Leenedő apuka döntési lehetőségeinek elvétele teherbeesés előtt. Járt valaki hasonló cipőben?
Mindig hittem ilyen velem nem történhet meg. Több mint 1 éves (nem rossz, de részemről nem tökéletes) párkapcsolatban, a párom teljes mértékben elvette azt az önrendelkezési jogom a sorsom fölött hogy az apaság kérdésében döntsek. Hurkot használtunk, melynek nyilván az esetleges kockázatával persze tisztában voltam, ezt el is fogadtam. Ő azonban ezt tudtom nélkül eltávolítatta, és meghagyott abban a hitben hogy még védekezünk. Szinte azonnal teherbe is esett. Én erre egy orvosi papír alapján jöttem rá, amely feketén fehéren ezt leírta. Ezt a tényt aztán el is ismerte. Kora miatt abortuszt nem vállalja. Nagyon pánikban vagyok... ilyen törés után, hogyan lehet egy kapcsolatban gyereket vállalni? Ha már így alakult és megszületik, sem akarok vasárnapi apuka lenni... Egyszerűen kilátástalannak érzem a helyzetem...
Igazából nem is javaslatokat várok, mert tudom dönteni nekünk kell. De élettörténeteket, olyan férfiakkal és nőkkel magánban szívesen leveleznék akik hasonló cipőben járnak.
(Köszönöm, az olyan megjegyzések, mint hogy hajítsam ki az utcára, nyilván nem segít, és ilyeneket nem is kérek.)
Előző,ilyen bűncselekmény nincs. Nemi erőszak nem történt,az hogy nem védekezett az gerinctelenség,de a bíróságon ezzel körberöhögnék a kérdezőt. Kicsit elszabadult a fantáziád 🤪😁
Kérdező: a nő egyáltalán akar teged? Mert leírásod alapján csak a gyerek erdekli.
Az ilyennek mindig az a vége, hogy mindhárman szenvednek. A szülőket a kényszer tartja össze, képbe kerülnek a szeretők, a gyerek hozta változásokat sokkal nehezebben viselik, hisz egyikük nem is akarta. Minden vitánál megy a vádaskodás, egymás hibáztatása, és egyre durvább lesz. Évekig áltatják magukat, hogy a gyereknek jó ebben a légkörben nevelkedni.
A legjobb az lenne, ha beadód a válást, és a gyerekkel igyekszel (majd) kialakítani egy jó kapcsolatot. Ennek nem feltétele, hogy együtt éljetek. Lásd, a nagyszülőket. Úgy is kölcsönös a rajongás az unokával, ha hetente, vagy havonta találkoznak.
Gyorsan lenne két kommentem:
Gondolom a válaszadó inkább úgy gondolta... A védekezés megszűnéséről való tájékoztatás hiánya a gerinctelenség. Mert nyilván hogy megszünteti a védekezést, ez még nem is baj. De azzal hogy erről nem szól, így korlátozza azt, hogy én mérlegelhessek, és dönthessek a kockázatokról.
Másik válaszolónak:
Igen.. Ez jogilag nem bűncselekmény, sőt jogilag semmi jelentősége hogy a Nő hogyan esett teherbe, hacsak nem nemi erőszak történt. Itt pedig nem történt. Se részéről, se részemről. De ismétlem, ebben a kérdésben nem a jogászkodásra akartam terelni a szót. Nem akarok a kérdésben jogászkodni. A gyerekemről van szó (még ha nem is akartam), és inkább párkapcsolati "probléma" lehetséges megoldása iránt kérdeztem.
#4 kérdésre:
A párom 30, én 15-el több.
Így jártál! Mellesleg én is!(majdnem) Eszembe nem jutott az abortusz, kellő jóindulattal és humorral áthidalhatod. "Na, ezzel sem lesz több gond! Nem kell rástresszelni"!
Elvettem feleségül "és boldogan élünk...". Ennek 25 éve.
Örülni kell a gyermekáldásnak.
Hidd el, ha most pozitívabban állsz hozzá, sokkal hálásabb lesz az élet!
Az önrendelkezési jogod még megvan.
Eldöntheted, hogy a gyereket vele akarod felnevelni, vagy gyerektartásit fizetsz és idönként élsz a láthatási jogoddal.
A módszere nyilván nem volt tisztességes, de ennek valami oka van.
A helyedben leülnék vele nyugodtan megbeszélni, hogy mi legyen ezután.
Amik tények: a barátnöd terhes, a gyerek ott van, elvetetni nem fogja.
Azt kellene megtudni, miért volt ennyire kétségbeesve, hogy feltétlen már most akart gyereket, illetve miért nem beszélt veled erröl a teherbeesés elött.
hA úgy érzed, részt akarsz venni a gyerek életében, akkor tisztázni kell a vitás kérdéseket, és utána kompromisszumot kötni.
Amennyiben a közös élet mellett döntötök, javaslom a párterápiát, ami segítségével tisztázni tudjátok a helyzetet meg a továbbiakról az elképzeléseiteket. Ezzel a módszerrel van esély arra, hogy fel tudjatok állítani egy olyan helyzetet, hogy mégis meg tudj bízni benne, föleg, ha tényleg valami komolyabb ok miatt döntött így.
