jót tenne ha közösségbe menne. Hangsúlyozta hogy van anyukája aki tud segíteni, de rengetegen babysitterrel oldják meg ha a gyerek beteg. Én pl pont emiatt tanultam más irányba és kezdtem vállakozásba, ez is egy opció..

Senki nem hazudik neki, és fest le idilli képet. Az hogy te az életed ilyen őrült negativitásba és kifogáskeresésbe éled a te egyéni döntésed. Azzal kezdtem, hogy nem vagyunk egyformák, egyikünk talpraesetebb, másikunk kevésbe. Én nem bántalak amiatt mert ilyen korlátolt gondolkodásod van, de te akkor ne feltételezd hogy amire a szüleid nem voltak vagy te nem lennél képes, arra más se. Nem egy, nem két egyedülálló embert ismerek, és a gyerekeik köszönik szépen élnek és virulnak. De nyugodtan súlykold tovább hogy minden lehetetlen, semmire nincs megoldás, nyilván az segítség. Szép napot neked!

"Azzal kezdtem, hogy nem vagyunk egyformák, egyikünk talpraesetebb, másikunk kevésbe"

Ja, oké, nem tudtam, hogy már a bölcsődei férőhelyek száma is az anyukák talpraesettségétől függ :D Lehet, hogy a kérdező itt lakik, ahol én, akkor nagyot nézne, ha rád hallgatna :D

A személyeskedést pedig nem is értem, nem rólam van szó, nekem nem is bölcsődés a gyerekem és egyedülálló anyuka sem vagyok, tehát felesleges arról magyaráznod, én milyen kifogásokat gyártok, nekem nem kell, mert nincs rá szükségem. De ettől még több anyuka ismerősöm nem tudott visszamenni, mert egy bölcsibe sem jutott be a gyerek (ugyanis mindenkit a helyibe vesznek fel első körben, hiába jelentkeztek a városba is, ott is túljelentkezés volt), ebben még mindig nem tudom, mi a kifogás :D Bementek, beiratták volna, városiba is, talán kést kellett volna fogni az igazgató nyakához megoldásképp?

Te meg sulykold nyugodtan, hogy mindenre van megoldás, végül is, nyilván nem neked kell eltartani azt a gyereket, nem te fogsz segíteni a kérdezőnek, ha nem úgy alakul, ahogy tervezte, neked csak itt kell a megmondóembert játszanod mások élete felett.

7 hetes babával vagyok itthon. Imádom, a szemem fénye, nem is egy nehéz eset, szeret aludni. De ha nem lenne a férjem, már világgá mentem volna. 0-24 figyelni kell rá. Folyamatosan. Egy nyugodt perced nincs, ha alszik is bármikor elkezdhet nyöszörögni. Egyik percben vigyorog, a következőben ordít, te meg ott állsz, és lövésed nincs hogy most mi baja. Szerintem ezt egyedül csinálni halál lehet. Soha nem vállalnám be.

Szóval szerintem nem jól döntesz ha megszülöd, de csak magad miatt. A pasi nem húzott gumit, tudta hogy akkor eddig tartott a szava gyerek témában. Magad miatt gondold meg. Nem csak annyi, hogy nincs utazgatás meg buli. Konkrétan életed nincs baba mellett ha egyedül bevállalod. Enni, pisilni nehezen lesz időd.

Nyilván nem, most már a gyerekem a mindenem. De soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Te is itt írod okoskodva, hogy át kellett volna gondolni, mintha ezt reálisan át lehetne. Nyilván átgondolja az ember, érzelmileg, anyagilag. De azt amit nem ismersz, nem tudod rendesen átgondolni sem. Azt nem lehet elképzelni, mikor 4 órája próbálod altatni az üvöltő babát, zsong a fejed, cseng a füled, le akarod rakni csak 5 percre hogy kevésbé legyen zaj, rázárod az ajtót, de 2 perc múlva már zokogsz a túloldalán hogy milyen szar anya vagy, és nyitod ki az ajtót és megint felveszed, mert tudod is hogy nem szabad sírni hagyni, és az ösztöneid sem enegdik hogy sírni hagyd, úgyhogy öleled, de közben legszívesebben valahol nagyon máshol lennél.

Most már könnyebb mint az első pár hét, kezd beállni a napirendje. Később meg nem én leszek az egyetlen tápláléka, nem velem lesz 0-24, az már könnyebbség lesz. Most egy órára nem tudok elmenni itthonról. Ezt nem tudtam elképzelni korábban, hogy ilyen szinten be leszek zárva itthonra.

Ha a férjem úgy is döntene, hogy belőlem nem kér, attól még a gyerekből kérne. Váltott felügyelet lenne. Megbeszéltük még régebben. Olyan embernek kell szülni, aki akarja is a gyerket, és akkor fel sem merül válásnál hogy csak az anya szopjon vele egyedül. Annyira durva, hogy neked is ez az evidens, hogy ha engem elhagyna, akkor a gyereket is. Szerencsére a férjem szereti a gyerekét, úgyhogy ez nem opció.