Leenedő apuka döntési lehetőségeinek elvétele teherbeesés előtt. Járt valaki hasonló cipőben?
Mindig hittem ilyen velem nem történhet meg. Több mint 1 éves (nem rossz, de részemről nem tökéletes) párkapcsolatban, a párom teljes mértékben elvette azt az önrendelkezési jogom a sorsom fölött hogy az apaság kérdésében döntsek. Hurkot használtunk, melynek nyilván az esetleges kockázatával persze tisztában voltam, ezt el is fogadtam. Ő azonban ezt tudtom nélkül eltávolítatta, és meghagyott abban a hitben hogy még védekezünk. Szinte azonnal teherbe is esett. Én erre egy orvosi papír alapján jöttem rá, amely feketén fehéren ezt leírta. Ezt a tényt aztán el is ismerte. Kora miatt abortuszt nem vállalja. Nagyon pánikban vagyok... ilyen törés után, hogyan lehet egy kapcsolatban gyereket vállalni? Ha már így alakult és megszületik, sem akarok vasárnapi apuka lenni... Egyszerűen kilátástalannak érzem a helyzetem...
Igazából nem is javaslatokat várok, mert tudom dönteni nekünk kell. De élettörténeteket, olyan férfiakkal és nőkkel magánban szívesen leveleznék akik hasonló cipőben járnak.
(Köszönöm, az olyan megjegyzések, mint hogy hajítsam ki az utcára, nyilván nem segít, és ilyeneket nem is kérek.)
#20: Remélem... Én inkább azt mondanám, küzdök az ellenérzéseimmel. Igazából a kérdés is emiatt született, hogy alátámasszam azt a gondolatom, hogy sokan már megküzdöttek ilyennel... És a megoldás nem lehetelen.
Csak hogy tisztább legyen a jelenlegi helyzet... Odabújok hozzá, az ölében alszom, kézenfogva sétálunk. De közben jár a fejem hogy tehetett ilyet. Néha meg megnyugtat a közelsége, hogy nincs is semmi nagy baj, de aztán rájövök de van.. Nyilván sokminden pozitív dolog amit teszek, most néha csak kényszerből megy. De ez most másképp nem fog működni. Ha nem pakolok a saját belső tüzemre "erőből", akkor az biztosan kialszik. És napjában közben az érzelmeim szászor körbemennek a hullámvasúton. Rémes egy állapot...
Jaj kiegészítés ahhoz mit szeretnék/szerettem volan és mit nem:
Gyreket valamikor szerettem volna amúgy is.
Azt hogy más döntse el kitől és mikor, ezt sosem szerettem volna.
Azt hogy ezévben legyen gyerekem nem szerettem volna.
Most hogy hogy erre az útra dobott a sors (vagyis inkább a párom), most már azt szeretném, hogy ebből lehessen a legjobbat kihozni. Ami jelen helyzetben csak egy boldog család lehet.
válasza: válasza:Most ez egy olyan dolog, hogy lehet, hogy te akartál a jövöben gyereket, de kitudja mikor, meg kitöl. Nézzük az ö szemszögéböl. Itt van 30 évesen, stabilnak gondolt párkapcsolatával, fogy ki az idöböl, mert a pasija még nem akar gyereket, és még csak nem is tudja, hogy pazarolja az idejét.
Nagyon ellenzem amit tett, ne értsd félre, de neked se kellett volna hitegetned kb. Ha nem voltál benne biztos, akkor miért nem hagytad ott, és adtad meg neki az esélyt, hogy találjon valakit aki akar vele gyereket, mielött túl késö neki?
Szerintem te se játszottál tisztán, így nem sajnállak annyira, ne haragudj.
Te elkövetted azt a kicsit gerinctelen dolgot, hogy nem voltál a kapcsolatotokkal öszinte, ö meg elkövette azt a gerinctelen dolgot, hogy hazudott és a hátad mögött intézkedett.
Ui. Bocsi, nincs hosszú ö a telefonomon valamiért.
válasza:igen egy kicsit én is egyetértek az utolsóval, bár én nem így tettem, hanem kerek perec megmondtam a páromnak, hogy mi a helyzet és márpedig én nem várok már...:D
nézd az a helyzet, hogy nő létemre most vagyok 34 , de amikor nekiálltunk 1 éve a próbálkozásnak, akkor úgy éreztem, hogy ha 24 lennék akkor még 5-6 évet várnék a babával, mert félek...de hogy is ne félne az ember egy ilyen döntéstől? aki nem fél az szerintem ilyen helyzetben nem dicsősés..
az a baj ám, hogy így van most képzeld el a nők helyzetét, a legtöbb férfi csak évekig mondogatja, hogy majd majd ha eljön az ideje..aztán csak várnak várnak és hidd el nekem nagyon soká jött volna el az az idő mire te azt mondod , hogy rendben van jöhet..
én úgy álltam neki nő létemre a babaprojektnek, hogy szinte kizárólag a korom miatt kértem , hogy álljunk neki.