Igen sok kapcsolat van, ahol véletlen lett a gyerek, vagy csak az egyik fél akarta és mégis müködik, meg rengeteg olyan is, ahol sokáig probálták megismerni egymást, közösen döntötek a gyerek mellett és utána rövidesen semmi sem maradt a kapcsolatból.
jaj hát nagyon sajnálom, ami történt....gondonolom nem véletlen nem szerettél volna gyereket ebbe a kapcsolatba, mert nyilvánvalóan a leírtak alapján részedről sem működőtt..
nem rossz , de nem tökéletes ahogy fogalmaztál..ez végülis sok kapcsolatra elmondható..
ha mindketten dolgoznátok rajta , akár még jó is lehetne talán..
hát mivel a bizalom oda, én azt javaslom ülj le vele és faggasd ki, hogy miért tette ezt?
Félt, hogy kicsúszik az időből?
Ha őszintén elmondja , hogy milyen indoka volt erre, akkor talán meg tudsz neki bocsátani.
Illetve nem tudom szóba került e köztetek ez a téma (gondolom igen) viszont ha szóba került, akkor úgy sejtem tisztában voltál vele, hogy szeretne a hölgy még gyermeket.
Sajnos vannak olyan nők, akik évekig várnak a férfire, hogy megérjen az apaságra, hogy bevállalja végre, de közben látják, hogy csak kifutnak az időből és sajnos gyengék a meglévő kapcsolatból kiszállni és kereseni egy másikat, mert az megint idővesztés, és bizony ilyenkor őrültségekre is képesek...
nagyon nem szép dolog, én valószínűleg nem tennék ilyet, de nem mondom azt hogy ha 38 lennék , lenne egy párom aki még nemet mond a babára, akkor lehet kétségbeesésemben megtenném én is.
Sajnos nagyon nehéz egy nőnek az, amikor tudja , érzi, hogy kicsúszik az idő a kezei közül és ő készen állna, de a férfi soha és csak telnek az évek és tudja, hogy szinte már elvesztette az esélyt, hogy valaha anya legyen.
Van egy középkorú ismerősöm, a mai napig gyűlöli a férfiakat, soha nem lett gyereke, egyszer megkérdeztük, hogy miért nem, és hát nem nagyon akart belemenni a részletekbe, de azt mondta a férfi miatt, akire éveket vesztegetett....szívből gyűlöli a férfiakat..nagyon sajnálom őt, mert nagyon jó ember, jó anya lett volna belőle és most egyedül él, gyereke már nem lesz és hát azt gondolom talán vannak olyan nők, akik így soha nem fogják teljesnek érezni az életüket...
szóval ezeket csak azért írtam le, hogy megértsd mi játszódik le egy nőben amikor megijed az idő múlása miatt.
Mi a párommal közös döntés alapján épp babaprojektben vagyunk, ő is várt volna még, nem sokat még fél évet, de akkor már 34 éves lettem volna és egyik este megmondtam neki, hogy nézd most vagyok 33,5 éves és úgy érzem felesleges még fél évet várni, hizsen nem biztos hogy hipp-hopp összejön a gyermek és ha mi is az átlag között leszünk, akkor már egészen biztosan nem fogok 35 alatt szülni és hát ugyebár igazam is lett...
most 34 elmúltam , lassan egy éve próbálkozunk és még mindig nem jött össze...
de , én őszinte voltam és megmondtam neki, hogy én nem várok....
aztán én voltam jobban beijedve mint ő, de ez már más kérdés...
amit tehetsz, hogy ezeket a dolgokat megpróbálod vele megbeszélni, próbáld megérteni, hogy miért tette, aztán próbáljátok meg a kapcsolatot megtartani..ha nem megy , akkor szépen válljatok el és hagyjátok , hogy majd idővel egy másik kapcsolatban megtalálhasátok a boldogságot.
Sajnos a gyermek valóban az anyával fog maradni, de ez csak rajtatok múlik mennyit fogsz találkozni a gyerkőccel.
Még mindig jobb, mintha teljesen elutasítanád...
de tényleg nagyon sajnálom , ami veled történt, mert ennek tényleg nem így kellene lennie...:(
sajnálom , hogy a gyermek nem tapasztalhatja majd meg , milyen egy normál családi minta..
bár rengeteg csonka család van már napjainkban szóval, a rossz házasságnál még ez is jobb.
Szóval hajrá..
Akkor csak a jelenlegi helyzetre reagálnék.
Miért gondolhatta azt, hogy csellel kell teherbe esnie?
Miért nem mert eléd állni?
A téma felmerült már akár említés akár komolyabb szinten?
Ezekkel a kérdésekkel, de leginkább hátterével kellene foglalkozni a kapcsolatotok és nem utolsó sorban a gyereknevelés sikeressége érdekében
Muszáj nyitottabbaknak lennetek.
Őszintébbeknek.
Később sokkal több és nehezebb megoldandó feladattal álltok majd szemben
Kitartást és sok sikert kívánok ahhoz hogy jó kapcsolatotok legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!