Iszonyat meg voltam ijedve, az első próbálkozás nem is jött össze, annyira beijedtem , aztán rájöttem és meggyőztem magam, hogy bizony valószínű soha nem fogom azt érezni hogy na most..na most nem félek semmitől és jöhet..
a mai napig félek, és tele vagyok bizonytalansággal de mégis rajta vagyunk az ügyön...
csak azért írtam ezt le , hogy megértsd hogy a nő valószínű sejthette, hogy te még évekig halogatnád...
a majd egyszerrel nem tudunk mit kezdeni, mert megy az idő és ilyenkor jobb ha tisztázzátok, hogy ok, akkor én eddig vagyok hajlandó várni aztán kész.
Sajnos ti ezt valamiért így ebben a formában nem tettétek meg.
A nő őszinte lehetett volna és megmondhatta volna, hogy max eddig vagy addig vár.
Lehet érezte, hogy nem szereted igazán és félt, hogy elhagyod....
nagyon buta dolog ha ez így van , mert az ilyen férfiakat jobb elengedni..
Én megértelek, hogy nem akartál most gyermeket, megazt írod nem rossz, de nem tökéletes kapcsolatba nem akartál volna talán soha ettől a nőtöl, viszont ha belegondolsz mi a biztosíték, hogy egy másik nővel tökéletes kapcsolatod lett volna?
Azt látom sokszor , hogy az emberek csak várnak várnak mindig valamire, ami lehet soha nem jön el, mert rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a kapcsolat...
én azt mondom dolgozzatok ezen a kapcsolaton, üljetek le sokszor őszintén beszélgetni és ha így sem szeretitek meg egymást, akkor még mindig van lehetőség mindkettőtőknek más kapcsolatot keresni.
A gyerkőcnek meg még mindig jobb lezs így , mintha együtt szenvednétek.
válasza:Akit érdekel a történet nagyon-nagyon szomorú vége:
Mivel a terhesség óráját nem lehet megállítnai 1-2 hetem volt gondolkodni mi legyen. Nyilván Ő szerette volna megtartani. Sajnos nálam a rövid döntési idő, a hatalmas csalódás, és s pánikhangulat kis eséllyel vezet jó döntéshez.
Addig erőltettem, míg végül engedett a kérésemnek. Mert annyira szeretett, hogy arra gondolt ha megteszi, akkor talán rendbe jön minden. Bécsbe egy magánklinikára mentünk ki.
Én még az utolsó percben is, amikor még dönteni lehetett volna, tehetlennek éreztem magam, és úgy bőgtem a klinika udvarán, hogy azt hittem így zokogni férfi képtelen. Szóval abortusz lett belőle.
Utána még együtt voltunk, de nekem nem sikerült visszazökkeni a kapcsolatba. Nem bírtam a csalódást (átverést) elfeledni. Pedig próbáltam. Csináltunk programokat, összebújva aludtunk, mindent próbáltunk megtenni. Kérte, hogy ha jól alakul a kapcsolat házasodjunk össze és vállaljunk gyereket.
Végül 2020. novemberben én erőltettem hogy költözzön el, és szakítsunk.
Azóta sem bírtam kiheverni. Se egy abortuszt, se azt hogy szakítottunk.
Igen, valaki írta... Ha felhozta volna hogy gyereket szeretne, és erre adott volna fél-egy év "gondolkodási" időt, 80% hogy belementem volna. Mert az "átverést" megelőzően eszem ágában sem volt a kapcsolatot befejezni. Én már úgy tekintettem rá mint az Életem Párjára. Így nem lett volna se csalódás, a kapcsolat is megmarad, és gyerek is lett volna. Mert szerettük egymást, a kapcsolatot is féltettük. De sajnos nem ezzel a módszerrel élt.
És ha a 20%-os esélyű "nem" jön be, akkor is sokkal jobban álltunk volna mint most. Szakítunk, de egy abortusz kihagyásával.
Nyilván értem az okait. Ha egy nő gyereket szeretene... akkor azért mindent elkövet. De van ami szerintem nem szabadna hogy morálisan beleférjen. Igen, nagyon akart gyereket világ életbéen (az egyik fő vágya ez volt), és a kapcsolatot is ezzel akarta élethosszig bebiztosítani.
Haragszom rá is, magamra is. De sajnálom Őt is, magamat is és a meg nem született gyereket is.
(A szakítás óta kb napi szinten vagyok közepes depiben... de az már egy másik fejezetet érdemelne. Most még küzdhetek magammal is.)
És hozzá teszem a mai napig nem tudom eldönteni hogy helyesen cselekdtem-e. És egyre jobban úgy érzem, hogy nem... Volt-e jogom (jogunk) egy élet megszakítása mellett dönteni, csak mert a kapcsolatban az egyik ember átveri a másikat. Csak mert egymással bajunk van. Csak mert nem akartam "megkockáztatni" hogy vasárnapi apuka legyek. Szörnyű erkölcsi dilemmák ezek. Tényleg azt hittem, egy ilyen mozzanat kimarad az életemből. Végig arra vágytam, hogy amikor bejelenti az aktuális parom hogy gyereket vár tőlem... kiugorjak a bőrömtől.
És még mennyire rossz érzés lesz, ha az élet úgy hozza hogy nem lesz/lehet gyermekem... Akkor elmondhatom majd öregen, hogy pár hétig volt, de mégis annak megszakításáról döntöttem még mielőtt megszülett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!